Gondolom a vérbeli rajongóknak nem újdonság, de számomra a hihetetlen kategóriába tartozik, hogy a Final Fantasy (innentől FF) sorozat immáron 20 éves. Az első rész 1987-ben jelent meg, és hatalmas sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy még a mai napig is jelennek meg új részek. Nemrég több platformra is kiadták a 20 éves ünnepi kiadást, ami tartalmazza az első két résznek feljavított változatát.
PSP-re érdekes módon kettészedték ezt a kiadást, és sajnos csak külön-külön élvezhetjük eme játékokat. Gondolom kutya beszél, pénz ugat elven tették ezt. Kíváncsi lennék azért a bevételükre. Ebben a hónapban az első részt veszem nagyító alá, ha tetszeni fog nektek, akkor jövő hónapban karcolok valamit a másodikról is.
Újdonságok
Gondolom a legjobban az érdekel mindenkit, hogy mennyiben más ez a változat, mint a 20 évvel ezelőtti. Az első és legszembetűnőbb változás már rögtön a gamma elején megtörténik, amikor a Square Enixtől már jól megszokott, minőségi kisfilmmel ajándékoznak meg minket. Ez rögtön meg is adja nekünk az alaphangulatot, engem ki is rázott a hideg rendesen tőle, persze jó értelemben véve. Az újabb döbbenet akkor fogja érni a tájékozatlan felhasználót, amikor elkezdődik maga a játék. Rögtön észre fogja venni, hogy bizony-bizony ennek a stuffnak meglehetősen kezdetleges a grafikája.
Minden 2D-ben van megoldva, minden egyes szereplő abban a bizonyos fajta, Japánban igencsak kedvelt, cukikistömzsifigura módon van ábrázolva, amit a rajongók sokáig kifogásoltak (ha jól tudom, akkor az első FF, amiben már emberszerű szereplők voltak, a nyolcadik rész volt – ez már PC-n is megjelent). Hát itt még erőteljesen kezdetleges minden, legyen szó játszhatóságról, történetről vagy akár RPG elemekről. De kanyarodjunk vissza a témához. Szóval a legszembetűnőbb újdonságok közé tartozik a grafika minőségének nagy mértékű javulása. Felejtsük el a szőrös pixeles látványvilágot, itt már minden gyönyörű szép magas felbontásban tündököl, igaz ez a lényegen nem változtat, vagyis azon hogy egy 20 éves játékkal van dolgunk kérem szépen, csodákra ne számítsunk.
A régi zenéket is teljesen felújították és újrahangszerelték, természetesen a régi dallamokat megtartva. Ezenkívül nem szabad megfeledkezni arról, hogy több új labirintussal is bővült a történet, aminek köszönhetően a legjobb esetben is minimum 40 órás játékidőt ígérnek nekünk a készítők.
Ami nem változott
Nem tudom, hogy ki milyen FF múlttal rendelkezik, de én kétségtelenül abba az új generációba tartozom, akinek az első rész a tizedik volt. Szemet gyönyörködtető grafikája, lebilincselő története, fantasztikus hangulata teljesen magával ragadott, képtelenség volt abbahagyni. Pedig az még csak egy PS2-es játék volt, mire lehet majd számítani az új PS3-as résztől… te atyaúristen, belegondolni is „rossz". Szóval minden legendának van egy kezdete és minden kezdet nehéz. Pontosan ezért teljesen optimista módon álltam hozzá ehhez az anyaghoz és azt kell, hogy mondjam a módszerem bevált. Nem kell hozzá sok idő, hogy az ember észrevegye, ez is bizony egy FF játék, itt kezdődött minden.
Az összes alapvető motívum megtalálható benne, ami minden részre jellemző. Ilyenek, mint a négy főszereplő, a harcrendszer, a mágia, a kis apró poénok, gegek. Csak éppenséggel vannak olyan hiányosságai, ami miatt nem biztos, hogy a mai farkastörvények között megállja a helyét. Ott van például az egyik legidegesítőbb dolog, hogy ha kint vagyunk a szabadban, akkor teljesen biztosak lehetünk benne, hogy nyakon fog csípni minket a rettenetes 4-5 másodpercenkénti random támadás. Ez abban az esetben tud nagyon frusztráló lenni, amikor fogalmunk sincsen arról, hogy merre kell menni, és a csapatunk éppen le van amortizálódva. Éppen ezért azt tanácsolom mindenkinek, hogy eleinte a legtöbb pénzt mindenféle gyógyító és ellenanyag italokra költse, és ha lehet, akkor legyen a csapatnál olyan 5-10 sátor is (a HP-t és az MP-t is visszaállítja mindenkinek), vagy éppenséggel hálózsák (csak a HP-t állítja vissza mindenkinek), hogy bármikor újult erőre kaphassunk, az őrült hajszában a random támadások ellen. Persze ha mindent jól csinálunk, akkor a későbbiek során a legtöbb italt fel tudjuk váltani varázslatokkal, és olyan hamar fel tudunk fejlődni a sok harc miatt, hogy lassan a gyomorgörcs is el fog tűnni a hasunkból. Ekkor csak a hangulat és a játékélmény marad.
A Final Fantasy I ünnepi kiadást igazából olyan embereknek tudom ajánlani, akik még nem játszottak az első részekkel, és nem igazán fontosak nekik a külsőségek. Olyan embereknek, akik szeretik a hangulatos, magával ragadó, lebilincselő játékokat, akiket csupán a hideg kiráz attól a tudattól, hogy egy 20 éves immáron legendás játéknak a felújított változatával nyomulhatnak bármikor, bárhol, természetesen a Sony-nak és a Square-nek köszönhetően.
Újdonságok
Gondolom a legjobban az érdekel mindenkit, hogy mennyiben más ez a változat, mint a 20 évvel ezelőtti. Az első és legszembetűnőbb változás már rögtön a gamma elején megtörténik, amikor a Square Enixtől már jól megszokott, minőségi kisfilmmel ajándékoznak meg minket. Ez rögtön meg is adja nekünk az alaphangulatot, engem ki is rázott a hideg rendesen tőle, persze jó értelemben véve. Az újabb döbbenet akkor fogja érni a tájékozatlan felhasználót, amikor elkezdődik maga a játék. Rögtön észre fogja venni, hogy bizony-bizony ennek a stuffnak meglehetősen kezdetleges a grafikája.
Minden 2D-ben van megoldva, minden egyes szereplő abban a bizonyos fajta, Japánban igencsak kedvelt, cukikistömzsifigura módon van ábrázolva, amit a rajongók sokáig kifogásoltak (ha jól tudom, akkor az első FF, amiben már emberszerű szereplők voltak, a nyolcadik rész volt – ez már PC-n is megjelent). Hát itt még erőteljesen kezdetleges minden, legyen szó játszhatóságról, történetről vagy akár RPG elemekről. De kanyarodjunk vissza a témához. Szóval a legszembetűnőbb újdonságok közé tartozik a grafika minőségének nagy mértékű javulása. Felejtsük el a szőrös pixeles látványvilágot, itt már minden gyönyörű szép magas felbontásban tündököl, igaz ez a lényegen nem változtat, vagyis azon hogy egy 20 éves játékkal van dolgunk kérem szépen, csodákra ne számítsunk.
A régi zenéket is teljesen felújították és újrahangszerelték, természetesen a régi dallamokat megtartva. Ezenkívül nem szabad megfeledkezni arról, hogy több új labirintussal is bővült a történet, aminek köszönhetően a legjobb esetben is minimum 40 órás játékidőt ígérnek nekünk a készítők.
Ami nem változott
Nem tudom, hogy ki milyen FF múlttal rendelkezik, de én kétségtelenül abba az új generációba tartozom, akinek az első rész a tizedik volt. Szemet gyönyörködtető grafikája, lebilincselő története, fantasztikus hangulata teljesen magával ragadott, képtelenség volt abbahagyni. Pedig az még csak egy PS2-es játék volt, mire lehet majd számítani az új PS3-as résztől… te atyaúristen, belegondolni is „rossz". Szóval minden legendának van egy kezdete és minden kezdet nehéz. Pontosan ezért teljesen optimista módon álltam hozzá ehhez az anyaghoz és azt kell, hogy mondjam a módszerem bevált. Nem kell hozzá sok idő, hogy az ember észrevegye, ez is bizony egy FF játék, itt kezdődött minden.
Az összes alapvető motívum megtalálható benne, ami minden részre jellemző. Ilyenek, mint a négy főszereplő, a harcrendszer, a mágia, a kis apró poénok, gegek. Csak éppenséggel vannak olyan hiányosságai, ami miatt nem biztos, hogy a mai farkastörvények között megállja a helyét. Ott van például az egyik legidegesítőbb dolog, hogy ha kint vagyunk a szabadban, akkor teljesen biztosak lehetünk benne, hogy nyakon fog csípni minket a rettenetes 4-5 másodpercenkénti random támadás. Ez abban az esetben tud nagyon frusztráló lenni, amikor fogalmunk sincsen arról, hogy merre kell menni, és a csapatunk éppen le van amortizálódva. Éppen ezért azt tanácsolom mindenkinek, hogy eleinte a legtöbb pénzt mindenféle gyógyító és ellenanyag italokra költse, és ha lehet, akkor legyen a csapatnál olyan 5-10 sátor is (a HP-t és az MP-t is visszaállítja mindenkinek), vagy éppenséggel hálózsák (csak a HP-t állítja vissza mindenkinek), hogy bármikor újult erőre kaphassunk, az őrült hajszában a random támadások ellen. Persze ha mindent jól csinálunk, akkor a későbbiek során a legtöbb italt fel tudjuk váltani varázslatokkal, és olyan hamar fel tudunk fejlődni a sok harc miatt, hogy lassan a gyomorgörcs is el fog tűnni a hasunkból. Ekkor csak a hangulat és a játékélmény marad.
A Final Fantasy I ünnepi kiadást igazából olyan embereknek tudom ajánlani, akik még nem játszottak az első részekkel, és nem igazán fontosak nekik a külsőségek. Olyan embereknek, akik szeretik a hangulatos, magával ragadó, lebilincselő játékokat, akiket csupán a hideg kiráz attól a tudattól, hogy egy 20 éves immáron legendás játéknak a felújított változatával nyomulhatnak bármikor, bárhol, természetesen a Sony-nak és a Square-nek köszönhetően.
Memóriakártya: 672 KB
Wireless Kompatibilis: Nem
Game Share: Nem
Wireless Network: Nem
PSP Danger: * *
Wireless Kompatibilis: Nem
Game Share: Nem
Wireless Network: Nem
PSP Danger: * *
Na és most megyek és kapok szívgörcsöt mert se PSP-m, se PSP emum, se ismerősöm PSP-vel (akitől képes lennék elkérni ezért a játékért) PS2-t meg muszály lesz venni. Nem vagyok FF fan, ááá dehogy.
2: A VIII-asról én is csak nagyon jókat hallottam, de tudtommal a VII-es a legjobb... tolom is majd jövő hónapban a cikket a Crisis Core-ról, legalábbis remélem.
Sajna csak PC-m van (PSP is max karácsonra jönne össze), és szerinted melyik részt érdemes kipróbálnom ami megjelent ide is?
(nem néztem utána ,hogy mik vannak, tehát lehet ,hogy hülyeséget krédezek :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.