Haze

Régóta felröppentek már a hírek a Haze megjelenéséről, remek kedvcsináló kisfilmeket láthattunk róla és tudtuk, hogy mindenki kedvenc játékfejlesztő cége, az Ubisoft biztos garancia a minőségre. Eleinte úgy volt, hogy X360-on és PS3-on is élvezhetjük majd a stuffot, de aztán később kiderült, hogy a cím megmarad PS3 exkluzívnak. Aminek minden Playstation 3 tulaj megörült, hiszen nem igazán kényeztetik őket manapság olyan nagy exkluzív címekkel, amelyek miatt érdemes volt belefektetni ebbe a konzolba. Úgyhogy jómagam is egy héttel a megjelenés előtt éreztem úgy, hogy most már vennem kell egyet a Sony új gépéből és nagy reményekkel tettem be a még friss és ropogós Blu-Rayt a meghajtóba. Igaz kipróbáltam már előtte a demót, ami valljuk be nem igazán nyűgözött le, igaz sokat olvastam arról, hogy a Haze hatalmas nagy bukás lett, és hogy senkinek sem ajánlják igazán. Lehet, hogy éppen ennek a sok negatív hírnek és élménynek volt köszönhető több óra tesztelés után, hogy nem vártam semmit, éppen ezért sokkal többet kaptam a vártnál. De ne menjünk ennyire előre, nézzük meg azt a sárga macit!


A történet szerint mi is egy Mantel katona vagyunk, akit meg sikerült etetni ezzel a röhejes propaganda szöveggel, miszerint a világnak szüksége van ránk. Rögtön a történet elején érezni lehet főhősünkön, hogy ő nem igazán illik bele ebbe az egész képbe, ő valahogy sokkal több érzéssel és filozofikus gondolattal rendelkezik, mint mások. Mint azt gondolom már tudjátok, a Mantel katonáknak van egy nagy előnye a terroristákkal szemben, mégpedig az a drog amit a Mantel gyárt nekik, amit egyszerűen csak Nektárnak hívnak. Éppen ezért tartom egy picit humorosnak, hogy minden egyes Mantel katona, de még a járműveik is úgy néznek ki mint egy méhecske.


A Nektárnak köszönhetően egy rövid ideig emberfeletti képességekre tehetünk majd szert, sokkal gyorsabbak leszünk, messzebbre ellátunk, fénylő alakként látjuk ellenfeleinket akár még a sötétben is, előre megérezzük ha veszély fenyeget minket, és ha ez nem lenne még elég, akkor a sérüléseket is jobban bírjuk, sőt gyorsabban regenerálódunk. Viszont vigyázni kell ezzel a cuccal, mert ha mohóságunkban túladagoljuk, akkor teljesen be fogunk gőzölni és vakon lövöldözni kezdünk mindenkire. Ezen kívül van még egy olyan mellékhatása is, hogy nem látjuk a világban zajló szörnyűségeket, ilyeneket mint vér és hullák, amit a terroristák könnyű szerrel ki tudnak használni, elég ha csak halottnak tettetik magukat és ekkor már el is tűntek a szemünk elől.


Sajnos a kisfilmekben az egyik legnagyobb (és talán egyetlen) fordulatot a történetben már jó előre le sikerült nekik lőni. Miszerint a játékban egy idő után át fogunk állni a másik oldalra és rájövünk, hogy nem is azok a terroristák igazából, akiket mi annak hittünk. Ekkor kezdődik csak az igazi móka, hiszen a „Promise Hand” lázadó csapatának tagjaként remek dolgokra leszünk képesek. Olyanokra, mint halottnak tettetés, fegyver elvétel, csapdaállítás, vetődés (sokkal hatékonyabb mint az ugrás) és a végére hagytam a nektár gránát készítést, aminek köszönhetően könnyedén egymás ellen tudjuk hergelni a szerencsétlen méhecske katonákat. A játék legnagyobb erősségei pont ebben rejlenek, az egymástól teljesen különböző játékstílusokban és a remek irányíthatóságban, gördülékeny játékmenetben. Illetve ott van még a nagyon élvezetes, 4 személyes co-op lehetőség, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, majdnem olyan élvezetes, mint a Halo3, még több személyes járműveket is beleraktak, ami mindenki kedvence szokott lenni. A fegyverek is nagyon jól ki lettek találva, élvezetes és realisztikus a használatuk, ebből is jól vizsgázott a progi.


DE! Sajnos itt van a nagy DE! Ahogyan az a demóból is kiderült, a gammának nem valami szemet gyönyörködtető a grafikája. Nem mondanám csúnyának, az erős túlzás lenne, hiszen eléggé egyedi és sajátos látványvilága van, de amit nyugodt szívvel kimondhatok; ez ma már sajnos kevés, főleg PS3-ra, amit folyamatosan jobb konzolnak próbálnak mutatni, mint az X360. Elég csak megnéznünk egy Gears of War 2 bemutatót, vagy akár egy KillZone 2-öt és rögtön látni fogjuk, hogy ehhez képest a Haze édeskevés. A készítők ezt azzal magyarázták, hogy nekik fontosabb volt a jó frame per sec, mint a fullos látványvilág. Igazság szerint a fogyasztókat meg az érdekli, hogy mindkettő meglegyen, főleg amikor ilyen erőforrásokkal rendelkező konzolokat vásárolnak maguknak.


Ha ez nem lenne elég, a készítők olyan elképesztően buta A.I.-t írtak a játéknak, hogy esküszöm nem hittem a szememnek, hogy ilyen még létezik. Kb. a Doom2-ben voltak utoljára ennyire bénák az ellenfeleink, éppen ezért co-opban mindenképpen a legnehezebb fokozatot ajánlom mindenkinek, mert akkor legalább sok lövést kibír az ellen. Legyen szó a mi embereinkről (akik teljesen használhatatlanok csak útban vannak), vagy az ellenségről, akik meg sokszor csak egy helyben várnak arra, hogy végezzünk velük. Ha meg gránátot dobunk természetesen csak a robbanás előtt 1 másodperccel ugranak el, hogy mindenképpen meghaljanak. Borzasztó!


Ahogyan nemrég a TimeShift cikkemben is írtam, sajnos csalódnunk kellett. Itt van egy remek játék, ami a maga módján nagyon élvezetes és minőségi produktum. De sajnos nem tud annyit felmutatni, hogy hosszú ideig emlékezzünk is rá, hetekig meséljünk róla a barátainknak. Élvezetes multija miatt még sokáig nyomulni fognak vele a szerencsétlen kiéhezett PS3 tulajok, de akinek esetlegesen van X360-ja is, az biztos, hogy pár végigjátszás után újra előveszi a Gearst vagy a Halot. Kár hogy így alakult, lehetett volna sokkal jobb is… Úgy látszik, hogy az Ubisoft ebben az évben nem produkál valami fényesen (lásd LOST), reméljük ennek nem lesznek komoly következményei!