Beijing 2008

Élénken élnek bennem a Summer Olimpics című, 16 bites pixelrettenet emlékei. A játék nem csak nekem, de a billentyűzetemnek is komoly kihívást okozott, tempózni ugyanis úgy lehetett benne, hogy az entert (vagy spacet) püföltük agyatlanul. Az időközben szerterepült gombok megtalálásának céljából minden játék után be kellett bújni az asztal alá, majd ha a kincskereséssel megvoltam, jöhetett egy csuklófájdalmat enyhítő nedves ruhás borogatás a ház asszonyától. Akkor rendesen megutáltam az olimpiai videojátékokat, most viszont újra elérkezettnek láttam az időt, hogy kibéküljek a stílussal, és gépemre engedjem a Beijing 2008-at – bár mint később kiderült, hiba volt.

A hivatalos játék licensze sok év után visszakerült a SEGA-hoz, és bár a fejlesztő ugyanaz maradt, mégis egy merőben más játékot fogadhatunk annál, amit az Eidos szállított 2000-ben, illetve 2004-ben. A PC-re, Playstation 3-ra és Xbox 360-ra megjelent Beijing 2008 stílusát tekintve egy sportszimulátor, melyben nem kevesebb, mint 32 nemzet küzd meg egymással a 38 különböző sportágban.

A játékot indítva lehetőségünk van training, competition és olympic games módok között választani. A trainingben kötöttség nélkül kipróbálható minden sportág, a competition a többjátékos mód otthona, míg az olympic games pedig maga a karrier. Érdekesség, hogy a Beijing 2008 az első olimpiai játék, melybe multiplayer mód is került, korábban csak egyedül nyomhattunk mindent.

A sportágak hat nagy kategóriába lettek sorolva. A trackben található a 100, 200, 400, 800, illetve 1500 méteres futás, valamint a 110 méteres férfi és 100 méteres női gátfutás. A field már több érdekességet kíván, itt találhatunk magasugrást, rúdugrást, távolugrást, triple jumpot, súlylökést, diszkoszvetést, kalapácsvetést és gerelyhajítást, mindegyiket férfi illetve női változatban. Az aquatics kategóriában a vizes sportok kaptak helyet, van férfi 50 méteres gyorsúszás, valamint 100 méteres hátúszás, pillangó, és mellúszás, továbbá női 3, illetve 10 méteres műugrás. A gymnasticsban férfi korlát, szertorna és gyűrű, valamint női talajtorna, gerenda, és felemás korlát, a shootingsben férfi trapplövészet és 10 illetve 25 méteres sportlövészet, míg az otherben női íjászat, és férfi súlyemelés, biciklizés, kajak-kenuzás, judózás, illetve asztali tenisz vár ránk. Ezek mindegyikéhez tartozik egy-egy tutorial is, szóval nincs elveszve az, aki nem ismeri valamelyik sport szabályait.

Karrierünket megkezdvén első feladatként meg kell adni, hogy mely államot kívánjuk képviselni az ötkarikás játékokon. Sok más mellett Magyarország sem került be a 32 választható nemzet közé, a készítők valamely érthetetlen oknál fogva kihagytak minket, sok sorstársunkkal egyetemben. Fátylat rá, kezdődik a megnyitó, a kamera körberepül velünk a pekingi olimpiai stadion körül, aztán amolyan RPG-s stílusban költhetünk egy keveset karakterünk tulajdonságpontjaira, egy gombnyomást követően pedig már indulhat is a nagy megmérettetés.

A sportágak többségét gyakorlatilag teljesen használhatatlanná és élvezhetetlenné teszi az irányítás. Valami okos megint azt találta ki, hogy a játékosnak kelljen manuálisan tempózni – mondanom se kell, hogy még kontrolleren is 5 perc alatt kikészült a csuklóm. A futásnál, az úszásnál, és a többi hasonló sportnál például úgy megy a dolog, hogy a két ravasszal kell elkapni a startot, majd az A és B gomb felváltva való püfölésével, vagy a két kar egy irányba való csavargatásával kell sprintelni. Ahol ilyenekre nincs szükség, ott egy fokkal jobb dolgunk van, bár a legtöbb sport, még az először izgalmasnak tűnő judo és asztalitenisz is pocsék irányítást kapott.

Egy-két jópofa megoldást látni csak, a műugrásnál például a két kart használva mindig a zöld zónában kell tartani a markert, és minél tovább bírjuk, annál szebb lesz az ugrás. Tornánál a képernyőn látható gombokat kell nyomogatni a megfelelő időben, íjászatnál meg a jobb kar hátrahúzása után a ballal kell bemérni a célt. Ezek még elmennek, nem megerőltető az ilyen, de hogy a majdnem negyven sportból maximum tizet lehessen élvezni, az már botrányos.

A grafika egész szép lett, egyáltalán nem csicsás, egyszerű és tökéletesen megfelel a célnak. A hangok ezzel szemben nem a legjobbak, a kommentátorok alig beszélnek, a hangeffektek átlagon aluliak, a közönség pedig túl halk, nélkülük meg oda a jó hangulat is. Nem egy fullos sportjáték tehát a Beijing 2008, a megszállottakon kívül nem valószínű, hogy sokan élveznék – bár ez talán minden sportjátéknál így van. Én személy szerint nem élveztem, a kezdeti próbálkozások után már nem is volt bennem az, hogy megpróbáljak minél jobb eredményeket elérni, egyszerűen csak próbálgattam a sportágakat, ennyi elég is volt. Felejtős az egész, úgy ahogy van!