Ez a kiválónak ígérkező stealth-action game talán pofátlanul lop a Splinter Cell-től, de ugye a UbiSoft híres sorozatának új részét még a legutóbbi sajtósoknak tartott kaja-piáláson (Ubidays) sem érte még egy kósza pletyka sem, csupán annyi, hogy újra kell gondolniuk néhány részletet, így a Velvet Asssassin készítői pont ideális időszakra lőtték be fejlesztésük megjelenési idejét, mert közel, s távol sem érkezik hasonló kaliberű konkurencia, így kedvező kilátásokra számíthatnak. Bár több formula is kísértetiesen hasonlatos lehet a nagytestvérhez, nem árt megjegyezni, hogy a történelmi kor és környezet teljesen más, eszközeink is korhűk, és véletlenül sem haladja meg a technikai fejlettségi szintet.
Mégis ki ez a csinos lány, akit a kezeink közé kaphatunk? Violette Summer, azaz „nyáriviola”, egy tündéri, de fenyegető virágszál, háttértörténete szerint meg kómás, ezzel a Replay letudta sztori íróinak fejfájós munkásságát, egyszerű, de máshol is megtalálható közhellyel. Az biztos, hogy a játékban lesz egy olyan szakasz, amikor a kórházi ágyán fekszik és a náci őrök magas készenléti szint mellett őrzik a szobáját, de minket ez nem hat meg, hiszen képességeink lehetővé teszik, hogy a kilátástalan helyzetből is megszökjünk késünk segítségével és a kórházból kijutva, a piszkos, romos városon keresztül visszajussunk a mieinkhez. A múlt pedig hatásos flashback-szerű átvezető animációk kereteink belül körvonalazódik előttünk a történet során.
Egyetlen és legfőbb kulcs a sikerhez a sötétség, a feltünés-mentesség. Amikor lehetőségünk nyílik, kíméletlenül lecsapunk, miután megközelítettük az ellenséget. Bár a játék elején még a fegyveres harc igencsak háttérbe szorul, leghatásosabb mordályokat is az ellenségtől fogjuk zsákmányolni, de mivel nagy a hangjuk és ezzel kockáztatjuk inkognitónkat, hamar rá fogunk jönni, hogy a tűzharc nem kifizetődő. Mikor sikerül a célpont mögé somfordálunk, 50 látványos kivégzési animáció kíséretében küldhetjük őket az örök árjamezőkre. Persze nem hagyhatjuk a holttesteket az őrjáratok figyelő tekinteteire, minekután hangos riadót fújnának, ezt nem engedhetjük meg magunknak ugyebár, pláne nem kockázathatjuk, hogy a pálya végi, lényeges pontoknál egy keresőcsapat lefüleljen, így mindenképpen fel kell kapnunk és sötét helyre cipelnünk az árulkodó nyomokat.
A képernyőn megtalálható vöröses jel több célt is szolgál. Először is, ha az indikátor fátyolozott, vagy teljesen sötét, főhősnőnk majdhogynem teljesen láthatatlan az ellenség előtt, ha világosabb, vagy már szinte világít, akkor kezdhetünk keresni valami rejtekhelyet, mivel saját testi épségünket és szemérmünket veszélyeztetjük, mivel ha elkapnak, urambocsá, elfognak, biztos nem csak a megszerzett információkról fog kérdezni a Gestapo, hanem testi adottságainkat is letesztelik. De ugyanúgy képben lehetünk az épp aktuális egészségi állapotunkról is, ha a jel lila, nem sok van hátra a végig, igyekezzünk kicsit javítani színünkön.
Van még egy hasznos, ámbátor a realitásnak kicsit odatevő opció, nevezetesen az, hogy megállíthatjuk az időt. Ha van nálunk morfium, befecskendezhetjük magunkba a kényes helyszíneknél, így a külvilág pause-álódik, de mi addig is ténykedhetünk kedvünkre. Árulkodó katonai pacuhánkat lecserélhetjük valami hétköznapira, azaz kevésbé feltűnőre, mint ahogy a Hitmanben is lehetőségünk volt, vagy éppen elmenekülhetünk a kutató tekintetek előtt. Viszont, ha ilyen szakaszban gyilkossághoz folyamodunk, akkor abban a pillanatban a világ „újra életre kel”.
Ezzel azonban nem merül ki a játékmenet, Violette fejlődik is egy hasznos tapasztalati pontrendszer értelmében. A pályákon elszórva találhatunk különböző értékes tárgyakat, amik megszerzése után XP-t kapunk, s ezzel öt tulajdonságunkat tudjuk fejleszteni. Első az Erő – minél magasabb az értéke, annál több lövést, ütést tudunk elviselni, jutalma több HP. A második a morfium, ettől függ milyen hosszan tudjuk az időt megállítani, avagy két tűszúrás közötti időt leredukálni. Az állóképesség velejáróra a hosszabb futás és fizikai állapotunk milyensége, a lopakodás skillel mérhetjük le, mennyire hatásosan tudunk észrevétlenek maradni, míg a lőfegyverek képességgel a golyóvető mordályok kezelését és célzását tudjuk befolyásolni. Szintén új kivégzési mozdulatokra tudunk szert tenni a fejlődési rendszeren keresztül, ahogy haladunk a játékban és szerzünk tárgyakat, úgy unlock-olhatjuk a látványos trancsírozáshoz szükséges kritériumokat. Ágyékba a kést, térdre lökni a németet, aztán nyaki artérián döfni a szerencsétlent. Így kell ezt elképzelni.
A látvány szempontjából nem kell szégyenkeznie a cuccnak, ám jelenlegi állapotában igazából csak a külső helyszínek megvalósításán kell még némileg csiszolni, amúgy a belső terek és a bump-mappelt karakterek összességében rendben vannak, ám ismerve a megjelenési dátumot, van idő még a finomhangolásra. Ha pedig sejtelmes dallamok ütik meg a füleinket zene gyanánt és a harcban az ütemek felgyorsulnak, elvárásaink teljesen ki lesznek elégítve. A halál animációkhoz valami értelmes fizikai engine dukálna, bízzunk benne, hogy ezt az akadályt is leküzdik.
Régóta készül már a Replay Velvet Assassinja és reméljük, pár hónap és révbe is ér, ez év októberében PC-re és Xbox360-ra. Ugyan egy rókabőrös időszakot és helyszínt választ a játék, ám ismerve a jelen silány felhozatalát a kategóriában, valamint a biztos elemekből építkező játékmenetet, Violette Summer sunyizós náci gyilkolására mi is kíváncsiak leszünk, persze kellő változatossággal és dicsőítő ellenállásos sztorival.
Mégis ki ez a csinos lány, akit a kezeink közé kaphatunk? Violette Summer, azaz „nyáriviola”, egy tündéri, de fenyegető virágszál, háttértörténete szerint meg kómás, ezzel a Replay letudta sztori íróinak fejfájós munkásságát, egyszerű, de máshol is megtalálható közhellyel. Az biztos, hogy a játékban lesz egy olyan szakasz, amikor a kórházi ágyán fekszik és a náci őrök magas készenléti szint mellett őrzik a szobáját, de minket ez nem hat meg, hiszen képességeink lehetővé teszik, hogy a kilátástalan helyzetből is megszökjünk késünk segítségével és a kórházból kijutva, a piszkos, romos városon keresztül visszajussunk a mieinkhez. A múlt pedig hatásos flashback-szerű átvezető animációk kereteink belül körvonalazódik előttünk a történet során.
Egyetlen és legfőbb kulcs a sikerhez a sötétség, a feltünés-mentesség. Amikor lehetőségünk nyílik, kíméletlenül lecsapunk, miután megközelítettük az ellenséget. Bár a játék elején még a fegyveres harc igencsak háttérbe szorul, leghatásosabb mordályokat is az ellenségtől fogjuk zsákmányolni, de mivel nagy a hangjuk és ezzel kockáztatjuk inkognitónkat, hamar rá fogunk jönni, hogy a tűzharc nem kifizetődő. Mikor sikerül a célpont mögé somfordálunk, 50 látványos kivégzési animáció kíséretében küldhetjük őket az örök árjamezőkre. Persze nem hagyhatjuk a holttesteket az őrjáratok figyelő tekinteteire, minekután hangos riadót fújnának, ezt nem engedhetjük meg magunknak ugyebár, pláne nem kockázathatjuk, hogy a pálya végi, lényeges pontoknál egy keresőcsapat lefüleljen, így mindenképpen fel kell kapnunk és sötét helyre cipelnünk az árulkodó nyomokat.
A képernyőn megtalálható vöröses jel több célt is szolgál. Először is, ha az indikátor fátyolozott, vagy teljesen sötét, főhősnőnk majdhogynem teljesen láthatatlan az ellenség előtt, ha világosabb, vagy már szinte világít, akkor kezdhetünk keresni valami rejtekhelyet, mivel saját testi épségünket és szemérmünket veszélyeztetjük, mivel ha elkapnak, urambocsá, elfognak, biztos nem csak a megszerzett információkról fog kérdezni a Gestapo, hanem testi adottságainkat is letesztelik. De ugyanúgy képben lehetünk az épp aktuális egészségi állapotunkról is, ha a jel lila, nem sok van hátra a végig, igyekezzünk kicsit javítani színünkön.
Van még egy hasznos, ámbátor a realitásnak kicsit odatevő opció, nevezetesen az, hogy megállíthatjuk az időt. Ha van nálunk morfium, befecskendezhetjük magunkba a kényes helyszíneknél, így a külvilág pause-álódik, de mi addig is ténykedhetünk kedvünkre. Árulkodó katonai pacuhánkat lecserélhetjük valami hétköznapira, azaz kevésbé feltűnőre, mint ahogy a Hitmanben is lehetőségünk volt, vagy éppen elmenekülhetünk a kutató tekintetek előtt. Viszont, ha ilyen szakaszban gyilkossághoz folyamodunk, akkor abban a pillanatban a világ „újra életre kel”.
Ezzel azonban nem merül ki a játékmenet, Violette fejlődik is egy hasznos tapasztalati pontrendszer értelmében. A pályákon elszórva találhatunk különböző értékes tárgyakat, amik megszerzése után XP-t kapunk, s ezzel öt tulajdonságunkat tudjuk fejleszteni. Első az Erő – minél magasabb az értéke, annál több lövést, ütést tudunk elviselni, jutalma több HP. A második a morfium, ettől függ milyen hosszan tudjuk az időt megállítani, avagy két tűszúrás közötti időt leredukálni. Az állóképesség velejáróra a hosszabb futás és fizikai állapotunk milyensége, a lopakodás skillel mérhetjük le, mennyire hatásosan tudunk észrevétlenek maradni, míg a lőfegyverek képességgel a golyóvető mordályok kezelését és célzását tudjuk befolyásolni. Szintén új kivégzési mozdulatokra tudunk szert tenni a fejlődési rendszeren keresztül, ahogy haladunk a játékban és szerzünk tárgyakat, úgy unlock-olhatjuk a látványos trancsírozáshoz szükséges kritériumokat. Ágyékba a kést, térdre lökni a németet, aztán nyaki artérián döfni a szerencsétlent. Így kell ezt elképzelni.
A látvány szempontjából nem kell szégyenkeznie a cuccnak, ám jelenlegi állapotában igazából csak a külső helyszínek megvalósításán kell még némileg csiszolni, amúgy a belső terek és a bump-mappelt karakterek összességében rendben vannak, ám ismerve a megjelenési dátumot, van idő még a finomhangolásra. Ha pedig sejtelmes dallamok ütik meg a füleinket zene gyanánt és a harcban az ütemek felgyorsulnak, elvárásaink teljesen ki lesznek elégítve. A halál animációkhoz valami értelmes fizikai engine dukálna, bízzunk benne, hogy ezt az akadályt is leküzdik.
Régóta készül már a Replay Velvet Assassinja és reméljük, pár hónap és révbe is ér, ez év októberében PC-re és Xbox360-ra. Ugyan egy rókabőrös időszakot és helyszínt választ a játék, ám ismerve a jelen silány felhozatalát a kategóriában, valamint a biztos elemekből építkező játékmenetet, Violette Summer sunyizós náci gyilkolására mi is kíváncsiak leszünk, persze kellő változatossággal és dicsőítő ellenállásos sztorival.