N+

Akik játszottak már vele X360-on vagy PC-n, tudják, hogy az N+ nem éppen a grafikájáról híres termék. Azokat a régi szép időket idézi, amikor még nem a megjelenés és a külsőségek számítottak, hanem csak a tiszta és érintetlen játékélmény. Nem tudom hogyan sikerült ezt a hangulatot ilyen tökéletesen felidéznie a készítőknek, de az biztos, hogy elérték a kívánt eredményt. Az N+ egy félelmetesen addiktív, szinte letehetetlen gamma. A mai napig nem tudom megmondani, hogy miért, de valóban így van.


Főszereplőnk egy pálcikákból megrajzolt ninja, aki rendelkezik minden olyan tulajdonsággal, amit elvárhatunk tőle. Igaz nincsen kardja, ahogyan dupla ugrásokra sem képes, de ezek helyett képes lesz felfutni a falakon, lecsúszni bármilyen meredek szakadékon, és ha kell fel is kapaszkodik bármilyen magasságokba. Az igazi ereje az ugrásokban lesz, hiszen ezeknek a mértéke merőben függ majd a kellő lendülettől és attól, hogy eltaláljuk-e a tökéletes időpontot az elrugaszkodásra. De vigyázat, mert egy bizonyos magasságból lezuhanva sajnos pálcikadarabokra esik a szerencsétlen főhősünk, tehát csak óvatosan ugráljunk. Az elővigyázatosság amúgy is a legfontosabb ismérve a játéknak, hiszen az eszetlen pattogással, rohangálással csak a halálba visszük piciny ninjánkat.


Ahogyan az a klasszikus arcade játékokra jellemző, az N+ kegyetlenül nehéz. Nem csak a körülményes irányítása miatt, hanem azért is, mert az időnk félelmetesen gyorsan telik, és azért mert a pályákon fellelhető ellenfelek a lehető legváltozatosabb módon igyekeznek minket a másvilágra küldeni. Lesznek őrjáratozó árammal telített, célkövető rakétákat kilövő, halálos pontossággal célzó lézeres, gépfegyverrel felszerelt robotok, utunkat elzáró kapcsolóval kinyitható ajtók, aknák és még sorolhatnám, hogy milyen eszközök, amik a másodperc töredék része alatt szétszednek minket. Szerencsére az időnket növelhetjük azzal, ha a pályákon - természetesen életveszélyes helyeken - elhelyezett arany négyszögeket felvesszük, illetve próbálkozni is eléggé sokszor tudunk, de ezeknek a mértékére még nem igazán sikerült rájönnöm.


Több mint 200 pálya és több tucat epizód áll majd a rendelkezésünkre, rengeteg megszerezhető extrák kíséretében. Ezen kívül adott lesz nekünk egy könnyen használható pályaszerkesztő program is, amivel leginkább a cimboráinkat tudjuk majd jól megszívatni. Ebből könnyen kikövetkeztethető az is, hogy akár neten, akár ad hoc módon is tudunk majd játszani barátainkkal, rengeteg játékmódot választva.


Ha ez nem lenne még elég, akkor idővel elérhetőek lesznek majd letölthető tartalmak is, ezzel is növelve a stuff szavatosságát. Számomra az egyetlen problémát az jelentette, hogy a gamma valami eszeveszettül nehéz. Nekem személy szerint a nyolcas epizódig sikerült csak eljutnom, azon belül is az utolsó pályáig, ahol egy olyan falról való ugrást kéne produkálnom egy kapcsoló megnyomásáért, amit egyszerűen képtelen voltam kivitelezni. Bizonyára velem van a gond, vagy az is lehet, hogy nem jöttem még rá minden titkos mozdulatra, de engem ez eléggé lehangolt és abba is hagytam egy időre a próbálkozást. De figyelembe véve a stuffban rejlő félelmetes kihívásokat, nem csodálkoznék azon, ha addig próbálkoznék, amíg meg nem csinálom.


Az N+ egyértelműen egy „must have” anyag minden PSP tulaj számára. Nem csak azért, mert fantasztikus élményt tud nyújtani minden korosztály számára, hanem azért is mert ékes példája annak, hogy egy játék akkor is jó lehet, ha nincsen olyan grafikája, hogy az agyunkat eldobjuk tőle. Így a nyár vége felé, amikor az idő kezd rosszra fordulni, sokkal több lelkesedés lesz mindenkiben, hogy újra és újra próbálkozzon. Az N+-nak ez a legfőbb tulajdonsága. Sosem szabad feladni, még akkor sem, ha több tízszer vagy százszor futunk neki ugyanannak a pályának. Hát igen… nehéz a dolga a ninjának… nehéz a dolga!