Fűrész II

Hiába a több millió dollárt felölelő alkotások, amikor két ausztrál fiatalember megmutatta a világnak, hogy első filmjük egy millió dollárból is képes volt csaknem 100 milkát hozni a konyhára, ami lássuk be nagyon szép teljesítmény. Köszönhette ez többek között velejéig csavaros sztorijának és megdöbbentő befejezésének, tény, hogy egy pillanatra se álltunk fel mellőle. Halloween éjszakáján, a tengerentúlon bemutatott folytatás sikerességében sem szenved csorbát – úgy látszik az effajta rémisztgetés nagyon bejöhet az ottaniaknak. Kérem szépen, így kell profitot termelni minden szűkösebb keretből gazdálkodó filmgyártónak. A Fűrész II-t forgatása alig pár napot vett igénybe, a négy millió dolláros költségvetésből mindezidáig hatvan milliónál jár bevételét tekintve és az európai nagyvárosok filmszínházainak premierje még csak most fog elkezdődni, nem beszélve a jövőben esedékes DVD és VHS bevételekről sem. Kicsit sokáig untattalak Titeket különböző statisztikai adatokkal, de higgyétek el érdemes figyelemre méltatni, hiszen ebből is látszik milyen dolgot vitt véghez James Wan és Leigh Whannell. A második részt azonban már csak felügyelték az eredeti írók és a rendezést is magára vállaló Darren Lynn Bousman (az első epizód egyik jobb sorsra érdemes áldozatát is ő alakította) atyáskodott a film felett, saját forgatókönyvéből dolgozva.

A megbotránkoztatáshoz hű maradva igyekeztek olyan történeti szállal előrukkolni, amely nélkülöz mindenféle felesleges technikai bravúrt, kizárólag a vérre és a hatásos flashbang-szerű jelenetekre koncentrálva. Érezhetően mindent megfejelni szándékoztak, ám bármennyire is reklámozták a nyolc összezárt, áldozati bárányka szerepét betöltő szereplő halálig tartó szenvedését, már most leszögezhetem az előd túl magasra tette a mércét, minden elképzelhető horror-klisét ellőve is átugorhatatlannak bizonyult az akadály. Panaszra azonban így sincs ok, az atmoszféráját tekintve még így is az idei év horror-unikumával szembesülhetünk, ha vesszük a fáradságot a megtekintésre. Adva vagyon egy családi állapotát tekintve elvállt rendőr kurafi (Donnie Wahlberg), akinek alaposan meggyűlik a baja kamaszkorú fia viselkedésével, ám az apa-fia közötti kapocs mégis összeszűkül amikor egyik napról a másikra egy beteg játék részesévé válik a derék csemete. Ugyanis a fiú egyike annak a nyolc, jobb sorsra (nem) érdemes egyénnek, akik összezártak egy halálos csapdákkal teli házban, ahol minden sarok ezernyi veszélyt rejt, ám a kijutás csak egy módon valósulhat meg: követni kell a kíméletlen játékszabályokat, amit most is – az előző részhez hasonlóan – Jigsaw (Tobin Bell) állított fel. A zsaru Eric hamarosan rá is talál a halálos beteg gyilkosra, de ő is belátja, erőszakkal nem szedheti ki az információkat a csoport hollétéről, így neki is közre kell működnie, ha élve akarja visszakapni a fiát.

A házban közben folyik az agyalás az egyetlen lehetséges egérút megtalálásán, de hamar rádöbbenek az egymás közötti ellentétek miatt talán soha nem szívhatnak friss levegőt, pláne akkor, amikor fény derül a benn tartózkodók múltjának kínos, sötét foltjaira. A válogatott halálnemekkel történő találkozás most is elborzaszthatja a kedves mozilátogatót, ám a némileg kidolgozatlan szereplők jellemének ismeretében (van itt minden isten állatkertjéből: üresfejű mexikói machó, nagyszájú plázacica, kimért, távolságtartó kétkezimunkás stb.) nem igazán sokkol minket az időszakosan bekövetkező kínszenvedésük – ebből a szempontból is jobban kiemelkedett az első rész.

Az utolsó öt-tíz perc ismét feledhetetlen izgalmakat tartogat, és a zöldfülű íródeák mentségére váljon, ismét sikerült összehozni egy eszelős fordulatot a film végén, ami miatt újfent kapkodhatjuk a levegőt, mialatt a stáblista pereg le előttünk. Külön öröm, hogy egy nyúlfarknyi jelenet erejéig visszatérhetünk az első epizód összezártjainak színhelyére is, ahol néhány korábbi, az akkori szereplők sorsát firtató kérdéseinkre is választ kaphatunk. Jobban belegondolva, eléggé egyértelmű lett a végeredmény. Néhány kevésbé érdekes perctől eltekintve határozottan jól sikerű darab lett a Fűrész II., csak kár, hogy az üresebb szakaszokat hollywood-i horrorfilmek tucatjaiból merítették az ihletet, mint pl. a gyilkos elől a ház lépcsőjén rohangászás, míg a felmentő sereg úton van – éppen ezért meglehetősen kiismerhetőre sikerült ez a néhány momentum A színészi játék olyan amilyen. Sikoltozni nem túl nehéz, drámai percekre pedig egyáltalán nincs szükség. Eric önmarcangolása inkább megmosolyogtató, mint átérezhető és az önzetlenül segítőkész harmincas rendőrnőcske pincsikutya szerepe, amint körülrajongja a főhőst, háát… nem a legjobb választás. Egyetlen komoly fanyalgásom tárgya, hogy a halálos rejtvények és rébuszok nem lettek elég ütősek.

Ami miatt annyira szeressük a Fűrész filmeket a merész vágások, hatásos operatőri munka, ami mellett nélkülözhetetlen az összetartó kapocs, azaz a rendező úr rátermettsége. Bousman bácsi noha semmi kiemelkedőt nem mutat fel – már az is dicsérhető, hogy nem vall kudarcot, pláne ekkora teherrel a vállán. A zenék ellenben ismét a csontokig hatnak és jónéhány hirtelen jött zajtól fogjuk kiborítani a moziban mellettünk ülők kóláját. A decemberi mozipremierek egyik ígéretes címére könnyedén pályázhat a Fűrész 2, ám mindenre várnunk kell egészen 29-ig, amikor is jegyet válthatunk a filmre, a karácsonyi bejgliemésztést megkönnyítendő. A cucc sikerességénél köszönhetően már folynak a harmadik rész munkálatai, amelyre szintén nem kell olyan sokat várni, 2006-ban a játék ott kezdődik majd, ahol most abbamaradt. Értékelés: 7.8/10.

Műfaj: színes, amerikai horror
Származás: USA
Játékidő: 93 perc
Szereplők: Donnie Wahlberg (Eric Matthews), Tobin Bell (Jigsaw), Franky G (Xavier), Glenn Plummer (Jonas), Dina Meyer (Keny), Emmanuelle Vaugier (Addison), Beverley Mitchell (Laura), Erik Knudsen (Daniel)
Rendező: Darren Lynn Bousman
Forgatókönyv: Darren Lynn Bousmann, Leigh Whannel
Operatőr: David A. Armstrong
Vágó: Kevin Greutert
Hazai mozipremier: 2005. 12. 29.
Hivatalos site: http://www.saw2.com