Cloverfield

Még csak február közepe van, de New York idén már másodszorra pusztul el. A Legenda Vagyok-ban egy vírus irtott ki mindent, Manhattan akkor egy zombikkal teli szellemváros lett, most pedig itt az újabb apokalipszis.

Valentin nap előestéjén mutatták be Magyarországon J.J. Abrams (Alias, Lost, Star Trek) és Matt Reeves (Future Shock, The Pallbearer, Felicity) legújabb, Cloverfield című szuperprodukcióját, mely divatosan ismét a földdel teszi egyenlővé egész New York-ot. Ezúttal nem földrengés, nem terrortámadás, nem transzformer sereg, és még csak nem is szökőár pusztít, ezúttal valami más jött el. Valami nagy. Valami dühös.


A filmet bemutató trailert először a Transformers előtt láthatta a nagyközönség, nagyjából azóta várja izgatottan mindenki, hogy miről is lehet szó. A másfél perces előzetesben feltűnt egy bulizó társaság, néhány hatalmas robbanás, és persze egy-két elmaradhatatlan Godzilla sikoly, a premier napjáig ennél többet nem is nagyon lehetett tudni a filmről. Az emberek találgattak, hogy miről lehet szó, egyesek a rákemberek támadására tippeltek, de végül azoknak lett igazuk, akik egy Ideglelés plusz Godzilla kombó mellett tették le voksukat.


Nem csoda, a nálunk is futó reklámfilm szinte üvöltötte, hogy egy gyilkos monszter jött el ismét, ha mással nem is, a „Valami megtámadta a várost” szlogennel elárulta a nagy titkot. Na de mi is ez, és mit akar tőlünk? A fene se tudja. De nem is érdekel senkit. A lényeg, hogy fussunk, olyan gyorsan, ahogy csak lehet.


A Cloverfield egy laza hétvégi házibulival indít. Rob másnap utazik Japánba, a barátai ezért búcsú bulit rendeznek neki, de mindez ugye nem lenne teljes valami személyes ajándék nélkül. Jason, a testvér úgy dönt, hogy megkér valakit, aki kamerával felveszi a partyt, a vendégek pedig üzenhetnek valamit a „nagy utazónak”. Csak ennek az egy kamerának a felvételeit láthatjuk az egész film alatt, nincsenek méreg drága stúdió felszerelések, mindössze egy egyszerű handycam, és néhány főhős. Valahogy úgy, mint az Ideglelésben. A mini interjúk egymást követik, és a bulival is minden rendben megy egészen addig, míg egy erős földrengés nem zavarja meg a szórakozó fiatalokat. A fények kialszanak, a lányok sikítani kezdenek, a tömeg pedig kimegy a tetőre megnézni, hogy mi is történhetett.


A tipikus paranoid amerikai fiatalok azonnal terrortámadásra gyanakodnak, noha csak egy pár másodperces áramkimaradás volt. Hőseink azért elszántan lesik a horizontot, mígnem egy hatalmas robbanás nem történik a belvárosban, és pillanatokon belül már kezdetét is veszi a menekülés. A kamerás srác meg van őrülve a látottaktól, mindent filmre akar venni, a tömeggel együtt kirohan az utcára, becsapódik előttük a trailerben is látott szabadságszobor fej, jön a százemeletes füstoszlop, és megindul az eszeveszett rohanás.


A fiatalok mindent dokumentálnak, láthatjuk, ahogy perceken belül megérkezik a hadsereg, megindul az evakuálás, milliók indulnak kifele a városból, az a valami meg csak őrülten visít, és sorra dönti le a felhőkarcolókat. Igazi katasztrófa sci-fi, az egyszemélyes kamerával felvett jelenetek hátborzongatóan valóságosak, száz százalékig úgy adják vissza a történteket, mintha tényleg megtörtént volna. Hihetetlen.


Emellett nincs semmi háttérzene, a videó nem lett megvágva, az egész olyan, mintha a katasztrófa után elkerült volna egy híradóhoz, és az adná le a teljes szalagot. A főhősök kitartóan küzdenek az életükért, háztömbről háztömbre menekülnek az ismeretlen óriás elől, közben láthatjuk, ahogy a hadsereg tankokkal, repülőkkel és helikopterekkel indul csatába a szörnyeteggel szemben, az emberek pedig ezalatt boltokat fosztogatnak, és egymást agyontaposva menekülnek előre. Fantasztikus a rendezés, félelmetesen sikerült visszaadni az egész eseménysorozatot, a színészek pedig tökéletesen játsszák a szerepüket. Rob megtörve bár, de elszántan vezeti a csapatot, a kamerás srác megpróbál mindent felvenni, pár izgalmas kockáért még lemaradni is hajlandó, míg a főszereplő lányok követve a fiúkat csak azon aggódnak, nehogy valami komoly baj történjen. Szinte érezni az életet.


A szokásosnál jobban is megfogott minket a film, az értékelésnél pár részpontot azonban kénytelenek vagyunk levonni a forgatókönyv miatt. Noha a szörny misztikus mivolta, és pillanatokra feltűnő alakja hatalmasat dob az izgalmakon, a városban rekedt társaság sztorija már kevésbé érdekes. A másfél órás játékidő alatt nem csinálnak mást, csak rohangálnak, és próbálják megmenteni az elveszett barátokat. Persze sokkal többet nem is tudnának csinálni, de valahogy túl kevés igazán veszélyes helyzetbe kerülnek. A hidas és metrós jeleneten kívül nem történik velük semmi eget rengetően komoly, történetük így pedig unalmassá válik, a nézőt egyedül a szörny folyamatos pusztítása köti le. Az viszont mesterien meg lett rendezve, egyszerűen imádjuk őt, bármi is legyen. Többet nem árulhatunk el, ha szeretnétek megtudni, hogy mi tombol ezúttal New York utcáin, akkor irány az első mozi!