Speed Racer - Totál Turbó

Gondolom, többen vannak itt olyanok, akik ismerik, mi több, szeretik az anime műfaját.Elképzeltétek-e már azonban, hogy milyen lenne egy élőszereplős anime? Nos, a Mátrixos Wachowski bratyók elképzelték ezt helyettünk is.

A Speed Racer (a magyar Totál Turbó címet heveny nyomdahibaként értékeltem) ugyanis nem más, mint a japán animációs generáció egyik legelső képviselője (Tatsuo Yoshida alkotásáról van szó). 52 részt élt meg és számtalan rajongót szerzett a világon, a sok popkultúr-hivatkozásról már nem is szólva. Adott hát egy nem mindennapi alapanyag és egy rajongó testvérpár, akik anno már letették névjegyüket a Mátrix trilógiával. Pénz és színészi tehetség is van, a hihetetlen látványparádé pedig a srácok védjegyévé vált az elmúlt évtizedben. Mi lesz, ha mindezt összegyúrjuk?


Nehéz megválaszolni a kérdést, mert még e sorok írója sincs teljesen tisztában az érzéseivel. Nem vicc, ezt a filmet egyszerűen lehetetlen érdemben értékelni, s ez két okból adódik. Először is van itt nekünk egy embertelenül csillogó-villogó, LSD-s álmok szülte színorgia atmoszféra, az eredeti rajzfilmsorozat összes klasszikus elemét felhasználva. Ebbe beleértendők a különleges vágások, hanghatások, a történetmesélés nem mindennapi módja és a sokszor bugyuta, gyermekded gegek, poénok. Így ugyan kijelenthető, hogy a sorozat rajongói meg lesznek elégedve az alkotással, de… Igen, sajnos ott a „de”. Lévén a filmet nem 40 évvel ezelőtt készítették és az akkori fanok már vagy tolószékben gurulnak a mozik helyett az öregek otthona felé, vagy annyira kevesen vannak, hogy rájuk alapozni egy 120 millió dolláros szuperprodukciót több mint merész húzás. A mai fiatalok nem értik a Speed Racer hangulatát, furcsa világát és látszólagos hülyeségeit (a Detektor felügyelő név már nekem is sok volt, hiába ismerem az eredetit). Meg is látszik ez a hivatalos boksz-office adatokon, mert a film jelenleg az év bukása.


A legszomorúbb az egészben az, hogy ez nem is magán a mozin múlik. Az a maga nemében ugyanis nem is lehetne jobb ennél. Emlékszem, Tarantino Kill Bill-jét sokan aposztrofálták „élőszereplős animeként”. Nekik azt javaslom, nézzék meg a Speed Racer-t és értékeljék újra korábbi nyilatkozataikat. Mind a forgatókönyv, mind a képi világ tökéletesen hozza a sorozatot, a hangulat pedig ehhez mérten egyedi és fergeteges. A főszerepben tetszelgő Emile Hirsch (Szüzet szüntess) kiváló a lángoló fiatal versenyző szerepére, és a többi karakterről is csak szuperlatívuszokban lehetne beszélni. John Goodman, Susan Sarandon, Christina Ricci, és a Lost elveszett dokija, Matthew Fox… impozáns szereposztás, nemde? Higgyétek el, ezekben a nevekben nem is fogunk csalódni!


A látványvilágról ugyan tettem említést, de szánnék neki egy egész bekezdést, mert nagyon megéri. Bár a film nem teljes módon erre épít, sokkal inkább a családra és a történet erkölcsi mondanivalójára, a CGI trükkök előremutatóbbak, mint a Mátrix volt a maga idejében. Hihetetlen látni, ahogy a 700 km/órával száguldó csodaautók átvágnak a sivatagon, repkednek, ahogy még KIT sem tette a fénykorában, és robbannak, törnek-zúznak minden útjukba állót. Az egyedüli, ami zavaró lehet egy friss néző számára, az a színvilág és a díszletek. Engem lenyűgözött a film, de a vége felé már szabályosan fájt a fejem tőle. Túl sok az információ és túl gyorsan pereg az egész. Egy rajzfilmben ez még oké, viszont a vásznon kicsit idegesítő. Epilepsziások még véletlenül se váltsanak jegyet rá.


A történetről szándékosan nem írtam egy szót sem, mert nem kell. A Speed Racer az, ami, akit érdekel, nézze meg, viszont akit elrémít a trailer, vagy a furcsa stílus, inkább kerülje, mert csak az idejét pazarolná. Anyagi siker sosem lesz, viszont kultfilm tuti. Nem lepődnék meg rajta, ha pár év múlva a Sebhelyes arcúhoz hasonlóan a DVD (vagy inkább Blu-ray) eladások avatnák klasszikussá. Az értékelő pont pedig… Hát… Ha úgy értékelem, mint kuriózumot, akkor megérdemel egy kövér számot… és ez bizony kuriózum a javából!