Madagaszkár 2

  • Írta: Chocho
  • 2008. november 17.
Manapság animációs filmeket készíteni meglehetősen jövedelmező melónak számít. Nem kell bele más, mint pár aranyos állatka, egy tanulságokkal teletömött sztori, és a lehetőségekhez képest egy kis felnőtt humor, hogy anyu és apu se aludjon el a moziban.
A Dreamworks dolgozói már egyszer ügyesen használták e receptet, ám annak már több mint három éve. Most visszaültek a tervezőasztalhoz, hogy újra elrepítsenek bennünket egykori kedvenceink közé, viszont azt nem mondanám, hogy sikerrel jártak el...


A történet szerint hőseink szedett-vedett csapata megkísérel visszajutni New York-ba egy lezuhant repülőroncs és némi pingvinlelemény segítségével. De sajnos, mint az lenni szokott, a dolog balul sül el, és a nagy alma helyett rövidesen Afrikában találják magukat. Alexről hamar kiderül, hogy valójában egy eltévelyedett bárány, és hogy apja nem más, mint a rezervátum királya. Az öreg hallván, hogy rég elveszett sarja New York királyának nevezi magát, megörül, hisz már idejét látja, hogy valaki igazán méltónak adja át a helyét. Persze azt senki sem tudja, hogy Alex nem igazi király New Yorkban, és mind ez, mind a többiek beilleszkedési vágya sok-sok bonyodalom forrása lesz a játékidő alatt. Talán kicsit túl soké is.


Az egyedüli elem, ami miatt a Madagaszkár 2 nem lett jó film, épp abból adódik, hogy igyekszik kitörni a klisésnek ható, Oroszlánkirályt idéző történetből. Teszi ezt a film egy rakás abszolút felesleges forgatókönyvi elem és dialógus beiktatásával, valamint az első részben megkedvelt, de itt már inkább csak idegesítő szereplők erőltetésével. A legjobb példa erre Julien és kompániája, akik nem elég, hogy már nem hatnak viccesnek, de még fárasztóak és unalmasak is egy rövid idő után. Mintha csak azért lennének ott, hogy az első rész már klasszikus "Riszálom úgyis-úgyis" nótáját ismét el lehessen énekelni a filmben. De említhetném az abszolút alja nagymamás hülyeségeket is. A karatézó öregasszonyos viccek már évtizedekkel ezelőtt kimentek a divatból, itt pedig nem elég, hogy gagyinak hatnak, de még a maradék komolyságot is pont a legjobb helyzetekben szúrják el. Nem azt mondom, hogy egy Shakespeare drámát várok egy ilyen filmtől, de ha már erőltetjük azt az átkozott erkölcsi mondanivalót, akkor csináljuk úgy, hogy épp elég idő jusson rá. Hisz így az egész olyan, mintha egyszerre néznénk egy tanmesét és egy ezeréves burleszkfilmet.


Hasonló problémák vannak a szereplőkkel is. Alexet már mindenki unni kezdi az első öt perc után, hisz nálánál sekélyesebb figurát még nem látott az animációs világ. A többiek ugyan szórakoztatóak és sokszor még viccesek is, mégsem vehetik fel a versenyt a pingvinek poénáradatával. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem nagyon szúrja a szemem, hogy egy nagyköltségvetésű filmet kizárólag a mellékalakok visznek el a hátán. Szomorú tény, hogy ezzel a stúdió is tisztában volt, így a második részben sokkal komolyabb szerepet osztottak a paranoiás pingvinekre. Ezek a jelenetek messze überelik az egész filmet, s prezentálják, hogy a felnőtteknek szóló másodlagos tartalom nem csak erőltetett társadalomkritikában és szlenges beszólásokban merülhet ki.


Ha már a beszólásoknál tartunk, akkor ki kell emelni, hogy a Madagaszkár 2 legjobb oldala még mindig a szinkron. Ugyan a hollywoodi mesteremberek nem minden szinten múlhatóak felül, a magyar hangadóknak sincs miért szégyenkezniük. Sokszor illesztettek be verses, rímelő sorokat is, ami szerintem kifejezetten jót tesz a filmnek. Valahogy több ilyen verbális poén kellett volna, és kevesebb szituációs elem. Ami pedig a dialógusokat illeti, sokkal kevesebb szál többet javított volna a filmen. Néha már elveszünk a sok össze nem illő (és a végén sem minden esetben találkozó) esemény között, és ezért az egész egy furcsa, tévésorozatból eszkábált mozifilm hatását kelti. Sokszor el is tűnődtem rajta, milyen jó volna, ha ez az egész egy rajzfilmsorozat lenne. Mindjárt másként értékelném.


A látványról még szólni kívánok, ugyanis bár manapság az összes animációs film jól néz ki, a Madagaszkár 2 külön piros pontot érdemel emiatt. Afrika szépségét remekül érzékelteti a kép, hogy a sok apró részletről már ne is szóljak. A szavanna füve a legjobb, ha demonstrálni akarjuk az első és második rész közötti, technikailag nem elhanyagolható három évet. Néha kicsit zavarba ejtő is, hogy a fotorealisztikus táj mellé antropomorf állatok és eltúlzott, karikatúrának is beillő emberfigurák csúsznak be.


Összességében annyit mondhatok a filmről, hogy ugyan a jótól messze van, az elfogadható és egyszernézős szinteket simán eléri. A forgatókönyv gyengeségei és a néha már frusztráló nagyizás könnyen elveheti a néző kedvét, ha nem a porontyokkal megy, de a családdal érdemes egy délután beugrani  a legközelebbi moziba, és végigülni a Madagaszkár 2-t. Igaz ugyan, hogy nem forradalmi, de egy-egy jó poén, a szép látvány és a még mindig felülmúlhatatlan pingvinek megérik a jegy árát. Na meg a "riszálom úgyis-úgyis" se olyan gáz még.

Rendezte: Eric Darnell és Tom McGrath
Forgatókönyvíró: Etan Cohen
Főszereplők: rajzfilmfigurák
Magyarhangok: Zámbori Soma, Molnár Levente, Liptai Claudia, Seder Gábor
Eredeti szinkronhangok: Ben Stiller, David Schwimmer, Chris Rock, Sacha Baron Cohen, Jada Pinkett Smith
Játékidő: 89 perc

IMDB értékelés: 7.4/10
Saját értékelés: 6/10

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...