Az Igenember

Carl Allen (Jim Carrey), a manapság igencsak sok emberre jellemző szürke életet éli. Hosszú évek óta ugyanazt az unalmas munkát végzi egy bankban, és még a felesége is elhagyta, mert nem bírta tovább mellette.

Ez természetesen teljesen felkavarta és mindennel szemben érdektelenné tette Carlt. Perverz örömet lel abban, hogy az égvilágon mindenre nemet mond, mindenkit visszautasít, még a legjobb barátait is. Ettől persze, csak egyre mélyebbre süllyed, magába fordul és nagyon úgy tűnik, ebből már sosem lesz kiút. Minden egy csapásra megváltozik, mikor egy nap összefut egy régi ismerőssel, akinek az igencsak látványos demonstrációjának köszönhetően úgy dönt, hogy elmegy arra a rendezvényre, amire a meghívót kapta. Itt csupa boldog és kiegyensúlyozott emberrel találkozik, nemsokára azt is megtudja, hogy ha ő is ilyenné akar válni, nem kell mást tennie, mint mindenre igent mondani. Természetesen az élete már az első éjszaka gyökeresen megváltozik…


Jim Carrey neve már önmagában is biztosíték egy egész éjszakás mozi sikerére. Főleg ha egy olyan legendás romantikus-komédia rendezővel rakják össze, mint amilyen Payton Reed (Szakíts ha bírsz, Pokolba a szerelemmel, Hajrá csajok), akkor a végeredmény már sejthető. Jim Carrey eleinte meglepően mozgékony gumiarcával érte el mindenképpen megérdemeltnek nevezhető sikereit. Ahogyan az sejthető volt, egy idő után elvállalt pár drámai szerepet is, amiknek köszönhetően számtalan nevezést és két Golden Globe díjat is bezsebelhetett. Ebben a filmben mindkét arcát megmutathatta és újfent bebizonyította, hogy nem sok olyan szerep van, amivel ne tudna megbirkózni.


Az Igenember ötlete teljesen zseniális. Gondoljunk csak bele a saját, vagy ismerőseink életétbe, főleg itt a felnőttekre gondolok. Az embereknek egyre komolyabb végzettségre és tudásra van szüksége ahhoz, hogy nem hogy a szakmájában elhelyezkedjen, de egyáltalán munkát találjon. Ha végre van hol dolgoznia, a munkáltatók a maximumot várják el tőle. Hamarabb menjen be, később induljon el haza, sose hibázzon, legyen mindig kedves, legyen fiatal, de minimum 5 éves gyakorlattal is rendelkezzen, beszéljen nyelveket és még sorolhatnám. Ezek után nem csoda, ha semmire se vágyik jobban, mint hogy végre hazatérve, egy kicsit magával is foglalkozhasson.


Ha nekünk is ez minden vágyunk és van családunk, vagy vannak barátaink, akkor szép lassan el fogjuk veszíteni őket. Ezért kénytelenek vagyunk megjátszani magunkat, olyan dolgokat tenni, amihez egyáltalán nincsen kedvünk. Mi lenne akkor, ha egyáltalán nem mondhatnánk nemet? A csöveseknek mindig adnunk kéne pénzt, ha elhívnak minket valahova, fáradhatatlanul mindig el kéne mennünk, ha látunk egy szórólapot, hogy tegyünk ezt, tegyünk azt, meg kéne mindent csinálnunk? Vajon jobb lenne ettől az életünk? A kérdésre a válasz nagyon nehéz, mindenkinek azt ajánlom, hogy tegyen egy próbát, akár csak pár hétre és rá fog jönni…


Jim Carrey alakítása, ahogyan azt már megszokhattuk tőle, mesteri. Természetesen mit sem érne a film, ha nem lenne ehhez egy imádnivaló kis tündér partnere, Zooey Deschanel személyében. Aki igaz, hogy nem egy gyönyörű bombázó, de színes egyénisége és szerethető személyisége, teljesen elhiteti velünk, hogy ők ketten valóban szerelmesek egymásba. Rájövünk arra, hogy két ember milyen hihetetlenül könnyen meg tudja ismerni egymást, ha nincsenek korlátok, megtehetünk bármit. Ahogyan azt is, hogy egy kapcsolat mennyire törékeny tud lenni.


Komoly kérdéseket feszegető, komédiázós köntösbe bújtatott film ez. Amikor kijövünk a moziból, hosszú órákon keresztül fog járni az agyunk azon a kérdésen, hogy vajon milyen lenne ezt az életet kipróbálni. Természetesen nem olyan módon, ahogyan ezt a főhősünk tette, hanem csak a józan ész szerint megengedett határokon belül. Abban, gondolom sokan egyetértenek velem, hogy valamit tenni kéne ahhoz, hogy egy kicsit jobb legyen az életünk, egy kicsit jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Főhősünknek csak egy szó kellett ahhoz, hogy ez megtörténjen, nektek mi kell hozzá?


Igen, egy picit filozofikusra sikeredett ez a kritika, de nem véletlen, hiszen azon kívül, hogy hatalmasakat lehet kacagni a filmen, nagyon komoly mondanivalóval bír. A rajta való elgondolkodást meg mindenkinek opcionálissá teszem. De higgyetek nekem, előbb vagy utóbb mindenki eljut arra a pontra, hogy átgondolja az életét és valami módot szeretne találni arra, hogy jobbá tehesse azt.


Én teljesen meg voltam elégedve a filmmel, nagyon jót szórakoztam rajta, mindenkinek csak ajánlani tudom, kétlem, hogy lesznek olyanok, akik csalódottan jönnek majd ki a moziból!