Zombieland

A harmadik és nem elhanyagolható szabály a biztonsági öv bekötése, sose tudhatod mikor lesz szükséged egy satufékre. Columbus (Jesse Eisenberg) egy végtelenül gátlásos, mindenféle szorongással megátkozott srác, aki a saját maga által létrehozott számtalan szabálynak köszönheti, hogy még mindig életben van. Ő nem egy katona, nem egy szuperhős, az incidens előtt – mikor az első ember megette az első zombiburgert – legfőképpen csak otthon ült a gépe előtt és World of Warcraftozott. Néha persze arról álmodozott milyen jó is lenne egy barátnő, akinek időnként lágyan a füle mögé simíthatná selymes haját, de számtalan kényszerbetegségének köszönhetően inkább otthon maradt a PC biztonságos világában. Aztán valami történt, valami olyasmi, amire senki sem számított… a kergemarha kór tovább fejlődött és az egész világ finoman szólva megkergült…
 

Ruben Fleischer tipikusan az amerikai álom megtestesítője; fiatal, nem sok érdemleges munkát tudott idáig felmutatni pár sorozat epizódjának megrendezésén kívül. Viszont támadt egy remek ötlete, eszébe jutott pár zseniális filmes látványtrükk, illetve előkaparta Woody Harelsont valamelyik déli redneck kocsmából, és már kész is a sikersztori. Jelenleg három film forgatását is előjegyeztette, köztük a Zombieland folytatását is. Így kell ezt csinálni kérem szépen!
 

A film ezeknek a hihetetlenül poénos, egyben triviális, mégis a jelenetekkel együtt zseniális szabályoknak az ismertetésével kezdődik, majd fröccsen az agyvelő, jönnek a jól megszokott lassított részek, amik ezúttal tényleg nagyon-nagyon lassúak. Amik párosulva a teljesen abszurd és beteg jelenetekkel (mondjuk a kislány pont esküvő alatt válik zombivá), újfent zseniálisra sikeredtek és tökéletesen megalapozzák a hangulatunkat. Időnként túlságosan brutálisak lettünk? Nem baj! A mai fiatalok Romero legendás iskoláján nőttek fel és szabadidejükben agyon hentelik a zombikat a Left4Deadben vagy éppenséggel a Dead Risingban, a Resident Evilekről nem is beszélve. Az embereket már nem lehet ezzel a témával megijeszteni, maximum némi fintort csalni az arcukra. Tehát akkor mi jön? Hát a finoman adagolt humor…
 

Ebben mind a filmes, mind pedig a színészi gárda tökéletesen megtalálta az egyensúlyt. Pontosan annyi gusztustalan jelenetet, vicceset és néha már-már könnyfakasztóan drámai részt fogunk látni, amennyire a gyomrunknak szüksége van. A karakterek remekül kidolgozottak, annak ellenére, hogy teljesen sablonosak. Van a totálisan lúzer főszereplő srác, aki totál bénának tűnik elsőre, mégsem szabad elfelejtenünk, hogy egyike azon keveseknek, akik túlélték ezt az őrületet. Ott van a dögös vagány csajszi, aki mindig tudja, mit akar és mindig el is éri azt, de persze kiderül, hogy neki is vannak azért érzései. Aztán végül ott van persze a kőkemény macsó csávó, a kegyetlen zombi-mészáros-kisiparos, aki a néhol elbénázott és túljátszott mozdulatainak köszönhetően teljesen hihető és emberi karakterré válik. Azonosulni tudunk a szereplőkkel, teljesen emberi és esendő mivoltuknak köszönhetően és ez egy nagyon ritka dolog egy ilyen filmnél.
 

A humor teljesen egyedi, groteszk és cinikus, de mégis remekül, felszabadultan tudunk nevetni rajtuk, mert egytől egyig a helyén van az összes csattanó. Bill Murray fantasztikus vendégszerepléséről nem is beszélve, ami mondanom sem kell, teljesen hibátlanra sikeredett. Maximum respect neki, hogy bevállalta, annak ellenére, hogy otthon már ott figyel a kis arany szobrocska.
 

A vizuális effektek természetesen látványosak, élethűek, néhol már hányingert keltően gusztustalanok, de nem viszik túlzásba az aprítást és pontosan ezért működik olyan jól a film. Olyan érzésünk lesz közben, hogy ez bizony velünk is megtörténhetne és mi is pontosan ezt csinálnánk. Természetesen a média láthatatlan, kölcsönösen egymásra ható folyamata itt is remekül érzékelhető, akárcsak a Halálos Iram – NFS Underground – Tokyo Drift hármasnál, amikor is a film hatott a játékra, majd az visszahatott a film folytatására. Itt éppenséggel arra gondolok, hogy a rendezőre egyértelműen nagy hatással volt Romero munkásságán kívül a Dead Rising és a Left4Dead. Gondoljunk csak a négy főszereplőre, vagy a már klasszikus zombis elemnek számító bevásárló központra.
 

Meg kell mondanom nem számítottam semmi extrára, csupán becsületből mentem el megnézni, mégiscsak egy zombis filmről van szó. Talán pontosan ezért csapott arcul a felismerés, hogy bizony bitang jól szórakoztam a nézése közben és még napok múltán is beugrott pár remek jelenet, vagy poén és ez bizony manapság nagy szó. Melegen ajánlom minden kedves mozizónak és azoknak is, akik esetlegesen nem szeretik ezt a témát, nem fognak csalódni!