Titánok harca

Zeusz, Poszeidón és Hádész, a három testvér több hatalomra vágytak, elegük lett szüleik zsarnokoskodásából. Egy gigászi csata során legyőzték és örök kárhozatra ítélték a Titánokat, majd úgy döntöttek, hogy igazságosan elosztják egymás között a földi hatalmat.

Zeuszé lett az ég, Poszeidoné a tenger, és egy csúfos fondorlat miatt Hádész kapta az alvilágot. Majd a kék égbolt ura megalkotta az embereket saját formájára, és úgy gondolta, hogy ők majd hálából imádni fogják őt ezért. De az emberek függetlenségre és szabadságra vágytak, rájöttek arra, hogy az istenek az ő szeretetükből élnek. Fellázadtak hát ellenük és elindult a háború, melynek egyértelműen nem lehetett jó vége. A jóslat azt mondta, hogy eljön majd egyszer egy ember, aki véget vet ezeknek a nehéz időknek, de arra még az istenek se számítottak, hogy ez az ember közülük való lesz…


Bizonyár sokan vannak, akik emlékeznek még az 1981-es eredeti Titánok Harcára. Elképzelhetetlenül gagyi film volt, pocsék színészekkel, Pallasz Athéné ultra béna robot baglyával, képkockánként lefilmezett gyurmaszörnyekkel. Egyszerűen rettenetes volt, de valami miatt piszkosul szórakoztató. A királyi csatornák rendszeresen leadták nagyobb ünnepek alkalmával, és egy kellemes ebéd után remek táptalajt nyújtott egy kis délutáni szundihoz.


Nem tudom honnan jött az ötlet, hogy kéne belőle egy új változatot forgatni, de tény, hogy a pár hónappal ezelőtt mozikban megjelent neogót rockzenével végigkísért bemutatók megtették a kívánt hatást, felkeltették az érdeklődésünket. A gond csak azzal van, hogy James Cameron Avatarja olyan szinten felborzolta a nyugodt filmes vizeket, hogy minden akkor még forgatás alatt lévő filmet pánikszerűen kezdtek el 3D-be átkonvertálni. Alapesetben ennek örülnünk kéne, de egy Alice Csodaországban után én már nem számítottam semmi jóra. Már akkor éreztem, hogy konvergencia van az erőben, mikor rá kellett döbbennem, hogy ezt a filmet bizony nem játsszák semmilyen más változatban, csak és kizárólag 3D-ben, ami ráadásul még tűéles is. Na, ezt nem kellett volna, főleg olyan hibába nem szabadott volna esni, hogy az előzetesek között megtekinthettünk egy olyan eljövendő címet, ami valóban döbbenetesen jól fog kinézni. Hogy mire ez a nagy hűhó? Hát kérem szépen… ha az Alice Csodaországbant egy pocsék 3D-s filmnek neveztem, akkor ez sajnos a pocsék fogalmát még el sem érő trágyadomb ahhoz képest. Az égvilágon semmi térhatás nincsen benne, egyedül az utolsó jelenetnél érzünk valamicske domborodást a vásznon, de ezzel be is fuccsolt a tűéles csodafilmünk. Rövidre zárva a témát: lehúzás felsőfokon, de nagyon csúnya módon. Mérgesek voltunk!


Louis Leterrier a rendező, egyértelműen vizuális típus, ezt korábbi filmjeiben, legfőképpen a Transporter első részében kellő képen érzékeltette is velünk, míg a második részben kissé túladagolta a történéseket. Viszont az új Hulk filmben újra magára talált, és nincsen ez másképpen a Titánok harcával sem. Ha nem úgy állunk a mozihoz, hogy ezzel fogják megváltani a filmes világtörténelmet, ha csupán csak arra vágyunk, hogy egy jót szórakozzunk, akkor igazán nem fogunk csalódni. Egy látványos, izgalmas, kedves, aranyos történet ez, amit szinte csak és kizárólag a kötelezően 3D-s előadással rontottak el, de azzal nagyon.


Sam Worthingtont szeretjük, ezzel a fejszerkezettel egészen egyedi hatást kelt az emberekben, a nők többsége bugyit cserél kedves mosolyától, a férfiak meg legszívesebben szeretetteljesen megveregetnék a vállát, és fizetnének neki egy sört. Szerencsés a pali, mert amolyan univerzálisan ultraszimpatikus arca van, és ehhez párosul némi színjátszó tehetség is, amit ebben a filmben nem igazán kellett használnia. A Perszeuszt kísérő bátor katonák alakítása sem igazán említésre méltó, az viszont sokkal inkább, hogy csak halnak és halnak, de csak nagyon nehezen fogynak el. A két éteri szépségről semmiképpen sem szabad megfeledkezni, akik egyfajta ágyékbizsergetően friss üdeséget visznek a látottakba, mint egy nyári napkeltében megcsillanó gyönyörű barack, amibe legszívesebben beleharapnánk. A muzsika, akárcsak a bemutatókban nagyon kellemesre sikeredett, kellően modern és egyben klasszikus is ahhoz, hogy megadja az alaphangulatot. A trükkök impozánsak, a történések pörögnek, annak ellenére, hogy néha nem értjük miért, de ilyenekkel manapság ki foglalkozik, nemde?!


A Titánok Harca 3D-s filmnek pocsék, viszont egy akciófilmnek több mint szórakoztató. Sikerült átvenni az eredeti film alapkoncepcióját, hiszen ez is arra született, hogy majd egyszer sok-sok év múlva a kereskedelmi csatornák ünnepekkor vasárnap sugározzák, és majd gyermekeink jót alukáljanak rajta a holografikus kivetítő előtt egy finom ebéd után. Nem hivatott megváltani a világot, nem célja aranyszobrocskát szerezni, csak szórakoztatni akar, de azt magas színvonalon. Sajnos sok időnek kell még eltelnie, míg az Avatar után végre valahára hasonlóan jó térhatással fogunk szembesülni, addig is csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy ha lehet, kerülje el messziről a 3D-s mozikat. Nekem tetszett, jót szórakoztam rajta, megnézni érdemes, de ki a terembe belép, sokat ne várjon tőle!