Három év telt el azóta, és tulajdonképpen a túlélésért küzd az ígéretek otthonában, keresgélve az amerikai álmot. A puszta véletlennek köszönhetően szúrja ki egy utcai verekedés során Michael Booth (Jeff Fahey), hogy sokkal több van ebben a mexikóiban, mint azt első ránézésre bárki is gondolná. Tisztességes fizetés ellenében felbérli arra, hogy végezzen el egy kényes munkát... arra viszont még ő se gondolhatott, hogy Machete nem éppen az a mexikói, akit csak úgy át lehet verni...
Rodriguez és Tarantino, a két rendezőzseni jóbarát, 2007-ben úgy döntött, hogy készít közösen egy olyan duplafilmet (double feature), amit annak idején csak az autós mozikban lehetett látni. Mind stílusban, mind pedig színvonalban az volt a cél, hogy a lehető leghitelesebben idézzék fel bennünk azokat a bizonyos dicső 70-es éveket. Sokan vannak, akik a sikert megkérdőjelezik, hiszen egyik se lett valami túlságosan minőségi film, de szerintem nem is ez volt a cél - de ebbe most talán ne menjünk bele. Tény viszont, hogy a két film között lévő kamubemutatók a vártnál nagyobb sikert értek el a nézők körében, s ezeken belül is a Machete volt az, amit talán a legjobban kedvelt mindenki. Pedig igazából csak egy rossz poén akart lenni az egész, olyannyira, hogy szerény hazánkban a mozik nem is vetítették ezeket. Megjegyezném főbenjáró bűncselekménynek tekinthető döntés volt kihagyni.
Tavaly viszont felröppent a hír -majd egy rövidke bemutató is elterjedt a neten-, miszerint a beteg agyú Rodriguez filmet fog készíteni a mexikói hős történetéről. Nem árt tudni, hogy eredetileg is írt egy forgatókönyvet a ’90-es évek elején Machete címmel, amit a kamubemutató miatt kissé át kellett szerkesztenie ahhoz, hogy hű legyen a látott jelenetekhez. Igen-igen, a legfőbb cél az volt, hogy a bemutatóban lévő jelenetek minimum 90%-a benne legyen az egész estés moziban. Ennek a kritériumnak hibátlanul sikerült megfelelnie, annak ellenére, hogy a legtöbb jelenetnek dramaturgiailag szinte semmi értelme nincsen, de mégis benne vannak. Ez is megadja azt a kellemes pikantériát a filmnek, ami miatt képtelenek vagyunk lekaparni a kaján vigyort az arcunkról, miközben nézzük.
A nagy kérdés, hogy egy filmnél, ami eleve arra született, hogy pocsék legyen, s filmes szempontból értékelhetetlen, aminek célja felidézni bennünk a ’70-es évek nulla költségvetésű akciófilmjeinek hangulatát, az hogyan lehet rossz? Hogyan lehet valami rossz, ami akkor jó, ha a lehető legjobban pocsék? Érdekes kérdés ez, hiszen a Machete ennek a feladatnak tökéletesen megfelelt: ömlik benne a vér, az értékelhető párbeszédek tökéletesen hiányoznak belőle, a színészi játékok a nullával egyenlők, a rendezés pocsék. De ha figyelembe vesszük azt, hogy ez volt a cél, akkor akár még az év filmje is lehetne, és bezsebelhetne számtalan aranyszobrocskát is. 
Ahogyan az egy ilyen filmtől elvárható, valódi sztárparádét vonultat fel. Hatalmas színészek alakítanak benne szánt szándékkal rettenetesen. Két nagy visszatérő szupersztárral is találkozhatunk; a kalácsképű Steven Seagal és a csúnyán megöregedett, bár még mindig sármos Don Johnson személyében. Ahogyan azt az eredeti bemutatóból is megtudhattuk („He gets the women!”), számtalan gyönyörűséggel találkozhatunk majd, akik közül még talán a világ egyik legtökéletesebb nője, Jessica Alba is fennakad a hálóban, igaz nem adja könnyen magát. Danny Trejo, a vén tróger külsejével egyszerűen frenetikus, a kőkemény mexikói, aki a lehető leghitelesebben tudja eljátszani a rosszfiúkat, lévén fiatal korában összesen 11 évet töltött börtönben. Olyan keményarc, akinek semmi színészi játékra nincsen szüksége ahhoz, hogy pontosan tudjuk, mit akart éppen kifejezni a kifejezéstelen arcával. Kőkemény macsó ő, aki annyira szánalmas, hogy szinte már példaképértékű is lehetne ikonikus alakja. Machete elpusztíthatatlan, klasszikus akcióhős, mindig tudja mit kell tenni és képtelenség az útjába állni. 
Külön érdekességnek számít, hogy a filmben rengeteg gonosz karakter van, akik egyenként is annyira jó arcok, hogy akár elvittek volna egyedül is egy-egy részt. Itt mutatkozik meg az a zseniális rendezés és persze színészi játék, amihez olyan nevek kellettek, mint De Niro, Fahey, Johnson vagy éppenséggel az eddig mindig jófiúkat játszó Seagal, aki ezúttal is annyira jó fej és stílusos karakter, hogy szinte fáj amikor...
A Machete véleményem szerint egy zseniális film, olyannyira, hogy könnyen lehet, Tarantinót megöli a féltékenység, hogy nem az ő fejéből pattant ki ez az ötlet. Rodriguez ismételten remek munkát végzett, tökéletesen átjön az a hangulat és atmoszféra, amit el szeretett volna érni. Erre meg is találta a lehető legjobb filmes csapatot. Nem csodálkoznék azon, ha örökérvényű kultuszfilm válna belőle, minden esélye megvan erre és teljesen megérdemelt is lenne eme titulus. Ha tetszett, akkor jobb, ha tudjátok, hogy lesz még folytatás, hamarabb mint gondolnátok, de ez legyen meglepetés...
InGen különvéleménye
Rendezte: Robert Rodriguez, Ethan Maniquis
Forgatókönyv: Robert Rodriguez, Álvaro Rodriguez
Zene: John Debney, Carl Thiel
Szereplők:Danny Trejo, Robert De Niro, Jessica Alba, Steven Seagal, Michelle Rodriguez, Jeff Fahey, Cheech Marin, Don Johnson, Lindsay Lohan
Játékidő: 105perc
IMDB: 7.3
Saját vélemény: 8.0
Remélhetőleg tőkét kovácsol a lehetőségből ami most ott lohol mellette.
Egyébként nem rossz film. Az a lényege hogy nem kell komolyan venni, csak röhögni rajta addig míg szét nem esel :D
Bár úgy állok neki hogy 6-7/10-ből.
Amúgy én szeretem az ilyen "zs" kategoriás filmeket, film+-on is rengeteget röhögök, az ultragáz movie-kon. De szerintem ezen még ők is elgondolkodnának, hogy leadják-e :)))
Az oldal felépítése JÓ!
Titeket meg tudjátok hogy imádlak!
De ez a film akkor is egy szar no! :)
Ezt tuti megnézem. :)
Higyjétek el, egy csík kokacserjeörlemény, csodákra képes!
Buci is tudója! :)
rohadtul nem értem ti mit esztek rajta
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.