Apósa, a kertésznek álcázott ex-CIA ügynök, Jack (Robert De Niro), egy előre nem látható szituációba keveredett, ugyanis másik veje - Dr. Bob - elhagyta szeretett kisebbik lányát. Érzi magán, hogy öregszik, az érzékei már nem a régiek, két lányos apaként sajnos nem maradt senki, aki átvehetné a család vezetését Gregen kívül. Képtelen benne megbízni, sose volt a szíve csücske, de sajnos eljött az idő, amikor ki kell választania az új Keresztbekúrt. Greg még csak nem is sejti mi vár rá, kétgyermekes apaként, egy ilyen apóssal a nyomában nem könnyű az élet, főleg mikor a családi idillbe hirtelen egy új tag kerül, a gyönyörű Andi Garcia (Jessica Alba) személyében…
A 2000-es Apádra ütök (Meet the Parents) egyértelműen a 21. századi komédiázás egyik első hírnöke volt, és örökre bevéste magát emlékezetünkbe rendkívül eredeti, szemhunyorgatósan, fogcsikorgatósan kellemetlen jeleneteivel. Ben Stillernek ekkorra már kialakult a maga egyedi stílusa, amit véleményem szerint valahol a Keresd a nőt környékén találhatott meg. Egészen elképesztő módon képes magát mindig kellemetlen helyzetbe hozni, és ebből meglepő és rekeszizmot szaggató módon „kijönni”. Robert De Niro csillaga ekkor már véleményem szerint halványodóban volt, ami javarészt súlyos betegségének köszönhető, illetve annak, hogy korábbi zseniális alakításait már csak parodizálni volt képes. Persze őt annyira szereti mindenki (velem együtt), hogy öröm volt újra vicces szerepben látni.
Mindenki számára egyértelmű volt, hogy egy ilyen remek sztorit folytatni kell, ami 2004-ben meg is történt (Vejedre ütök). Még komolyabb sztárparádéval, még durvább poénokkal, és ha lehet még az első résznél is eredetibb gegekkel. Elégedetten jöttünk ki a moziból, és annak ellenére, hogy már akkor tudni lehetett, jön a harmadik rész, valahogy úgy éreztük, hogy ez a történet immáron kerek, nem nagyon kéne lehúzni róla még egy rókabőrt. Sajnos hat évvel később ez mégis megtörtént, és bár sikerült megszerezni az összes eredeti szereplőt, illetve az Amerikai pitéről elhíresült Paul Weitzet, mint rendezőt, nagyon úgy tűnik, hogy a beteg agyú New York-i testvérünk ezúttal túl nagy fába vágta a fejszéjét. Ennyi legendásan nagy színészt együtt mozgatni, egy meglehetősen gyengusra sikeredett alaptörténettel, nem túl hálás dolog, ami sajnos meg is látszik az eredményen.
Pár apró pici poénon kívül sajnos nem sok olyan pillanat lesz, amikor igazán jól fogjuk érezni magunkat a moziban. Annak ellenére, hogy a színészek valóságosan parádéznak, Jessica Alba karaktere igazi üde frissességgel robban bele a történetbe, valahogy olyan üres és szárazra szívott az egész hangulat. Ben Stiller már mintha kiöregedett volna ebből a karakterből, De Niro alakítása annak ellenére, hogy hiteles, mégis valahogy már csak árnyéka a régi Oscar-díjas színésznek. Hoffman, Streisand és Wilson hozzák a formájukat, akár főszereplők is lehettek volna, az talán megmentette volna a filmet a totális bukástól. De az igazi ok, ami miatt nem működik a recept, hogy elfogytak a hozzávalók az ételhez. Vízből sajnos csak vizet lehet kotyvasztani.
Vannak olyan történetek, amiket nem szabad folytatni, ha viszont ezt véletlenül mégis megteszik, és uram bocsá’ jól is sikerül, akkor aztán végképp nagyon csekély az esély arra, hogy ez másodjára is sikerülni fog. Ennek az egészestés kis történetnek nem volt olyan sok a tarsolyában, hogy trilógiát csináljanak belőle. Az egyetlen ütős kártya a parádés színészek alkalmazása volt, és pár olyan emlékezetes jelenet, ami hosszas kacagásra kényszerítette még a leghumortalanabb embereket is. Gyenge poénok, öregedő, megkomolyodott színészek és lapos hangulat jellemzi eme mozit, amit még a Hoffman, Streisand, Wilson, Alba kvartett sem tudott megmenteni attól, hogy bukás legyen. 
Az egyetlen nagy probléma a folytatásokkal, hogy az emberek mindig a végükre emlékeznek és természetesen ez alapján ítélnek. Pontosan ez volt a helyzet a rendkívül gyenge Shrek 3-mal is, amit szerencsére a bónusz negyedik résszel végül sikerült helyrerakni. A Bekúr család kalandjaival viszont az a szitu, hogy békén kéne őket hagyni örökre, hátha elfelejtjük ezt a közel 100 percet az életünkből és csak a korábbi két részre emlékszünk majd. Filmezés istenei! Könyörgöm! Ne folytassátok! Elég volt …
Rendezte: Paul Weitz
Forgatókönyv: John Hamburg, Larry Stuckey
Zene: Stephen Trask
Szereplők: Robert De Niro, Ben Stiller, Owen Wilson, Dustin Hoffman, Barbara Streisand, Teri Polo, Jessica Alba
Játékidő: 98perc
IMDB: 5.4
Metascore: 27/100
Saját vélemény: 5.0
8.5/10
de mondom jogos volt kiszedni
10#: én is moziban néztem és kínosan hulla csend volt, még a kötelezően befüvezett pacákok is csak csöndben sziszegtek a döbbenettől!
De az egyik ismerősöm nagyon panaszkodott, hogy olyan terembe került, ahol nagyon halk volt, és alig lehetett érteni a szöveget, főleg, ha valaki mert hangosan nevetni, azt rögtön késelték is :-)
#4:Jogos volt a moderálás,de valahol azért tök ironikus egy ilyen filmnél a kultúrát számon kérni.
De meg kell hagyni, a „ The Godfocker“ angolul üt igazán :-)
Gregory Sheg Bekúr... :D
[egy kis kultúrát vigyünk már a mondandónkba... - szerk.]
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.