Pár nappal később azonban olyan dolog történik, amire igazán senki se számított: meteoritok közelednek a Föld felé, melyek nem sokkal a becsapódás előtt lelassítanak, tehát egyértelműen nem azok amiknek, gondolták őket. Az emberiség pillanatok alatt egy idegen invázióban találja magát, ahol a földönkívüli lények kegyetlen mészárlásba kezdenek bolygónk összes nagyvárosában. Rögtön mozgósítják az összes létező egységet, s elkezdődik a csata Los Angelesért…
1996-ban egy meglehetősen jól sikerült reklámkampánynak köszönhetően hatalmas tömegek tolongtak a mozikban egymást gyilkolva, hogy megnézhessék A függetlenség napja című amerikai nyálömlengést. Már akkor is éreztük valahol, hogy ez bizony sok volt a gyomrunknak és nagyon nem szeretnénk ezt az élményt megismételni. Éppen ezért örültem meg kifejezettem, mikor megláttam a Csata: Los Angeles szépen lassan adagolt bemutató-sorozatát, hiszen ezekből egy egészen egyedi és hangulatos alkotásra lehetett következtetni. Lehet, túl nagyok voltak az elvárásaim, lehet, megint csak az előzetesek csalták meg az érzékeimet, de ez a film valami kegyetlenül pocsékra sikeredett.
Kezdjük azzal, hogy nagyon lassan indul be, eléggé emberközelire igyekeztek készíteni a történetet, szép lassan megismerünk, és valahol megszeretünk mindenkit. Ami tulajdonképpen jó dolog, hiszen ebben az esetben könnyebb velük azonosulni, jobban izgulunk értük és a sorsukért. Ami azonban hibátlanul működött Ryan közlegény megmentése közben, vagy éppenséggel, mikor egy Sólyom végveszélyben volt, az itt sajnos nagyon nem akart összejönni. Ekkor lehet látni, hogy mennyit számít, hogy ki rendezte a filmet. Az érzések és jellemek nem akarnak passzolni egymással, a hatásvadász jelenetek sokkal inkább kellemetlenek és komikusak, minthogy azok a bizonyos kellemes libabőrök jelennének meg rajtunk. 
Érdekes ez az egész, hiszen a színészek nagyon jól teljesítenek, alakításukkal nincsen semmi gond, a probléma ennél sokkal mélyebben leledzik. Ugyanis a koncepció valahol A függetlenség napja című borzadvány és a meglepően hibátlan 9-es körzet között akar elhelyezkedni. A kettő között azonban egy leginkább csak filmes bakiparádéra emlékeztető, bekategorizálhatatlan egyveleg van, melyet nem jó érzés nézni. Mikor beindulnak a történések és szemünk láttára zajlik a háború pokla – melyet meg kell mondani, nagyon jól megcsináltak a trükkmesterek – időről időre megpróbálnak újra a dráma vizeire evezni, aminek ritmusát és receptjét nagyon nem sikerült elkapni a rendezőnek.
A Csata: Los Angeles tehát megpróbált valahol egy döbbenetesen látványos háborús film lenni, ami sikerült is neki, de varázsát elvesztette, mikor megpróbált a dráma eszközeivel élni. A karakterek sablonosak, a párbeszédek kínosan nyálasak, amikor könnyeket kéne ejtenünk akkor inkább csak hunyorítva csukjuk be félig a szemünket hosszú sziszegések mellett. Éppen kezdenénk beleélni magunkat a történésekbe, hiszen a háborús jelenetek egészen döbbenetesek lettek, amikor újra és újra kizökkenünk a látottakból és rájövünk arra, hogy egy moziban vagyunk, de azt nem tudjuk igazán, hogy miért? Miért kellett erre befizetnünk? Hogyan lehetséges az, hogy egy elsőfilmes afrikai származású kiskölök filléres költségvetésből összedob egy olyan remekművet, mint a 9-es körzet, míg egy ilyen nagy volumenű produktumot egy viszonylag tapasztalatlan horror-rendezőre bíznak? A producerek igazán tudhatták volna, hogy mibe és mikor kell fektetni a pénzüket, sokkal jobban jártak volna, ha szólnak Peter Jacksonnak, hogy ugyan nem akad-e véletlenül még egy olyan őstehetség valahol a farzsebében, mint amilyen Neill Blomkamp.
A mozi sci-finek édeskevés, hiszen az idegeneket akár arab terroristákra is le lehetne cserélni. Háborús filmnek jó lenne, de sajnos elveszti varázsát mikor a készítők úgy döntenek, hogy drámát akarnak belőle csinálni. Egy hatalmas nagy kapufa ez a filmiparnak és tiszta szívvel nem tudom ajánlani senkinek. Megnézni talán érdemes, hiszen ezek után már tudjátok, mire lehet számítani, de azt senki ne mondja majd nekem, hogy az én tanácsomra tette ezt, mert az nagy hazugság lenne…
InGen különvéleménye
Rendezte: Jonathan Liebesman
Forgatókönyv: Christopher Bertolini
Zene: Brian Tyler
Szereplők: Aaron Eckhart, Ramon Rodriguez, Cory Hardict, Michelle Rodriguez
Játékidő: 116perc
IMDB: 6.4
Metascore: 37/100
Saját vélemény: 5.0