Sam Witwicky (Shia LaBeouf), a nemzeti hős élete nem éppen fenékig tejfel, elvesztette élete nagy szerelmét, lediplomázott az egyetemen, mégse képes állást találni. Pedig kétszer is megmentette már világunkat a végső pusztulástól és ezért még kitüntetést is kapott, személyesen az amerikai elnöktől. A szerencséje azonban fordulóponthoz ért, mikor ezen a nívós eseményen megismerte a gyönyörű Carlyt (Rosie Huntington-Whiteley), aki valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag halálosan beleszeretett. Életük egyszerű és vidám, igaz, a kapcsolati szerepkörök kissé felcserélődtek közöttük. A nagy idillnek azonban vége szakad, mikor kiderül, hogy az álcákat nem sikerült végérvényesen legyőzni, s rájönnek, hogy minden, ami idáig történt, okkal történt, és a nagyszabású terv immáron a végéhez közeledik.
A Transformerst szeretjük, az alakváltó robotok története közel áll a szívünkhöz. Igaz, az első rész bemutatója után teljesen más végeredményre számítottunk, s az is igaz, hogy a moziból kisétálva rádöbbentünk, hogy bizony nem vagyunk már tíz évesek, akik egyértelműen a célcsoportját alkották eme alkotásnak. Érdekes, két évvel később mégis újra beültünk a második felvonásra, mondanom sem kell, hogy a keserédes csalódás újfent kialakult öreg szívünkben, hiszen szomorúan kellett konstatálnunk, hogy sajnos a tizenkét éves korhatár se éppen nekünk lett kitalálva. Valami lehet ebben a filmben, ha képesek voltunk harmadjára is megadni neki a bizalmat, nem igaz?
Persze megadtuk, nem is akármilyen módon, hiszen a harmadik részt ezúttal már full extrás 3D-ben is meg lehet tekinteni – erősen javallottan –, igaz az IMAX 3D még hetekkel a premiere után is csak teltházas előadásokat volt képes produkálni, úgyhogy kénytelen voltam lejjebb adni a mércéből és a kissé „csöves” Digital 3D mellett lerakni a voksomat. Na, igen, látvány az volt bőven, erre nem is lehet panasz, hiszen olyan dolgok történtek az arcom előtt, hogy sokszor azon vettem észre magam, hogy nem hiszek a szememnek szinte fel sem fogom, ami látok. Ahogyan mindig, a vizualitással minden nagyon, de nagyon rendben volt.
A film első harmada meglepően tökéletesnek bizonyult, jó érzés volt újra látni szeretett főszereplőinket, ahogyan a zavarba ejtően életszerű mindennapokkal küzdve keresik elveszettnek hitt hősi mivoltukat. Nagyon jól fekvő poénok jöttek egymás után, a Másnaposokból megismert Ken Jeong szerepeltetése meg egész egyszerűen zseniális húzás volt, ugye mukinyulak? Már-már kezdtem azt hinni, hogy az óriás robotok története végre eljutott arra az értelmi és lelki színvonalra, amire mindig is vágytam. De aztán sajnos jött a film többi része, a siralmasan fájdalmas, szinte már binárisan gyermeteg beszélgetések, s az összes létező filmes baki felvonultatása. Olyanok, mint az örökké tisztahajú és selymes bőrű főszereplő csajszi, akinek misztikus képessége lehetővé teszi számára a különböző típusú cjipők másodpercenkénti váltogatását, és még sorolhatnám a hasonlókat. 
A végére már olyan kegyetlenül beindulnak az események, olyan fárasztóan sok minden történik a szemünk láttára, hogy ezt már egyszerűen képtelen az emberi agy befogadni, aminek következtében bizony azon vesszük észre magunkat, hogy elfáradtunk. A leesett álkapocs keresgélés helyett sokkal inkább próbáljuk leolvasni az óránkról, hogy mennyi van még hátra, mert bizony azt vesszük észre, hogy unatkozunk, álmosak vagyunk, nem köt le a film.
A látvány döbbenetes, ahogyan a hangok és a zenék is nagyon fekszenek. A karakterek és a színészek brillíroznak, a poénok nagyon ütősen jóra sikeredtek. De valahogy mégis hiányzik a filmből valami, amire nagyon szüksége lenne. Akárcsak a korábbi részekből, ebből is hiányzik a spiritusz, a lélek, az igazán eredeti egyediség. A robotok gyermeteg viselkedése, mozgása és párbeszédei olyan szinten lehúznak minden jót, ami esetlegesen megfogalmazódott bennünk a megtekintés közben, hogy ez már harmadik alkalommal több, mint elkeserítő. Mert bizony újfent úgy jöttem ki a moziból, hogy sajnos több vagyok mint tizennégy, olyan, mintha valahogy sose lenne képes felnőni ez a sorozat a kívánt szintre. Jó volt, meg minden, de sajnos kevés, egyre kevesebb …
Rendezte: Michael Bay
Forgatókönyv: Ehren Kruger
Zene: Steve Jablonsky
Szereplők: Shia LaBeouf, Josh Duhamel, John Turturro, Tyrese Gibson, Rosie Huntington-Whiteley, John Malkovich, Alan Tudyk, Ken Jeong
Játékidő: 157perc
IMDB: 6.7
Metascore: 42/100
Saját vélemény: 6.5