Alex (Taylor Kitsch) egy jónevű katonai családból származó srác, bátyja, követve a hagyományokat, már huszonévesen magas rangra tett szert, de neki valahogy sose jönnek össze a dolgok. Állandóan bajba keveredik, mindig csak a bulizás, a brahi és persze a csajok állnak az előtérben. Egyik este éppen a szülinapját ünnepli testvérével, mikor meglátja élete szerelmét, aki éhes pocakkal áll a pult előtt, aminek már természetesen bezárt a konyhája (mikrosütő). Ettől a pillanattól fogva élete örökre megváltozik, mert a dolgok úgy alakulnak, hogy ő is belép a seregbe. Közben a NASA tudósai történelmi fordulóponthoz érkeztek, ugyanis nem messze a mi naprendszerünktől találtak egy bolygót, aminek az atmoszférája tökéletesen alkalmas lehet az élethez. A bolygó neve „G”, a tudósok pedig naivan üzenetet akartak küldeni nekik. Hiba volt!
A Királyságról és Hancockról elhíresült Peter Berg igencsak nagy fába vágta a fejszéjét, mikor úgy döntött, hogy egy táblás társasjáték alapján készít nekünk mozifilmet. Persze az is lehet, számára ez nem egy feladat volt, hanem inkább csak egy régi álom, hogy filmre vigye élete legkedvesebb játékélményét. Szó, ami szó, az ember eléggé szkeptikus szokott lenni az ilyen filmekkel kapcsolatban, mert ami mondjuk valamilyen szinten bevált a Transfomers esetében, az könnyen lehet, hogy nem fog megismétlődni. Hát, meg kell, hogy mondjam, nagyon kellemesen csalódtam a filmben.
Kezdjük azzal, hogy az eleje meglepően hangulatos lett, a karakterek szerethetők, a poénok nagyon eredetiek, első körben olyan érzésünk lesz, mintha valami jópofa tinikomédiát néznénk. Igaz, a film első harmada után már úgy fog tűnni, mintha az amerikai haditengerészet szponzorálta volna a költségek java részét, mintha egy sorozófilmet néznénk éppen. De aztán szerencsére viszonylag hamar helyére kerülnek az események.
A második harmadban már magának a táblás játéknak a hatása érezhető, tehetséges fiatal rendezőnk mindent megtett annak érdekében, hogy ráismerjünk, honnan is származik az ötlet. A látványvilág és az effektek mesteriek, ahogyan azt egy Peter Berg-filmtől elvárhatjuk, a komédia kezd lassan drámába torkolni, az emberiség nagy bajban van. A drámai fordulóponttól pedig már egy elsőosztályú akciófilmet fogunk látni, amiben a már megszeretett hőseink küzdenek az életben maradásért. Hihetetlen, de még karakterfejlődésnek is szemtanúi lehetünk, ami valljuk be, manapság már nagy dolognak számít.
Érdekes látni, hogy az a kevés ismert színész, aki a filmben fellelhető, igazából csak mellékszerepet kapott, nem rájuk összpontosít a történet. Pedig régi bevált rendezői fogás, hogy a tapasztalt híres színészekre helyezik a hangsúlyt, ezzel egy masszív gerincet adva a biztos sikernek. Sokkal inkább a fiatal, ismeretlen színészek mutathatják meg, mit tudnak, Alex figurája meg egyenesen imádnivaló. Nagyon eredeti a srác, biztos vagyok benne, hogy még sokszor látni fogjuk a vásznon. Szóval, mind látványban, mind pedig színészi teljesítményben rendben van a mozi, a folyamatosan csattanó poénokról nem is beszélve. Az igazi gond csak a történettel van, ami megfűszerezve ezzel a kissé nehezen emészthető, „amerikai katona vagyok, enyém az egész világ”-szerű gejles hangulattal, kissé megrontja az összképet. Igazából már csak a minden képkockában valahol lobogó amerikai zászló hiányzott nekem ahhoz, hogy elrontsam a gyomrom. De szerencsére ez nem történt meg. Szóval alapjában véve egy meglepően jó kis filmet kaptam a pénzemért.
A Csatahajó egy igazi univerzális film, tetszeni fog a fiúknak és lányoknak, fiataloknak, időseknek egyaránt, el lehet menni rá randira, vagy éppenséggel családi mozizásra is tökéletesen alkalmas. Rendkívül eredeti karaktereivel és humorával pillanatok alatt leveszi a lábáról a nagyérdeműt, hamar el fogunk merülni a történésekben. Nagyon laza és könnyen emészthető darab, ha nem túlságosan nagy elvárásokkal ülünk be rá, mindenképpen jól fogjuk érezni magunkat közben. Viszont kiemelkedő alkotásnak semmiképpen sem nevezném, könnyen lehet, sose fogjuk újra megnézni, de egynek mindenképpen megéri!
Rendezte: Peter Berg
Forgatókönyv: Erich Hoeber, Jon Hoeber
Zene: Steve Jablonsky
Szereplők: Taylor Kitsch, Alexander Skarsgard, Liam Neeson, Tadanobu Asano
Játékidő: 131 perc
IMDB: 6.4
Metascore: 43/100
Saját vélemény: 7.5