Balaton Sound 2012 - beszámoló

Zamárdi idén júliusban újra megtelt élettel, kicsit esett, de nagyjából minden nap lehetett napozni, a hangulat elképesztő volt, a magyar tenger frissítő habjai közé csobbanni a legjobb dolog, amit a kánikulában el tudok képzelni. És a lányok. Ők még a balatoni panorámánál is szebbek voltak, férfiszívek dobbannak a lemenő nap fényében röplabdázó idomok láttán, a napszemüveg segít elrejteni, hová is nézel.


A Balaton Soundot elektronikus zenei fesztiválként tartják számon, aki a stílust szereti, az pedig a lehető legjobb helyre került, az idei felhozatal fellépők tekintetében egyszerűen hibátlan lett. A hetet Calvin Harris és Avicii nyitotta meg egy hatalmas tombolással, majd David Guetta következett, kihozva a balatoni közönségből az elképesztőn felüli legjobbat, de nem panaszkodhatott Paul Kalkbrenner, illetve Armin van Buuren se. Ezres tömegek mentek ki hozzájuk, elképesztőt zúzva a villogó jégkockás, színes koktélok mámorában, a másnaposság az ebéd után már enyhül, lassan bootol a fáradt szervezet, de a jó zene segít átvészelni a macskajajt.


Koncert négy helyszínen volt. A Heineken Nagyszínpad délután a VIVA Party Sounds zenéit szolgáltatta, majd koraeste átadta a terepet a sztároknak - kinek neve nagybetűvel szerepelt a Pesti Est címlapján, azt itt kellett keresni. A Telekom Terasz, és az egyetlen teljesen fedett helyszínként szolgáló Rise FM Aréna főleg elektronikus zenében utazott, Martin Solveig, Sven Vath, Dubfire, Carl Cox, Steve Angello tolt itt remek esteket, de nem szabadott megfeledkezni az OTP Bank Színpadról sem, a legnagyobb magyar zenekarok vonultak itt fel, a listát még végignézni is komoly feladat.


Ganxsta Zolee és a Kartel, Belga, PASO, Punnany Massif, Odett, Brains, Compact Disco, Anima Sound System, Irie Maffia, The Kolin, Zagar, Vad Fruttik, Quimby, Kerekes Band - a MacBook DJ-t után jól esik egy kis hazai ének, kedvenceket nézel, s újaknak leszel a rajongói, párat csak névről ismertem belőlük, már a refrént dúdolom. S hogy mi van a külföldi poppal? Ők is jöttek szép számmal, Afrojack, Gossip, Tinie Tempah és Example volt az idei jegyvásárlás húzóereje, aki rászánta magát a befizetésre, annak kellett gyűjtenie rá rendesen.


Minőségi, drága fesztivál a Balaton Sound. Egy hetijegy kitesz egy fél minimálbért, egy rendes szállás szintén tízezrekben mérhető, és akkor még enned is kell, meg berúgni, lehetőleg minden nap. Mindez viszont nem lopás, a pénzért világszínvonal jár. Igényes rendezvényhelyszín, több mint 100 fellépő, professzionális hang- és fénytechnika, gyönyörű vízpart, tucatnyi bár és lounge terasz, tágas sátorhelyek, jó parkolók, kulturált mosdók, rendszeres takarítás. Nem sznob elvárások ezek, csak normál emberi igények ahhoz, hogy jól érezd magad valahol, arról nem beszélve, hogy mindez a közönséget is szelektálja.


Budapesten nem tudsz ismeretlenekkel bulizni. Bajkeverők, haszonlesők, ingyenélők, maffiózók és flegma kurvák mindenhol vannak, nem tudod, hogy kihez szólhatsz hozzá, és még inkább fogalmad sincs arról, hogy a reakciója mi lesz, elfordul, kést ránt, vagy arcon csókol. Fesztiválozni már azért is jó, mert biztosan hasonló korú és ízlésű emberekkel zárnak össze téged, ha meg mindez ráadásul jó drága is, mint a Balaton Sound, akkor biztos lehetsz még valamiben. Itt senki se kapja ki a kezedből az iPhone-t, nem zsebel ki, nem gyilkol meg, nem temet el, és úgy általánosan elmondható, hogy nem találkozol egyetlen olyan fazonnal se, akitől összefosnád magad, ha mondjuk, a nyolcadik kerületben jönne veled szembe, egy sötét utcán.


Ha épp nem buliztad mosogatószivaccsá az agyadat, s nem feküdtél otthon másnaposan, akkor is érdemes volt kimenni a partra. A színpadok között tucatnyi elfoglaltság várta az unatkozókat, a bejárat mellett lehetett bungee jumpingolni, volt egy vidámparki szerkezet, ami felvitt néhány barátoddal jó magasra, majd hirtelen leejtett, illetve nyomhattál légi koktélt is, körbe kellett ülni a pultot, a személyzet mindenkit becsatolt a székébe, majd egy daru felemelte az egész bárt, több tíz méterre. Az élmény elképesztő volt, ha még nem próbáltad, legközelebb ne hagyd ki. Ami pedig a legjobban tetszett, hogy a vendéglátóhelyek itt tényleg szerették az embereket, nem volt nagyüzemi sörcsapolás, vagy igénytelen étkeztetés, mindenki igyekezett a legjobbat nyújtani. A MOL egy benzinkút stílusban megépített bárt vitt ki, a Hungária Pezsgő egy bőrfoteles exkluzív helyszínt nyitott a rajongóinak, a Strongbow Gold egy fekete kanapékkal telerakott kupola alatt várta a hűsölni vágyókat, míg a Finlandia egy pálmafákkal és nyugágyakkal borított kikötőt épített, közvetlenül a part mellé. S még a felét se mondtam el a felhozatalnak.


A Balaton Sound egy elképesztő jó, és nagyon igényes fesztivál. A vízpart minden évszakban csodálatos, de akkor a leginkább, amikor bikinis csajok özönlik el az egészet, szerelmes leszel az összesbe, de leginkább a hangulatba, és a panorámába. Ha van valami, amire megéri egy éven át gyűjteni, akkor ez tényleg az: öt nap alatt olyan élményeket szerzel, melyek az első nyári táborhoz, vagy az első szerelemhez hasonlíthatóak csak, emlékezni fogsz rá örökké, s boldogan gondolsz vissza rá még évtizedek múltán is. Még ha minden este esik, akkor is.

Fotók: facebook.com/BalatonSound