Jordan Belfort megtalálta az amerikai álmot. Gyönyörű feleség, hatalmas ház, márkás öltönyök, drága éttermek. Sikeres volt az üzleti világban, és boldog a magánéletben, hajszolta, falta mindazt, ami örömöt okozott neki. Martin Scorsese legújabb filmje az ő történetét mutatja be nekünk, a cselekmény nem kitalált, a hírhedt amerikai bróker mondjuk ki, tényleg odabaszott az életnek, minden, tényleg minden tekintetben.


New Yorkban járunk, valamikor a 80-as évek elején. Olcsó öltönyt viselő fiatal száll le valami külvárosból érkező buszjárat Wall Streeti megállójában, első munkanapjára készül a Nagy Almában. Fingja sincs még semmiről. A feladata az lesz, hogy felvegye a telefonokat, és kapcsolja a főnökét, akinek kedvenc elfoglaltsága mi más is lehetne, mint mások orra alá dörgölni az évi 1 millió dolláros fizetési csekkjét, hozzáfűzve, hogy mindenki más egy tehetségtelen senki, és még csak ne is álmodjanak, hogy valaha a nyomába érnek. Jordan Belfort itt ismerkedik meg az amerikai pénzügyi világ igazi arcával, semmi más nem számít, csak a profit. Elvenni a pénzt a gazdagokból, a szegényektől, akitől csak lehet, és megtartani. Minden egyéb másodlagos.


A film kitűnően festi le azt, amit az Egyesült Államok képviselt három évtizeddel ezelőtt. Dörzsölt üzletemberek, és hatalmas cégek építették az ország gazdaságát, a felhőkarcolókon túl pedig ott élt egy társadalom, mely mindezt tökéletesen lehetővé is tette. Erős középosztály, vásárlóképes piac, és háromszázmillió ember, akiknek csak meg kellett mondani, hogy mire vágyjanak, és azok elkezdtek vágyni is rá. Jordan Belfort ezt ismerte fel zseniálisan, tudta, mi mozgatja a világot, mi hozza lázba az embereket.


A Wall Street megrágta és kiköpte őt, szinte még bizonyítani se volt alkalma, mikor utcára tették. A pénzügyi negyedből aztán a kertvárosba került, ahol egy kisvállalkozásnál tanulta ki mindazt, ami őt és saját cégét később naggyá tette, a recept egyszerű volt. Gyors meggazdagodást ígérni az embereknek. Pénzügyi befektetések, részvények, induló vállalkozások, centes cégek, ezekből épült a zsíros jutalék, Belfort vállalkozása pedig minden nap egyre nagyobb, egyre befolyásosabb lett. A 80-as évek végére a Stratton Oakmont a legnagyobb amerikai brókercégek egyike lett, 26 éves vezére pedig heti 1 millió dollárt keresett. Ebből pedig jutott bőven mindenre. Házra, golfpályára, helikopterre, és persze hatalmas céges bulikra.


Belfort legendásan tudta szórni a pénzt. Tőzsdezárás után durrantak a pezsgők, kurvák seggéről szívta a kokaint még a takarító is, a cég annyi pénzt csinált, hogy azt elkölteni nem lehetett. A menedzsment Belfort gyermekkori barátaiból állt össze, akik legalább olyan keményen tudtak dolgozni, mint bulizni, nem volt lazsálás az irodában, ebben biztos lehetett mindenki. A Wall Street farkasa a cég felemelkedését, és bukását dolgozza fel, olyan álomvilágot tárva elénk, amit halandó, dolgozó emberként elképzelni sem tudunk. A bróker csak annak élt, hogy minél több pénzt keressen, és minél jobban érezze magát a bőrében, még az se érdekelte, hogy egy rakat FBI ügynök van állandóan a nyomában. A vállalkozás ugyanis egy kicsit se működött legálisan, amit csak el lehet követni a pénzügyi szektorban, azt a Stratton Oakmont elkövette. De Belfort szart rá, és ezt nem félt kimondani se.


Leonardo DiCaprio zseniálisan alakítja a dúsgazdag brókert. Hiteles a feltörekvő gyakornok, a karrierje csúcsán lévő, sikeres üzletember, és a korrupt, drogfüggő, visszavonulni nem hajlandó cégvezér szerepében is. Régóta a kedvenc színészem, aki még mindig a Titanic alapján osztja be az üresfejű szépfiú szerepébe, az nem is méltó a filmjeire, ha láttad a Gilbert Grape-et, amiben Johnny Depp értelmi fogyatékos öccsét alakította, akkor tudod, miről beszélek. Egy zseni. Tényleg. De hasonlóan remek teljesítményt nyújtott a jobb kezét játszó, még nála is nagyobb zsiványként bemutatkozó Jonah Hill, illetve a megingathatatlan FBI nyomozó, Kyle Chandler is.


A film az elejétől a végéig egy mestermű, amit a forgatókönyvből ki lehet hozni, azt Scorsese és DiCaprio többszörösen túlszárnyalta. Maga a történet ugyanis valljuk be, fájdalmasan lapos és semmitmondó, ha azt várod, hogy egy brókeres Dallast kapsz, kokózó Jockey Ewinggal, akkor hatalmasat fogsz csalódni. Jordan Belfort élete nem volt izgalmas, nem kellett politikai és üzleti csatározásokban részt vennie, nem voltak ellenségei, nem tett neki keresztbe senki. Csak keresett egy rakat pénzt, aztán belebukott az egészbe, még erkölcsi mondanivalója sincs a filmnek, hiszen milyen tanulságot lehetne levonni mindebből? Ha milliárdos pénzügyi zseni vagy, ne baszd el minden pénzedet? Kösz a jó tanácsot, majd megfogadom.


A Wall Street farkasa nem fog Oscar-díjat kapni. Ennek pedig két oka van. Az egyik, hogy Hollywoodban mindenki utálja Leonardo DiCapriót, amiért kétszer tehetségesebb, mint bárki a Kodak Theaterben, a másik pedig, hogy egy szegényeket kizsákmányoló kokósról szól. Meg amúgy is, az egész díj egy nagy közös felláció. Mindenki tudja jól, milyen filmet kell csinálni ahhoz, hogy besöpörjön vele pár szobrot, háromórás dráma a feketék elnyomásáról, háromórás dráma melegekkel, vagy háromórás dráma hobbitokkal, ennyi.


Ez nagyjából olyan, mint amikor az autóipar egymásnak ad díjat a legkörnyezetbarátabb motorért. Több mint egymilliárd gépjármű van a világon, annak úgy a 99%-a annyira környezetszennyező, hogy Johnny a jegesmedve már rég öngyilkos lett az Északi sarkon, csak senki nem tud róla, és akkor kap a Honda vagy a Nissan egy díjat, mert ki tudtak rajzolni egy falevelet a kocsijuk műszerfalára. Ami persze ugyanúgy megeszik 8-10 litert városban, mint bármi más, amivel közlekedünk. De adhatnék díjat én is InGennek, mert nem baszott be se pénteken, se szombaton, és ez egy társadalmilag kiemelkedő tett volt tőle, aztán ennek örömére közösen bebasznánk, ennyi értelme van az Oscarnak is.


Mindentől függetlenül drukkolok márciusban, hiszen attól, hogy nekem nem jelent semmit az alsógatyás férfi arany sziluettje, még ez a filmvilág legnagyobb elismerése. Leonardo megérdemli az elismerést, Kapj el ha tudsz, Aviátor, Tégla, Viharsziget, Inception, Django elszabadul, A nagy Gatsby, ezek az elmúlt évtized legjobb alakításai voltak. Ő pedig mindig a kispadról figyelte a szoborosztást, szerintem már azt gyakorolja, hogy hogyan fogadja az újabb visszautasítást, és nem azt, kinek mondjon köszönetet a színpadon. Belfort szerepében viszont ismét bizonyított, a film messze nem egy kiemelkedő alkotás, ő viszont ezt is tökéletessé tette.


A Wall Street farkasa nagyszerű móka. Érdemes elmenni a moziba, venni egy nagy sajtos nachót, becsempészni egy kólát, és végigülni azt a három órát, ami ennek az állat brókernek az életét meséli el, nem fogsz megtanulni tőzsdézni, de látsz majd rengeteg cicit, és sok gyönyörű autót. Ennyi pedig pont elég, hogy jól érezd magad egy kicsit, aztán úgyis jön az Oscar, ömlenek majd a komolyabb filmek, nem fog elrohadni az agyad a sok szeméttől, ne félj.


Szereplők: Leonardo DiCaprio, Jonah Hill, Matthew McConaughey, Kyle Chandler,
Jon Favreau, Jon Bernthal, Rob Reiner, Ethan Suplee
Producer: Riza Aziz, Leonardo DiCaprio, Martin Scorsese, Emma Tillinger Koskoff
Rendezte: Martin Scorsese
Írta: Jordan Belfort és Terence Winter
Zene: Howard Shore

IMDB: 8.7
Rotten Tomatoes: 75%
Gamekapocs értékelés: 8.5