Nemrég volt egy jó összeállítás az Origón. Nyolc film, amit eldugnak a magyarok elől. A cikk olyan alkotásokat mutatott be, amiket a külföldi mozik mostanában játszanak, a hazaiak viszont műsorra se tűzik őket. Persze nem olyan címekről van szó, mint a Vasember, vagy a Godzilla. Hiszen azok biztos kasszasikerek. Más fajta filmek következnek. Snowpiercer, Under The Skin, Sabotage, The Immigrant, Calvary, The Raid 2, A fiam családja, és Enemy, a listából az elsőt és az utolsót szemeltem ki magamnak. 
Jégtörő vonat száguld a fagyott, élettelen tájon. A Snowpiercer egy összeomlott civilizáció legsötétebb napjait meséli el, az emberiség utolsó túlélői vagonokba zsúfolódva élik életüket. Elől a gazdagok, hátul a szegények. Bong Joon-Ho filmjét érdemes megnéznie mindenkinek, aki szereti a sötét jövőképeket, a Le Transperceneige alapján készült sci-fi nem hibátlan, vannak logikai botlásai, és a megvalósítás se tökéletes, viszont annyira egyéni és különleges, hogy a gyűjteményünkben a helye. S míg a személyében egy koreai ihletésű, trancsírozós akciófilmet köszönthetünk, addig az Enemy ennek a tökéletes ellentéte. Napjainkban járunk, Kanadában. Adam Bell egyetemi történelemprofesszorként éli a középosztálybeliek szürke hétköznapjait, tanít, hazamegy, eszik, alszik, ezzel telik az élete. Míg valami meg nem változik.
Az Enemy egy pszichológiai thriller, ami akkor a leghatásosabb, ha minden részletét magad fedezed fel, ismered meg lassan a szereplőket, és rakod össze a kirakós darabjait. A rendező nem ad semmit a szádba. Nézed a filmet, gondolkodsz rajta, hogy mi történhet, aztán egyszer csak vége van az egésznek, mindenféle magyarázat és lezárás nélkül, te pedig csak meredsz előre, csendben bámulva a stáblistát. Próbálod megérteni, hogy mi volt ez az egész, mi lett a főszereplővel, kutakodsz, utána olvasol mások véleményeinek, és felállítasz egy elméletet, ami szerinted igaz lehet. Ha szeretnéd pont így élvezni az egészet, akkor ne olvass tovább, szerezd be a filmet, és gyere vissza, ha már láttad. Ha viszont kíváncsivá tettelek, és nem tudsz várni, akkor jöjjön hát a cselekmény, a lényegnél ígérem, szólni fogok még egyszer.
A KÖVETKEZŐKBEN A CSELEKMÉNY RÉSZLETEZÉSE KÖVETKEZIK.
Adam Bell egyetemi történelemprofesszorként tengeti tehát mindennapjait a messzi Ontario városában. Megtartja előadásait, majd beül az öreg Volvójába, hazamegy, beszélget kicsit a barátnőjével, és lefekszik aludni. Szürke és unalmas ember, aki beragadt a nagy mókuskerékbe, még szórakozni se nagyon jár, nincsenek barátai, lakása üres és sötét, az anyjával is alig tartja a kapcsolatot. Élete viszont gyökeresen megváltozik, amikor a tanáriban kávézgatva szóba elegyedik az egyik kollégájával. A férfi egy filmet ajánl neki, ami állítólag nagyon jó, érdemes beszerezni. Adam némi nézői viselkedésfejlesztő jelleggel természetesen nem letölti, hanem kikölcsönzi a filmet a helyi videotékából, a lemezt este berakja a laptopjába, hamarosan pedig hátborzongató felfedezést tesz. Az egyik mellékszereplő a megszólalásig hasonlít rá.
A dolog felkelti az érdeklődését, ezért rákeres a színész nevére, és kikölcsönöz minden filmet, amiben a hasonmása valaha is megfordult. A szőr feláll a hátán, akkora az egyezés. Még a hangjuk is teljesen ugyanaz. Kevesen lennénk, akik ezután nyugodtan tudnának aludni, Adam is nagyon izgatott, néhány nap múlva pedig nagy elhatározásra jut, megkeresi a színészt. Elmegy az ügynökségéhez, ahol a portás azonnal össze is téveszti őket, még a leveleit is átadja neki, Adam pedig még ennél is tovább megy, kideríti a férfi telefonszámát, és felhívja őt. 
Anthony Claire nem egy keresett színész. Általában mellékszerepeket tud csak szerezni, ettől függetlenül egész jól él, van egy szép lakása, egy menő motorja, és egy gyönyörű, terhes felesége is. Anthony először tolakodásnak veszi Adam közeledését, rácsapja a telefont, feljelentéssel fenyegeti, majd mégis visszahívja, és néhány nap után belemegy a találkozóba. Ahogy egymás előtt állnak, szinte nem is hisznek a szemüknek. Teljesen ugyanúgy néznek ki, még a hajuk, a szakálluk, és a testük is ugyanolyan, mindkettejüknek van egy sebhely a mellkasán, a természet nem csinál ilyet. Testvérek tán? Adam anyja biztosra mondja, hogy nem, és ismételgeti, tegyen le az elméleteiről. De akkor miről van szó?
Nem ilyen részletességgel bár, de a történetből ennyit a hivatalos előzetes is elmesél. Adam és Anthony egymásra talál, kapcsolatuk viszont az első perctől feszültséggel, és méreggel teli, egyik sem egy kiegyensúlyozott személyiség, megvannak a saját gondjaik. Az pedig egy kicsit se hiányzott nekik, hogy egy idegen férfi belépjen az életükbe. A kíváncsiság viszont mindkettőt hajtja, próbálják meglesni egymás mindennapjait, kíváncsiak arra, hogy hogyan él a hasonmásuk. És ez jelenti a végét mindennek. A rengeteg titkolózás után egyszer csak elveszítik önmaguk felett a kontrollt, egyre mélyebbre sodródnak, mindig mocskosabb eszközökhöz nyúlva kettejük háborújában. Majd Anthony bejelenti, hogy randizni fog Adam barátnőjével. És akkor egy hatalmas pók sétál át Ontario városa felett.
A film lassan bontakozik ki. Nyomasztó hangulata már az első pillanattól kezdve ráül a néző lelkivilágára, a rozsdabarna képek, és a vonós hangszerekkel megszólaltatott komolyzenei betétek egy gyötrő, sötét sorsot festenek le előttünk. A film minden pillanata szorongással telik, nem értjük, hogy mi történik hősünkkel, mégis képesek vagyunk átélni minden érzelmét. Szavai, tekintetei, zavarodott reakciói lassan minket is felemésztenek. Jake Gyllenhaal tökéletesen alakítja Adam és Anthony szerepét, a két férfi viselkedésében, beszédében hatalmas különbségek vannak, a külső hasonlóság mégis döbbenetes, a gondolatok belemarkolnak mellkasunkba, és úgy facsarják meg lelkünket, mintha az csak egy szakadt mosogatórongy lenne. De nem szabad megfeledkezni a mellékszereplőkről se. A Sarah Gadon által megformált Mary a terhes, aggódó feleség szerepét kapta meg, végig érezzük, hogy sejt dolgokat, de mégse meri azokat kimondani, felelősnek érzi magát a történések miatt, s csak imádkozni tudunk, hogy ne rokkanjon bele. Mélanie Laurent ezzel szemben tökéletes Adam naiv barátnőjének megformálására, nem figyel a férfira, de az nem is vágyik rá, az igazi segítséget Isabella Rossellinitől, az anyától kapja.
MOST JÖN A TÖRTÉNET MAGYARÁZATA. SZIGORÚAN CSAK AKKOR OLVASD EL, HA MÁR LÁTTAD A FILMET.
A cselekmény részletezésénél biztosan feltűnt, amikor megemlítettem, hogy egy pók sétált át Ontario városán. Gondolom azt kitaláltad, hogy nem egy Godzilla jelenet szakítja meg a filmet, a pók itt jelképez valamit, később visszatérünk rá. Azt tehát mondtam, hogy a film a nézőre bízza azt, hogyan értelmezi a történetet, és nagyon jó érzés, ha az ember magától jön rá az összefüggésekre. Most megosztom veled, hogy én mit gondolok. Amikor keressük Adam és Anthony hasonlóságára a magyarázatot, azonnal az jut eszébe mindenkinek, hogy ikertestvérek, akiket gyerekkorukban elszakítottak egymástól. Nos, ez rendben is lenne, ha az egész történetet nem lengené körül egy nyomasztó komorság, egy ilyen film nem ikertestvérekről szól, és nem is klónokról, vagy alteregókról. A két férfi egy és ugyanazon személy, két tudattal. A pók pedig a férfi tudathasadásos elmezavarának kivetülése.
Végiggondolva a történetet az sejthető, hogy Anthony létezett korábban. Együtt élt a feleségével, majd történt valami, ami előhozta benne ezt a szörnyű betegséget. A nő teherbe esett, a férfi pedig ezután nem tudott már ugyanúgy ránézni, menekülni akart a kapcsolatból, menekülni az életéből, de összekötötte őket a születendő baba. A film első néhány másodperce tökéletes magyarázatként szolgál erre és a pók szerepére. Egy privát szexpartin járunk éppen, a színpadon egy fiatal nő maszturbál, komor férfiarcok veszik őt körül, majd egyszer csak megjelenik egy méretes tarantula. Ez az a pillanat, amikor Anthony élete átvált Adambe, és innen kapcsolódunk be mi is a történetbe. A dolog viszont közel sem ilyen egyszerű. A férfi betegsége mélyebb annál, hogy ennyire gyorsan rájöjjünk a megoldásra, zseniális utalások vannak arra, hogy bonyolultabb dologgal állunk szemben. Mindjárt ezt is kifejtem.
A pók a betegség tökéletes kivetülése. A film elején még kicsike, belefér egy cipőbe, majd folyamatosan nő és fejlődik, egészen addig, míg nem következik a csúcspont. Anthony randira hívja Adam naiv barátnőjét, a férfi elveszt minden kontrollt a személyiségek felett, a pók pedig a város fölé magasodik. A történet sötét és rejtélyes, hogyan is tudnád követni, ha maga a főhős sincs tisztában azzal, hogy mi történik vele. De ha a figyelmes vagy, akkor megtalálod a rejtett üzeneteket, és átgondolva az egészet, összeáll a kép. Anthony barátnője még az első telefonálós jeleneteknél rákérdezett, hogy nem megint az a nő hívta-e őt, tehát a férfi egyszer már lebukott azzal, hogy egy másik szerelem is van az életében, csak azt nem sejtette szegény felesége, hogy a dolog több egy futó kalandnál. Gondolta, hogy valami nincs rendben, a férfi viszont úgy tudott ugrálni a két szerep között, hogy egyik nőnek se tűnt fel semmi komolyabb, szemináriumok, forgatások, családlátogatások, volt kifogás arra, hogy miért nem alszik otthon. Közben pedig belülről végig tépelődött. Terhes felesége mellett akart maradni, de nem is, a középutat választotta, mindkét életet.
Ennek hat hónapja már. Ennyi ideje látta őt utoljára az ügynökség portása, és mint az egyetemi udvari jelenetnél kiderült, ennyi ideje terhes a felesége. S mi az, ami még bonyolultabbá teszi az egészet? Az, hogy végig félre lettünk vezetve, és ha jól figyelünk, akkor rájövünk arra is, hogy mivel. Az anya az egyik beszélgetésnél kéri Adamet, hogy hagyjon fel a fantáziálással, megbecsült munkahelye, rendes lakása van, ne játssza el, hogy el a szegény színész. Duplán behúztak minket tehát a csőbe, kiderül, hogy az eredeti személyisége a tanár, aki a terhes nővel él együtt. Teljes az összeomlás, bennünk, és Adamban, vagy hát Anthony-ban is. A film lezárását nem árulom el neked, ha láttad, akkor tudod, hogy miről van szó. És ha idáig eljutottál a cikkben, akkor gondolom sejted az is, hogy a pók miért volt ott megint, a férfi lezárt magában egy hatalmas harcot, a tarantula pedig város nagyságúról szobaméretűre csökkent, kicsit enyhült tehát a betegség, de nem tűnt el teljesen. Valószínűleg elkezdődött benne megfoganni egy harmadik személyiség is, az állatot a meztelen test látványa idézte elő ismét, csak reménykedni tudunk, hogy szegényekkel ne történjen semmi komolyabb dolog már. 
Bele lehet magyarázni még több dolgot az Enemy történetébe, sokan írják például, hogy a pók az a férfi anyja volt, vagy a férfi életében megforduló nők, és az irántuk táplált érzelmek kivetülése. Ez utóbbi részben igaz is, hiszen a nők hozták ki belőle a betegséget, tehát minél nagyobbak voltak az érzelmei, annál jobban eluralkodott rajta a baj. A kulcsba nem kell sokat beleképzelni, az csak segíti a második fordulat megértését, meg fogom nézni még egyszer a filmet, és átgondolom azt, amit láttam. Az pedig biztos, hogy ezzel a filmmel véglegesen rajongója lettem Denis Villeneuve rendezői munkásságának, a Prisoners fantasztikus volt, érdemes megnézni azt is, címétől eltérően nem elítéltekről szól. Nagyon, nagyon nem. 
Trivia
Főszereplők: Jake Gyllenhaal, Mélanie Laurent, Sarah Gadon és Isabella Rossellini
Rendezte: Denis Villeneuve
Írta: José Saramago és Javier Gullón
Fényképezte: Nicolas Bolduc
Producer: Fraser Ash, M.A. Faura, Niv Fichman, Luc Déry
Zene: Danny Bensi és Saunder Jurriaans
Játékidő: 90 perc
Nemzetközi premier: 2014. március 14.
Magyarországi premier: Még nincs kitűzve
IMDB értékelés: 6.9
Gamekapocs értékelés: 8.5