Elrabolva 3 filmkritika

Az Elrabolva hat évvel ezelőtti váratlan sikere nem csak a nézőket, de magukat a készítőket is meglepte. Liam Neeson pillanatok alatt akciósztárrá avanzsált, Luc Besson pedig több évnyi nézőkre szabadított förtelem után végre telibe talált, köszönhetően a karizmatikus főhősének. Pedig az Elrabolva története közel sem nevezhető bonyolultnak, hiszen az egész nem szól másról, mint egy egyszerű cselekményre felfűzött bosszúhadjáratról, a recept mégis működött.

Éppen ezért joggal hihették az alkotók, hogy a második rész esetében elegendő, ha minimális változtatásokkal próbálják meg ugyanazt eladni számunkra. Hiszen a folytatásban az albán maffia hibáiból mit sem tanulva ezúttal Bryan Millsen (Liam Neeson) lánya (Maggie Grace) helyett feleségét (Famke Janssen) rabolják el, s miközben Kim kézigránátokat hajigálva igyekszik apját tájékoztatni arról, hol is van, addig mi szívesen cseréltünk volna a Lenore-t alakító Famke Janssennel, aki a film jelentős részét ájult állapotban töltötte.

A minőségbeli hanyatlást Liam Neeson is érezhette, a harmadik rész főszerepét ugyanis csak azzal a feltétellel vállalta el, ha senkit nem rabolnak el benne. Nagy kár, hogy csak ez volt az egyetlen kikötése a 62 éves írnek, mert bizony egy új rendező és egy új forgatókönyvíró is ráfért volna a láthatóan alaposan kifulladt sorozatra, ami sokszor sokkal inkább hasonlított egy brazil szappanoperára, mintsem egy célratörő akciódús krimire.

Bryan Mills volt CIA-ügynök az albán maffiával történt leszámolás után csak reméli, hogy végleg leszámolhat régi múltjával, s végre minden idejét a családjának szentelheti. Mikor már azt hitte, minden ellenségével leszámolt, egy váratlan esemény teljesen felborítja addigi nyugodt életét. Volt feleségét holtan találja otthonában, és minden bizonyíték arra utal, hogy ő követte el a bűncselekményt. Így hát kezdetét veszi a hajtóvadászat, s miközben a rendőrök mindent bevetve igyekeznek becserkészni a vérprofi Mills-t, addig a volt titkosügynök minden követ megmozgat, hogy kiderítse, ki ölte meg volt feleségét.

Már a cselekményt elindító gyilkosságig is rögös út vezet, közel 45 percet kell várnunk arra, hogy végre valami adrenalintól duzzadó akciót lássunk, de a rövid üldözés még csak meg se emeli az ember vérnyomását. Ez egyébként az egész filmet végigkíséri, köszönhetően Olivier Megaton rendezőnek és vágóinak. A filmbéli akciók ugyanis rendre követhetetlenek, így a néző már ebbe az utolsó megmaradt reményfoszlányba se tud kapaszkodni. A film egyik autósüldözése pontosan a vágók munkájának köszönhetően lett teljesen élvezhetetlen, s bár érthető, hogy a komótos, 62 éves Liam Neesont jeleneteit így próbálják meg pörgösebbé tenni, néha kicsit túlcsúszott a vágók ollója.

És ezen sajnos az se segít, hogy a már említett szappanoperába beleillő párbeszédekkel kínlódnak az olyan jobb sorsra érdemes színészek, mint Neeson vagy a szebb napokat is megélt Forest Whitaker. Utóbbi alakítja a gyilkosság ügyében nyomozó rendőrt, akinek karaktere felvonultatja az összes lehetséges klisét, ráadásul az alkotók úgy gondolták, okos húzás, ha rajta keresztül mindent szépen a néző szájába rágnak.

Pedig a cselekmény az első perctől az utolsóig teljesen kiszámítható, tele van közhelyekkel, bugyuta, sokszor a néző idegein táncoló jelenetekkel. Eközben pedig a Kim mostohaapját alakító Dougray Scottról csak az nem mondja meg, hogy rosszban sántikál, aki még mindig Susan Mayer brit szépfiúját látja benne.

Csak remélni tudjuk, hogy az Elrabolva 3 plakátján olvasható "Itt a vége" szlogent a készítők és Liam Neeson is komolyan veszi, mert egyértelműen kijelenthető, hogy a második résszel nagyot bicsaklott sorozat a harmadik részre teljesen kifulladt. Nem csak a történet papírvékony, nem csak a karakterek papírmasék, de Lian Neeson is követhetné Roger Murtaugh-ot, s egészséges önkritikával beismerhetné, hogy túl öreg Ő már az ilyesmihez.

Gamekapocs értékelés: 2
IMDB: 7,8
Rotten Tomatoes: 25% 

Elrabolva 3
Eredeti cím: Taken 3
Rendezte: Olivier Megaton
Írta: Luc Besson, Robert Mark Kamen
Szereplők: Liam Neeson, Maggie Grace, Forest Whitaker, Famke Janssen, Jon Gries, Leland Orser, Sam Spruell, Dougray Scott
Zene: Nathaniel Méchaly
Játékidő: 109  perc
Bemutató: 2015. január 9.
Magyarországi premier: 2015. január 8.