Egy év telt el azóta, hogy April O'Neal (Megan Fox) és operatőre, Vernon (Will Arnett) segítségével a Teknőcök megmentették New York városát Zúzótól és csatlósaitól. Zöld hőseink továbbra is az árnyékban kényszerülnek rejtőzködni, a megállapodás szerint pedig Vernon intézte el a Fürgeláb-klánt. Ralph, Leo, Mikey és Donnie persze ezt igen rosszul viselik, úgyhogy pont a csapaton belüli konfliktus nem hiányzott, mikor a gonosz újra mozgolódni kezd.
Az itt már Brian Tee által alakított Zúzó emberei ugyanis erősen dolgoznak mesterük kiszabadításán, akit a konfliktus kibontakozásakor épp a filmtörténet egyik legnevetségesebb rendőri kíséretével szállítanak át egy másik büntetőintézetbe. A mentőakcióról nemcsak a Teknősök szereznek tudomást Megan... izé, April kifejezetten lazára és nyilván szánt szándékkal szexisnek szánt jelenetével, ezen a ponton kapcsolódnak be a sztoriba a régóta várt közönségkedvenc karakterek is: a későbbi maszkos igazságosztó, Casey Jones (Stephen Amell), valamint az ekkor még humán formájú Bebop és Rocksteady is.
Most, hogy nagyjából túl vagyunk a bevezetésen és az alapkonfliktus felvázolásán, szögezzük is le gyorsan: az Elő az árnyékból egy kifejezetten rossz film, és bár bizonyos szempontokat vizsgálva jobb, mint az előző rész - mégiscsak közelebb áll a Tini Nindzsa szellemiségéhez -, de ahhoz hasonlóan ez sem egy filmtörténeti remekmű. Becsületére legyen mondva, olykor annyira rossz, hogy már szórakoztató: egyszerűen olyan, mintha 12 éves srácok írták volna csillogó szemmel lelkesedve egy-egy jelenetért, hogy az mennyire menő már.
Ezzel a vonallal képes is azonosulni a néző, így az nem tűnik izzadtságszagúnak. A film gyakorlatilag véletlenszerű, coolnak titulált szcénák egymásutánja, pár felnőttpoénnal és közhelyes tanulságokkal. Önismereti kérdések, a hovatartozás, a testvériség és a csapatmunka mind-mind előjönnek az egyes jelenetek között, de ez egyáltalán nem probléma, mindez szükséges velejárója egy Tini Nindzsa-sztorinak, és itt megfelelően adagolták őket.
Egyértelmű azonban, hogy a film nem túl komplex, a történet nincs túl magyarázva, és lyukas is, mint az ementáli. A Tini Nindzsa 2-ben jöjjön szembe bármilyen komolyabb probléma (dimenziókapu, esetleg teleportálás), valaki biztosan ért majd hozzá, hiába szolgál alapul idegen technológia. Itt ha valakit meg kell találni, akkor a DNS segítségével ez könnyen megtehető, mintha csak GPS jeladót viselne az illető. Mindig van egy eszköz vagy egy karakter, aki tökéletesen átlendíti a sztorit ezeken a konfliktusforrásokon, magyarázat (vagy megfelelően logikus magyarázat) nélkül.
A színészi játékban sem látunk bármi világmegváltót. Megan Fox megpróbál egy kicsit többet színészkedni, és extra arckifejezéseket dob be a megszokottakhoz képest, de hiába áll jól neki, továbbra is biodíszlet, karaktere sajnos egydimenziós maradt. Stephen Amell, az Arrow-hoz képest is alulmúlja magát, bár ez a forgatókönyvírók hibája részben, amiért rettentő kínos dialógusokat írtak számára. Will Arnett természetesen rutinosan hozza a tökkelütött szerepet.
A Tekiket ismét azok a kevésbé ismert arcok alakítják, akik korábban, de mivel teljes mértékben CGI rajzolja őket a vászonra, az ember akaratlanul is a viselkedésükkel és a szövegeikkel foglalkozik inkább. Miután hőseink továbbra is gettóstílusban nyomják, egész biztosan emlékezetesek maradnak, ízlés kérdése, hogy ez mennyire fekszik valakinek. Brian Tee, mint Zúzó semmi maradandót nem hoz, csak szigorúan néz és egysorosokat puffogtat, a gonoszok oldaláról sokkal érdekesebb a Bebop-Rocksteady kettős, akiket már emberi alakban is öröm volt nézni: teljesen jó bro-párost játszanak a film során, ők jelentik az egyik fő humorforrást.
Az elcsépelt érv most is megállja a helyét, a mozi nagy része működik, ha úgy ülünk be rá, hogy kikapcsoljuk az agyunknak azt a részét, mely a koherenciát és a logikai összefüggéseket keresi. Egy komolyabb képregényfilm esetében, ahol adott az univerzum a maga összefüggéseivel és szabályaival, bizony feltűnő, ha az alkotás szembemegy azokkal vagy nem aknázza ki őket megfelelően (khm, Batman v Superman!), itt azonban mindez nem számít: azon kívül, hogy tényleg brutál rossz ez a film, legalább még egy jót röhögtök azon, hogy mennyire borzasztó... És látjátok, még érzelmeket is sikerült kiváltania!
Az új Tini Nindzsa egy baromi felületes popcornmozi, rendkívül gyerekesen felépítve, valószínűleg a kisebbeknél célba is talál majd. A párbeszédek és a történések bonyolultsága is ennek megfelelő, én körülbelül fél óra után engedtem el azt, hogy megpróbáljam általános mozis alkotásként vizsgálni. Így az egész jobbá vált, és míg azon fogtam a fejem, hogy "te jó isten, ez már megint mekkora baromság", mindig volt valami, amitől el is mosolyodtam.
Az Elő az árnyékból képében tehát egy relatíve aranyos, akciódús, pillanatra sem laposodó, de pofonegyszerű és bárgyú alkotást tisztelhetünk - meglepő, hogy ennyi pénzből, ilyen látvánnyal elkészülhet bármi hasonló. Amennyiben valamilyen véletlen folytán úgy alakulna, hogy megnézitek, ne feledjétek, a fent említett aranyszabályt, akinek pedig tetszett az első rész, vagy szereti a modern ZS-filmeket, ne fogja vissza magát, irány a mozi!
Gamekapocs értékelés: 3.5
Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból
Eredeti cím: Teenage Mutant Ninja Turtles: Out of the Shadows
Rendezte: Dave Green
Írta: Josh Appelbaum, André Nemec
Szereplők: Megan Fox, Will Arnett, Laura Linney, Stephen Amell, Noel Fisher, Jeremy Howard, Pete Ploszek, Alan Ritchson, Tyler Perry, Brian Tee, Stephen Farrelly, Gary Anthony Williams
Játékidő: 112 perc
Magyarországi premier: 2016. június 30.