A videojátékok és a mozi házasítása nem újkeletű dolog, Hollywood mégis dacos kisgyerekként viselkedik, amikor képtelen beismerni, ha hibázik. Márpedig a filmgyár az elmúlt években, évtizedekben tett adaptációs kísérletei rendre kudarcot vallottak. Leginkább azért, mert a készítők képtelenek megérteni, hogy mindkét médiumnak megvannak a maga korlátai, így ami a tévé előtt ülve, 10-12 órás kaland formájában, interaktívan elmesélve ki tud teljesedni, az nem biztos, hogy két órában bemutatva ugyanazt az élményt fogja nyújtani. Az Assassin's Creednek egy ilyen szembeszélben természetesen nincs könnyű dolga, de igazából maguk a készítők is tettek azért, hogy a Ubisoft elmúlt éveit meghatározó zászlóshajó gyöngyvászonra szánt adaptációja totális érdektelenség mellett próbáljon meg rácáfolni az eddigi játékadaptációs átokra.

A templomosok rendje szerint az Éden Almája nemcsak az emberiség első bűnbeesésének szimbóluma, de egy olyan ősi genetikai lenyomat is, aminek a segítségével kiirtható lenne az emberi génből az erőszak. Merthogy a rend szerint az pont ugyanolyan kórság, mint mondjuk a rák, és bár ez utóbbi még mindig nem gyógyítható, szerintük az Alma segítségével megelőzhető lenne, hogy a társadalom rákfenéjének tartott bűnözés végleg megszűnjön. Ahhoz, hogy a templomosok megtudják, hol van elrejtve az évszázadok óta dúló háborúzást kiváltó kegytárgy, egy új technológiát vetnek be. A megfelelő alanyt kiválasztva és annak génállományát felhasználva az Animus nevű gép segítségével újra átélhetővé válik évszázadokkal ezelőtti őseink minden tette, azok emlékei jóvoltából.

Tudomásuk szerint az utolsó ember, aki ismerheti az Éden Almájának rejtekhelyét nem más, mint az asszaszin rend egyik egykori harcosa, Aguilar, akinek leszármazottja egy Callum Lynch (Michael Fassbender) nevű, halálraítélt bűnöző. A program vezetője, Sofia Rikkin (Marion Cotillard) azonban meggyőzi Callumot, hogy most jóváteheti minden eddig elkövetett bűnét. Ehhez nem kell mást tennie, mint rácsatlakoznia őse emlékeire, hogy azokat újraélve ismét megleljék az Éden Almáját.

Az Assassin's Creed-film legnagyobb gyengéje pont maga a történet. A készítők ugyanis nem mérték fel megfelelően a lehetőségeiket, így tulajdonképpen teljesen lecsupaszították a sztorit, aminek az lett az eredménye, hogy a kétórás játékidő az elejétől a végéig egy óriási katyvasz. Kicsit olyan, mintha egymás után felvett, de összefüggéstelen jelenetek követnék egymást, amelyek során néha elhangzik egy-két elképesztően értelmetlen sületlenség. Mindez azért érthetetlen, mert a Ubisoft még külön filmes stúdiót is alapított, csak azért, hogy teljes felügyelettel tartsa kézben készülő filmjeit. Ehhez képest az Assassin's Creed története pont azt tükrözi, hogy az alkotók nem igazán értették meg a játék esszenciáját, és pont azokat az elemeket hagyták el, amelyek már a játékban is a tévé elé szögezték a rajongókat.

Tudniillik a sztori gyakorlatilag három jelenetet leszámítva végig a jelenben, az Abstergo Industries központjában játszódik. Ez persze önmagában nem akkora tragédia, hiszen akár ebből a szemszögből is érdekesen be lehetett volna mutatni ezt az évszázadok óta vívott háborút, csak ehhez kellett volna egy épkézláb forgatókönyv, egy izgalmas cselekmény és érdekes karakterek. Ehhez képest az Abstergo falai között zajló történések gyakorlatilag egy helyben toporognak és egy ponton kiderül, nemcsak a néző, de maga Callum se érti, mi a fészkes fene történik. A kérdések záporoznak, a válaszok pedig elmaradnak.

Ahhoz viszont kétség se férhet, hogy a 15. század Spanyolországában, az inkvizíció idejében játszódó cselekményszál, élén Aguilarral sokkal izgalmasabb, mint egy hűvös tudományos központban zajló semmi. Merthogy azonkívül, hogy Fassbender néha beáll az Animusba, Cotillard pedig aggódó tudósként emészthetetlen halandzsákkal fárasztja a nézőt (és persze Callumot is), sok minden nem történik. És ezt azért is fájdalmas végigszenvedni, mert a korhű Spanyolországban zajló történések még úgyis izgalmasabbak, hogy gyakorlatilag csak a játékra jellemző, de nagyon látványos parkour ugrabugrát és harcot képviselik. A történet szempontjából jelentősége nincs ezeknek a jeleneteknek, de pont ezek azok a pillanatok (az idegesítő szűrőt leszámítva), amelyek miatt a film most azt a lenti pontszámot kapta.

És így az Assassin's Creed nemcsak, hogy a rajongókat nem tudja kiszolgálni, de a játéksorozatot nem ismerő nézőket is jól összekavarja, akik így garantáltan nem lesznek majd kíváncsiak a folytatásra. A cselekményt lehetetlen követni, mert nemigen van, a botegyszerű történet mellett pedig a szereplők is rém unalmasak és egysíkúak, így külső szemlélőként abszolút nem érezni a templomosok és az asszaszinok évszázadok óta dúló háborújának tétjét, miközben azt se nagyon fogod érteni, ki miért is cselekszik úgy, ahogy.

Az Assassin's Creed vetítésére úgy ültem be, hogy az előzetesek után nemigen voltak elvárásaim, de azt a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy még így is minden képzeletet alulmúl, amit kapok. Nagy kár érte, mert tehetséges rendező és még tehetségesebb színészek vettek részt ebben a projektben, ráadásul az alapanyagban is sokkal több a kraft. Ehhez képest ismét nem sikerült átlépnie Hollywoodnak önmaga árnyékát, így tovább folytatódik az átok, miszerint videojátékból jó filmadaptációt nem lehet készíteni. Én ugyan nem hiszek ebben, és bízom benne, még megélem, hogy egyszer valami értékelhetőt is viszontlátok majd a vásznon. A Ubisoftnak lesz lehetősége a javításra, hiszen többek között egy Splinter Cell-filmen is dolgozik.

Gamekapocs értékelés: 4.0

Assassin's Creed
Eredeti cím: Assassin's Creed
Rendezte: Justin Kurzel
Írta: Bill Collage, Adam Cooper, Michael Lesslie
Szereplők: Michael Fassbender, Marion Cotillard, Jeremy Irons, Brendan Gleeson, Michael Kenneth Williams, Callum Turner, Ariane Labed, Matias Varela
Játékidő: 116 perc
Magyarországi premier: 2016. december 29.