A Halálos iramban nyolcadik részének begördülésével időszerűnek tűnt, hogy visszatekintsünk a sorozat több mint negyedévtizedes termésére, és meglessük, mégis milyen módon mászta meg Toretto és családja története az evolúciós lépcsőfokokat. A harmadik résszel majdnem teljesen földbe állt franchise ugyanis a negyedik résztől tulajdonképpen egy teljesen új, viszont nagyon is tudatosan felépített útra lépett; legalábbis ami a karakterek és a történetek összefüggéseit illeti, feltéve, hogy egy Halálos iramban-film esetében van értelme ilyesmiről beszélni. A mostani felvonás azonban igenis keretbe helyezi az eddig látottakat, amit azért egy komolyan nehezen vehető sorozattól talán nem vártunk volna el. Ez nem azt jelenti, hogy a nyolcadik felvonásra felnő a franchise, sőt, a dráma nem is mindig áll majd jól az új epizódnak, de mindenképpen pozitívum, hogy a szálak összeérnek. Lényegében az alkotók megalkottak egy saját univerzumot, saját szuperhősökkel és főgonosszal, így nem véletlen, hogy bőven találunk majd James Bond- és Marvel-áthallásokat.

Dom (Vin Diesel) és Letty (Michelle Rodriguez) Kubában vannak nászúton, amikor egy nap felbukkan minden idők egyik leghírhedtebb kiberterroristája, Cipher (Charlize Theron). Az Anonymus által is nagyra tartott titokzatos nő ráveszi Torettót, hogy minden indok és figyelmeztetés nélkül hátat fordítson a családnak. Így amikor Hobbs (Dwayne Johnson) megbízásából épp Németországban teljesítenek egy titkos küldetést, alapos meglepetés éri a csapatot. Letty, Pearce (Tyrese Gibson) és Tej (Chris "Ludacris" Bridges), élükön Hobbsszal nem értik, mi a pálfordulás oka, de tudják, hogy valami komoly dolog lehet a háttérben. Ezzel kezdetét veszi a válaszkeresés és a hajsza, ami New Yorkban folytatódik, majd a Barents-tenger jégpáncéljain ér véget, egy méretes tengeralattjáróval a hátsójukban.

Így leírva még egészen érdekesnek is hangzik a nem várt hátat fordítás, de a több mint kétórás játékidőbe megint nem sikerült úgy becsomagolni a cselekményt, hogy annak értelme is legyen. Hiába a részeken átívelő történet, ha ez a folytonosság az egyes karakterek tetteiben és térfél-cseréjében semmilyen formában nem jelenik meg. Igen, Briannel és Hobbsszal is eljátszották már ezt, de azok az átállások jól körülhatárolt és részletesebben végigvitt lépések voltak. A legutóbbi két részben a csapatlétszámot alaposan leredukáló Shaw-testvérek (Jason Statham és Luke Evans) esetében viszont már elég volt két jópofa beszólás és egy egymásra mosolygás, ami annak tükrében kicsit visszás, hogy Torettóék legszívesebben mindkét testvért a földbe döngölték volna. Sajnos Cipher motivációi és tettei is csak odavetett félmondatok formájában derülnek ki, így az anarchista karakterről a túlzott és indokolatlan magabiztosságon túl nem sok mindent tudunk meg, ahogy a Bond legnagyobb ellenfeleit idéző világuralmi tervek is csak homályosan felvázolt nagyzási hóbortnak tűnnek.

Persze tudom, a Halálos iramban-filmektől nem éppen a mélységet vagy valami épkézláb módon összetákolt forgatókönyvet kell elvárni, de ha már a nyolcadik részre végre felfedték lapjaikat a készítők és összeérnek a szálak, akkor azért igazán elfért volna némi értelmesebb és tartalmasabb magyarázat az elmúlt öt epizódban látottakat illetően, ezzel ugyanis pont a szériát végigkövető lojalitást köpik szembe. És ez a döntés még akkor is nehezen megbocsátható, ha a nyolcadik felvonásra alaposan megcsappant létszám miatt kénytelenek voltak friss emberekkel fenntartani a csapatdinamikát. De akkor legalább illett volna meghagyni Hobbs és Deckard közötti ellentétet, mert Pearce és Tej egymásra licitálása és cikizése mostanra teljesen elfáradt.

Ahogy a látvány terén sem tud, de igazából nem is akar már frappáns megoldásokkal levenni a lábunkról a film. A Halálos iramban nyolcadik részében eljutottunk oda, hogy a kaszkadőrmutatványok helyett a CGI tölti be a vásznat. Ezzel önmagában nincs probléma, de a kreativitás teljes hiánya miatt még a New York-i autósüldözés sem tudja már igazán lekötni az embert, pedig koncepcióját tekintve nem rossz alapokra helyezték az előzetesben is látott jelenetet. Azon már nem is akadunk fent, hogy a fizika törvényeire fittyet hányva egy tengeralattjáróval is megvívnak a srácok, de igazából az a jelenet is ismerős, csak ezúttal a végtelen hosszú kifutópálya egy végtelen hosszú jégpáncél, a felszállásra készülő repülő pedig egy baromi nagy tengeralattjáró. Az IMAX vásznat bámulva persze el lehet veszni a részletekben, de az egészről süt, hogy csakis a "nagyobb, még nagyobb" elv mentén lett kitalálva.

Viszont mindent egybevetve a sorozat a nyolcadik részéhez érve is pontosan ugyanazt kínálja, amit már eddig is megszokhattunk. Mindössze azt nehezményezem, hogy ezt már rutinból teszik és a készítők meg sem próbálják megragadni az alkalmat, hogy a felépített alapokra valami mást, valami ötleteset húzzanak fel. Az új rész cselekménye lehetőséget adott erre, de a Universal inkább a biztosra ment. Hibáztatni nemigen lehet ezért őket, hiszen amikor a harmadik résszel irányt váltottak, majdnem kinyírták a szériát. De akkor is adja magát a kérdés: hogyan tovább?

Gamekapocs értékelés: 6.5

Halálos iramban 8
Eredeti cím: The Fate of the Furious
Rendezte: F. Gary Gray
Írta: Gary Scott Thompson, Chris Morgan
Szereplők: Dwayne Johnson, Charlize Theron, Jason Statham, Vin Diesel, Jordana Brewster, Kurt Russell, Elsa Pataky, Michelle Rodriguez, Tyrese Gibson, Chris "Ludacris" Bridges, Helen Mirren, Scott Eastwood
Játékidő: 136 perc
Magyarországi premier: 2017. április 13.