Atomszőke filmkritika

Amíg a kaszkadőrből lett rendező, David Leitch  első munkája, a John Wick egy saját univerzumot és saját szabályrendszereit követő film volt, addig az Atomszőke egy 2012-ben megjelent képregényen, Antony Johnston és Sam Hart alkotópáros munkáján, a The Coldest Cityn alapul. Ezt azért fontos megemlíteni, mert Leitch első önálló rendezése nem egy új John Wick, az Atomszőke ugyanis egy akcióorgiába oltott, popcornnal fogyasztható kémfilm, így a nézőnek azért attól sem kell tartania, hogy John Le Carré munkássága köszön vissza. Leitch   ugyanis nem feltétlenül a történetmesélésben erős, ezt a hiányosságot azonban remekül kompenzálja a feszes tempóval, a bődületesen dögös stílussal, az elképesztően jól megkoreografált akcióval és persze a színészgárdával, élén Charlize Theronnal és James McAvoy-jal.

A helyszín Berlin. 1989-ben járunk, amikor a kommunizmus már a végét járja, az akkori NDK-t és NSZK-t elválasztó berlini falon pedig már nemcsak apró repedések jelzik, hogy lassan lezárulhat a hidegháború. De ez csak akkor lehetséges, ha sikerül visszaszerezni az időközben elvesztett, titkosügynökök, köztük kettős ügynökök neveit és adatait tartalmazó listát, amire természetesen a KGB is feni a fogát. Az MI6 a CIA-vel karöltve legjobb ügynökét, a gyönyörű, de halálos Lorraine Broughtont (Charlize Theron) küldi, aki Berlinbe érve azonnal felveszi a kapcsolatot összekötőjével, David Percivallal (James MacAvoy). Érkezése persze nem marad titokban, a KGB emberei azonnal megpróbálják meggyilkolni, így Broughton biztos benne, hogy a listán is szereplő kettős ügynök kavarja a háttérben a szálakat. De vajon ki is ő? Senki sem bízhat senkiben, és senkiről sem tudni, pontosan melyik térfélre játszik, így Broughton kezébe veszi a dolgokat és a lista visszaszerzése mellett Berlinben is alaposan rendet tesz.

Az egész történettel az a legnagyobb probléma, hogy bár komoly téttel bíró alaphelyzetet vázol fel, valójában a játékidő jelentős részében már nem sikerült visszaadni a készítőknek azt a feszültséget, ami a lista visszaszerzésével jár. Ugyanis ha az MI6 ügynöke kudarcot vall, akkor hiába küzdenek a szabadságukért a kommunista elnyomás alatt álló berliniek, valójában a hidegháború további évtizedekre is elhúzódhat. Ráadásul a nagy kavarásban el is vész a fókusz, hogy aztán a lezáráshoz közeledve az egyébként eléggé egyszerű sztorin úgy csavarjanak egyet-kettőt, hogy a film végéhez közeledve már nehéz követni az eseményeket. Már csak azért is, mert a történet elmesélése egy kihallgatószobában, visszaemlékezések formájában ölt testet, ami egyébként olykor a film elképesztő lendületét is megtöri.

De szerencsére csak pillanatnyi megingások ezek, mert az Atomszőke valójában egy hihetetlenül intenzív, látványos, nagyon stílusos mozi, amiben szerencsére azért még mindig az akcióé a főszerep. Abból pedig bőven kijut, ráadásul olyan minőségben, amihez foghatót jó ideje nem láthattunk moziban. A John Wick már kissé eltúlzott megvalósítása helyett az Atomszőkében sikerült a realitás talaján maradni, így senki se higgye, hogy Lorraine sebezhetetlen. Hiába kőkemény és szívós, egy-egy komolyabb ütéstől bizony simán padlót fog, és ha minden kötél szakad, akkor attól sem riad vissza, hogy női voltából fakadó gyengébb fizikumát leleményességgel vagy a környezet aktív bevonásával pótolja. Az alkotók pedig nem féltek megmutatni a hősnő fizikai és lelki megpróbáltatásait.

És a többiekre sem lehet egy rossz szavunk se. McAvoy lubickol a zavarosban ügyesen halászó Percival szerepében, igaz, nem először alakít igazi seggfejet. De a többi, kisebb szerepben is olyan színészeket látunk, mint John Goodman vagy Toby Jones, arról nem beszélve, hogy a francia titkosügynököt alakító Sofia Boutella ismét bizonyítja, hogy a Múmia csak egy félresikerült kisiklás volt számára. Van közte és Theron között kémia és miközben csak látszólag tűnik naiv kezdőnek, valójában nála sem tudhatjuk, kinek az oldalán áll, játéka pedig hűen szolgálja ezt a bizonytalanságot.

Az Atomszőke az előzetesei alapján egy sima, üres akciófilmnek tűnt, amiben a Mad Maxben már bizonyított Charlize Theron látszólag csak azt erősítette volna meg a nézőben, hogy 42 évesen is képes elképesztően dögös és kemény csajt alakítani. Ehhez képest Leitch megpróbált nem csak a jól megkoreografált akcióra rágyúrni, hanem igyekezett valami történettel is kibélelni a hézagokat. Ez ugyan most nem sikerült tökéletesen, de összességében az Atomszőke még így is az idei nyár egyik legszórakoztatóbb akciófilmje, ami nagyon stílusosan tálalta a csontropogtató ütéseket.

Gamekapocs értékelés: 8.0

Atomszőke
Eredeti cím: Atomic Blonde
Rendezte: David Leitch
Írta: Kurt Johnstad
Szereplők: Charlize Theron, James McAvoy, John Goodman, Sofia Boutella, Toby Jones, Eddie Marsan, Sam Hargrave, James Faulkner, Bill Skarsgard
Játékidő: 115 perc
Magyarországi premier: 2017. július 27.