Uncharted filmkritika

Az Uncharted-film kanosszajárása egészen 2008-ig nyúlik vissza, vagyis kész csoda, hogy az elmúlt 14 év során a Sony egyszer sem döntött úgy, hogy inkább kukába hajítja az egész projektet. Időközben megszámlálhatatlan mennyiségű rendezőt fogyasztott el a filmadaptáció, mialatt a kiszemelt színészek is egymásnak adták a kulcsot, és talán csakis a Pókember-féle Hazatérés-trilógia sikerének és Tom Holland egyre növekvő ismertségének és népszerűségének köszönhető, hogy az Uncharted-film végül nem valamelyik fiók mélyén végezte. Ez persze azzal is járt, hogy az évek során bőven volt ideje a stúdiónak és az alkotóknak érlelni a produkció koncepcióját, így az eredeti elképzelésekből végül alig maradt valami.

Tom Holland képbe kerülésével teljesen újragondolták a forgatókönyvet, amit végül kimondottan a Drake-et megformáló színészre szabtak, és aminek eredményeként lényegében egy eredettörténetet kapunk. Ez pedig lehetőséget adott a színészeknek, hogy amennyire lehet, a saját képükre fessék a karaktereket, így nem csak Nate, de Sully vagy éppen Chloe sem éppen azt az arcát mutatja majd, amit a játékok során megismerhettünk. Holland amit lehetett, átmentett Peter Parker karakteréből, és ugyan meg sem próbálja lemásolni a játékokból ismerős Nathan Drake jellemvonásait, a maga képére festett Drake legalább annyira szimpatikus és szerethető figura, mint a játékban. Ugyanez elmondható a Mark Wahlberg-féle fiatalabb Victor Sullivanről is, akinek ugyan nagyon hiányzik a bajsza és állandó szivarozása, de Wahlberg csípős megjegyzései, mentorként tetszelgése kifejezetten szórakoztató, ami persze annak is köszönhető, hogy a két színész közötti kémia nagyon jól működik.

Ezzel szemben sem a Chloe Frazert alakító Sophia Ali, sem a Moncada-család könyörtelen kincsvadászát alakító Antonio Banderas nem kapott hangsúlyosabb szerepet. Chloe behozását egyébként sem éreztem indokoltnak, mert alapvetően teljesen súlytalan a szerepe ebben a történetben, az erős, karakán, független nő karakterének alapjait pedig a forgatókönyvírók nem voltak képesek lefektetni, így a színésznőnek nem igen volt lehetősége megmutatni, milyen Chloe is ő. Banderas visszatérése szívmelengető, de hiába ő a történet antagonistája, valójában nevetségesen kevés játékidőt kap, ahol bebizonyíthatná, miért is méltó kihívója ebben a kalandban Drake-nek és Sullynak.

Az Uncharted-film mégis működik. Hiába a cselekmény kiszámíthatósága, a történet az elejétől a végéig lendületes, látványos és alapvetően szórakoztató. Pont azt kapod, amit egy kalandfilmtől vársz. Gyönyörű helyszíneket, mérsékelten bonyolult fejtörőket, egy picit kiszínezett történelemleckét, többnyire betaláló poénokat és szerethető karaktereket. Akik nem ismerik a játéksorozatot, azoknak ez bőven elég és ők tényleg elégedetten távoznak majd a moziteremből. Aki viszont ismeri a Naughty Dog klasszikusát, az csak visszafogottan lehet boldog a végeredménnyel. Nem azért, mert Drake vagy Sully csak nyomokban Drake és Sully. Sokkal inkább az a probléma, hogy a rajongókat csak a játékokból többnyire egy az egyben átemelt jelenetekkel akarják lekenyerezni.

Pedig ha már a Sony volt olyan merész és úgy döntött, hogy a filmvásznon nem valamelyik játék történetét dolgozza fel, hanem azokból mixel össze egy új, de azért ismerős kalandot, akkor lehettek volna sokkal bátrabbak. Bátrabbak a karakterek jellemének formálásában, bátrabbak a történettel, bátrabbak a fejtörőkkel, bátrabbak mindenben. Egyszerűen semmit nem ad hozzá a játékokban megismertekhez a film. Azért az sokat elárul, hogy a két extra jelenet jobban lázba hozott, mint a közel kétórás játékidő.

Viszont mindezek ellenére a látottak könnyen emészthetőek, látványosak és szórakoztatóak, így csak remélni tudom, hogy a gyöngyvásznon is újra lehetőséget kap Drake és Sully, mert nem kis űrt töltenének be a mozikból nagyon hiányzó kalandfilmek palettáján.

Gamekapocs értékelés: 7.0

Rendezte: Ruben Fleischer
Szereplők: Tom Holland, Mark Wahlberg, Antonio Banderas, Tati Gabrielle, Sophia Ali
Játékidő: 116 perc
Hazai premier: 2022. február 10.