Összesen négy univerzális alapigazság létezik ebben a világban: a víz nedves, az ég kék, a nők titkolóznak, igazán jó Alien-filmet csinálni meg baromira nehéz. Sőt, azt kell mondjam, hogy A nyolcadik utas: a Halál és A bolygó neve: Halál után konkrétan lehetetlen. Ridley Scott eredeti, 1979-es filmje bevezetett minket a kozmikus horror birodalmába, és hátborzongatóan hatásosan vetítette elénk az űr felfedezésének misztikumát, az ismeretlen, szimpla ösztönből adódó borzalommal, középpontba helyezve a tökéletes, áltimét gyilkológépet, akinek létfunkciója épp annyira félelmetes, mint amennyire egyszerű. Megszületik, aztán öl, bármiféle szánalom, empátia és erkölcsi béklyók nélkül, nem kötik gúzsba semmiféle szabályok, csupán szüntelenül szedi áldozatait, egészen addig, amíg meg nem állítják. Nem számít, mivel próbálkoznak ellene, meggyőzni nem lehet, nem érdekli semmi, könyöröghetsz, rimánkodhatsz, menekülhetsz, ő végül úgyis utolér és bedarál.
Tökéletes organizmus – és ilyenformán a filmtörténelem egyik, ha nem a legzseniálisabb idegen lénye. És James Cameron 1986-ban képes volt erre rátenni egy lapáttal. A folytatás már a totális háborúba vitte a nézőt, csillagközi tengerészgyalogosokkal, kerepelő impulzusfegyverekkel, robbanó gránátokkal, hangyabojként csörtető xenomorphokkal, bazinagy királynővel (btw, a legendás Stan Winston messze legjobb kreatúrája), a szörnyek mitológiájának bővítésével és tökéletesítésével, no meg egy női Rambóval, aki ezúttal nem csak magáért harcol, és akinél ütősebb női főhőst azóta sem hordott hátán a filmipar. Nem ugyanazt adták el újra: és amíg az első rész a sztratoszféráig vitte a lécet, a második epizód még ezt is magasabbra tudta lökni.
És innen már nem volt hova tovább. Ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor a franchise érdemi része itt véget ért, noha nekem sem David Fincher középkori keretek közé szorított túlélőhorrorjával, sem Jean-Pierre Jeunet groteszk, már-már gyomorforgatóan perverz gusztustalanságával nem volt különösebb bajom, de tény, hogy a következő részek már nem tudtak felnőni Scott és Cameron mércéjéhez. Az alkotók mentségére legyen mondva, ez nem mindig rajtuk múlott: ugyanis az Alien-univerzum piszkosul limitált. Ez a franchise a maga félelmetes, nyers, mitikus szimplicitás vértengerében él és lélegzik, amint bonyolítani, magyarázni, megfejteni próbálják (a la Covenant), darabjaira hullik az egész.
Az Alien-filmek nehezen tűrik a fontoskodó, okoskodó süketeléseket (a Prometheus is csak azért tudott nagyot menni, mert bár ugyanabban a világban játszódott, mégis más irányt vett, nem volt hagyományos Alien-mozi), csakis a maga szűk határain belül tud igazán kibontakozni – amiről nem mellesleg az első négy rész (vagy ha úgy tetszik, az első kettő) mindent elmondott, amit csak lehetett. A sorozat legújabb darabja, az Alien: Romulus szám szerint a hetedik felvonás (már ha a két AVP nevű trash-mocskot nem számítjuk ide), szóval mostanra már elég élesek a fogai annak a bizonyos medvecsapdának, miszerint, ha csinálnak egy tettre ugyanolyan filmet, mint az előzőek, akkor az a baj, ha meg valami újdonsággal próbálkoznak, akkor meg az. Az arany középutat senki sem képes megtalálni, főleg a mai berendezkedésben. Nincsenek új Ridley Scottok és új James Cameronok, ha vannak is, ők nem foglalkozni holmi Alienekkel, mert nagyon is tisztában vannak bele, hogy ez már veszett fejsze nyele. És hogy Fede Álvareznek, a 2013-as Gonosz halott remake és a Vaksötét rendezőjének sikerült-e életet lehelnie a franchise-ba? Nos, igen is, meg nem is.
Meg kell hagyni, a Romulus világépítése és atmoszférateremtése közel jár a csillagos ötöshöz. A Weyland-Yutani egyik isten háta mögötti mocskos és lehangoló bányászkolóniáján reménytelenül tengődő csapatán keresztül (élükön a film final girljével, Rainnel) szépen vezet be minket az események sűrűjébe, szépen skicceli fel a karaktereket, remekül vegyíti a friss elemeket a régi, old school rajongók szívét megdobogtató tulajdonságokkal – legalábbis egy ideig. Jó néhány dolog van ugyanis a Romulusban, amit így, ebben a formában eddig még nem láthattunk egy Alien-filmben, értve ezt a távoli jövő társadalmi rendszerére, vagy az arctámadók metodikájára, és persze a xenomorphok különböző fejlődési szakaszaira, melyek bármiféle rombolás és károkozás nélkül teszik hozzá a magukét a sorozat világának mítoszához.
A készítők rendesen áldoznak a fan service atyaúristenének oltárán, a retrofuturisztikus dizájn, a hangeffektek, a fények mind-mind a régi részek feelingjét igyekeznek visszahozni. A kietlen hajótesten kimérten, óvatos léptekkel haladó főszereplők látványa A nyolcadik utas: a Halált idézi fel, a történet második felében alaposan felpörgő tempó, a kissé átfazonírozott impulzusfegyverek A bolygó neve: Halál csihipuhijainak érzetét keltik, a barnás színvilággal, a Reneszánsz űrállomás lepusztultabb szegleteivel pedig A végső megoldás: Halálra utalgatnak. És valahol itt kezdődnek a problémák. Van a Romulusban minden, akár egy salátában, és bár a feszültségkeltés, a vagány shotok, a pulzusunkat megemelő jelenetek és persze a gore összességében megteszi a magáét, idővel az egész film egy greatest hits válogatásba csap át. A film olyan, mint egy tribute-lemez, amelyben különböző előadók játsszák fel vagy dolgozzák át egy népszerű zenekar legnagyobb slágereit, a saját stílusukhoz igazítva.
Nem mintha meglepő lenne, hogy végül Álvarez is ezekhez a mára már tényleg kikophatatlan trendi eszközökhöz nyúlt. A fan service abszolút virágkorát éli, a modern filmesek mesteri módon követik a múltidézés szabálykönyvét, mintha külön kurzuson tanítanák azt. A profit maximalizálása érdekében 20-30-40 évvel korábbi karaktereket hoznak vissza, sőt, konkrét jeleneteket forgatnak le újra, szóval a Romulusban is ámulhatunk, hogy „juj, a fekete robot ugyanazt mondta, mint Ripley A bolygó neve: Halálban”, „huh, ez az android ugyanúgy néz ki, mint Ash” (ebben az esetben annyira gány lett a CGI, hogy az már-már hullagyalázásnak is elmenne), „ááá, ez ugyanolyan mozgásdetektor, mint az első részben”, „váó, best Alien movie of the century”, taps-taps. Ennyi elég, ennyi kell.
Illetve ez nem egészen igaz, mert Álvarez a sztori utolsó harmadában rájött, hogy nem intézheti el az egészet annyival, hogy csak szimplán csinál egy Alien-filmet, mert ha így történt volna, akkor ahhoz a verzióhoz lyukadnánk ki, amiről fentebb is szó volt. Ezért a fináléban bevet egy érdekes csavart, amiről valószínűleg még sokáig fognak vitatkozni a rajongók, mindenesetre hiába próbálkoznak, nem érik el vele a kívánt hatást (gondoljunk bele, hol van ez az első felvonás mellkasrobbantójához, vagy a második epizód királynős antréjához képest), és ezzel pontosan a másik halmazba esik. Ezen a ponton pedig menthetetlenül széthullik az egész film.
És még csak nem is kizárólag arról van szó, hogy minden a készítőkön múlt volna, mert ők megtették, ami tőlük telt. A stábon látszik, hogy igazi Alien-rajongók, látszik rajtuk, hogy tisztelettel nyúltak az alapanyaghoz, javarészt a számítógépes trükköket is mellőzték (igaz, ennek megvan az a hátulütője, hogy a lények döglesztően lassúak és körülményesek, mi több, néhol inkább barátságosak, mint félelmetesek), tehát igen, kihozták magukból a maximumot. De ennél többet ebben a franchise-ban már nem is nagyon lehetet elérni. Így hetedjére (vagy ha úgy tetszik, kilencedjére) aki még csodát tud művelni ezzel a névvel, az utána rögtön mehet Pepsivé változtatni a Coca-Colát, visszaadni a vak ember látását, véget vetni a háborúknak, és elhozni a világbékét.
Van a Romulusnak egy frappáns gondolata (amit egyébként összefüggésbe is hoznak a Prometheussal), miszerint az emberi szervezet alkalmatlan az űrutazásra, a terraformálásra és a kolonizálásra. Túl törékeny, túl sebezhető, szóval az utóbbi 100 év összes sci-fi filmje, regénye, tanulmánya megy a kukába, és jön a hidegzuhany: satnyák vagyunk. De persze a génjeinkben van, hogy az eget bámuljuk, mindig többet akarunk, mindig messzebbre tekintünk, istent szeretnénk játszani, aztán a végén hiába akarunk valamit, a végén úgysem az lesz, amit eredetileg szerettünk volna. A kísérleti patkány úgyis elpusztul, a nő meg úgyse fog tökéletes übermenschet szülni. Ám ez nem állít meg minket, és ezzel el is jutunk az Alien-filmek örök alaptételéhez: játszunk a tűzzel, ami folyton megéget minket, de azért újra meg újra a lángok közé dugjuk a karunkat, hátha ezúttal másképp lesz.
Ha a filmek karakterei nem is, Hollywood végre levonhatná ebből a tanulságot. El kellene már engedni ezt a franchise-t. De tényleg.
Gamekapocs értékelés: 6.5
Rendező: Fede Álvarez
Producer: Ridley Scott, Michael Pruss, Walter Hill
Forgatókönyv: Fede Álvarez, Rodo Sayagues
Szereplők: Cailee Spaeny, David Jonsson, Archie Renaux, Isabela Merced, Spike Fearn, Aileen Wu
Zene: Benjamin Wallfisch
Operatőr: Galo Olivares
Vágó: Jake Roberts
Gyártó: Scott Free Productions, Brandywine Productions, TSG Entertainment
Forgalmazó: 20th Century Studios
Játékidő: 119 perc
Eredeti premier: 2024. augusztus 16
Hazai premier: 2024. augusztus 15.
Naná, ahhoz ezeket a dolgokat észre kellett volna venni, nem TikTok-t nézni.
Nekem azok az ismerőseim, kollégáim akik megnézték, azoknak is tetszett, és ha rákérdeztem mi volt a kedvenc részük tudtak említeni jó pár dolgot. A film mindenféle szempontból jó, mind vizuálisan mind történetileg.
Az hogy a franchise-t el kellene engedni nonszensz, miért kellene, amíg a bevételek úgy alakulnak hogy megéri legyártani a következő részt, a következő könyvet vagy játékot, addig úgy sem lesz leállás.
Én pl nagyon rühellem a Star Wars új részeit és nem mennék moziba értük, mégsem kívánom hogy George Lucas engedje el a franchise-t, csak mert szerintem ez már sok és nekem nem tetszik. Amire van igény abból lesz folytatás
Yep, már vártam, hogy valaki mikor süti el az ultimate ütőkártyát, a buták egyetlen fegyverét, hogy "jaj, hát te nem értesz hozzá". Oké, kérlek, hogy erre a kommentre válaszolva írd meg a film meg az egész franchise lényegét.
A tempó viszont... a mai figyelemhiányos, telefonnyomkodós fiataloknak NAGYON lassú..
Még nekem is az volt néhol, pedig bőven túl vagyok a 30-on..
Megegyezhetünk ugye, hogy a magyar alcímek... a világ valaha volt legrosszabb címfordításai? ("Feltámad a Halál".. rá kellett gugliznom, hogy mi a tököm az. :DDDDD Nyolcadik utas a halál... ez meg csak a film csattanóját lövi le már a címadással, sebaj)
Nyilván vannak hibái, de talán az első részt leszámítva, mindegyikben voltak hülyeségek…
Végre egy normális rész a prometheus meg a covenant szemetek után…
Szerintem inkább az Alien képregények világa felé kellene elmenniük ahelyett, hogy ugyanazt a rohadt holdat/űrhajót játsszák le újra és újra...
Már másodjára írtam le, -utoljára külön két bekezdést szánva erre, és direkt neked címezve,- hogy pont nem arról beszélek, hogy "a régit akarom újra", sőt az áll a legtávolabb tőlem. Másodjára sem sikerült értelmezned. Úgy egyébként szerintem kb. semmi mást sem a hozzászólásaimból.
Így, ilyen szándékolt, sértettségből vagy nem szándékos, csak oktatási hiányosságokból fakadő "szövegértéssel" részedről, én nem tudok mit kezdeni.
Meg egyáltalán nem is akarok. XD...
Inkább tudod mit ? Igazad van.
Részemről a fáklyás menet. o7
#17
"Na meg sztem azért a 80-as évek kitermelt jó pár olyan filmet ami ma is simán moziba mehetne.,,
Valóban vannak kis mozik akik rendeznek privát vetítéseket, ott egészen biztosan
Én azt dondolom, meglehetősen sok kárt okoztak már eddig is a társadalmunknak minden téren masszív és folyamatos jelenlétükkel , úgyhogy részemről ezt a "régmult visszaragadását" elfelejtheted nyugodtan.
Viszont legalább ugyanennyire gagyi azon rendszeres érvelési hiba - hogy szavaddal éljek ha nem haragszol- hogy : Ha ma jelenne meg akkor persze...
De ilyen nincs ember,nem ma jelent meg hanem 45-éve, ez a tipikus : "Ha anyámnak farka lett volna"... féle szimpla mellébeszélés.
Minden kultúrális műnek az értékét, így a filmekét is, a megjelenésének korához mérve ítélünk.
És ugye most nem kell vagy két oldalon keresztül regélnem, hogy mikben is volt újító a 79-es franchise alapító Alien, a maga korában, de gondolom megvan.
Azután beszéljünk arról, hogy a Romulus miben. Az sokáig nem fog tartani.
Ennyi.
A Romulus egy szimpla jelen generációra "mikrózott" klasszikus, fanservice változata.
Továbbiakban pedig csak ismételni tudom a filmmel kapcsolatban az előző hsz.-imat.
Meg azt, hogy természetesen ez csak az én személyes véleményem meg azt is, hogy az "IMDB mit mond" azt én telibeszarom, de volna veled egy hosszútávú fogadásom hogy tíz év múlva melyikre emlékeznek majd többen az Alien filmek közül... ;)
Ne az legyen már az alap, hogy 2 pocsék mű után kijött egy nézhető.
Na meg sztem azért a 80-as évek kitermelt jó pár olyan filmet ami ma is simán moziba mehetne. Az általad vázolt is csupán technikai fejlődés, maga az alaptörténet ma is élvonalban van, némi CGI Alien-nel megtámogatva odabaszna.
Mondjuk szerintem ez is az egyik oka, hogy befulladt a filmgyártás, elfogytak az ötletek.
Utolsó nagy dobás ami eszembe jut a Sharknado volt, na ez tudott újítani XD
#14 Neked is az a bajod, hogy a régmúltat akarod visszaragadni magadhoz ami mára már nem állná meg a helyét, mert a világ és az igények megváltoztak. Ha most jönne ki pl a Feltámad a Halál, az emberek gagyinak találnák a valódi kézzel készített bábokat, és leszólnák a lassú és gagyi mozgásukat, a zene és a hanghatások minőségét és és úgy kb összességében az egész atmoszférát.
Nekem vicces ahogyan arról beszélsz hogy az Alien Romulus-ban van az elején bármiféle történet/karakterépítés.
Érdekes hogy az én 40+-os szememmel nézve ez is mennyit változott egy 79-ben gyártott filmhez képest, mert szerintem a Romulus-ban minden volt csak ezek nem, vagy legalábbis csak a mai "max 20mp" YT/Tiktok videós mércével nézve esetleg...
Sablonos, gyorsan,középszerűen megírt szürke karakterekre váltó gyors "akcióorgia", és mértéktelen, rosszul tálalt "fanservice" volt számomra is az amit a moziban tegnapelőtt láttam, nem több.
És a végére szintén nagyon unatkozam. :)
De szerintem igazából csak annyi történt, hogy nem nekem szólt már ez az "új Alien".
Én is inkább maradok az eredetieknél.
Na ilyen egy igazi "erős nő".
Mintha pl. azt mondanád : "Jó az új Batman, csak már Batman-t nem kéne erőltetni benne, jöhetne valaki más, stb, stb...
A sorozat kvintesszenciája maga a xenomorf, az egész rá épül, hát mi a tököm legyen benne helyette, a hupikék törpikék, baszod ? XD...
Ott bukik el a legtöbb "modern Alien film", hogy nem az.
Hogy Hollywood-ban lusták és kényelmesek ahhoz hogy merjenek új franchise-t felépíteni, és ilyen biztonsági játékokat kapunk helyette "remake" meg "előzménytörténet", meg tökömtudja még milyen dumákkal eladva, csak közben a tehetség nincs meg hozzá hogy folytassák is a nagy elődöket, azután meg persze kapjuk az ilyen Prometheus féle izéket, amiről se az én első Alien-filmeken felnőtt generációm, se a te újabb generációitok se tudja igazán hogy mi a tököm is akar lenni... ;)
A 2. reszbol barmikor tudok idezni szovegeket, reszeket, de meg az 1. Alien filmbol is. Ebbol az uj reszbol? Hahaha... Hagyjuk is...
Mivel az elso 2 reszhez van a legtobb koze ennek az ujnak, meg szep hogy ahhoz hasonlitgatjak leginkabb! :D Lattad volna, akkor te is tudhatnad. ^^
Alig várom hogy láthassam személyesen.
Számomra nagyon jó volt,sokkal de sokkal rosszabra számítottam.
Kellemes meglepetés volt.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.