Hét film után sok mindent el lehet mondani a Sikoly-sorozatról, de véleményem szerint azt már teljesen felesleges neki felróni, hogy végül pontosan azzá vált, amit annak idején oly intelligensen és ötletesen figurázott ki. Az idén 30 éves franchise 1996-ban nagyszerűen hasznosította és borította fel a slasherek unalomig koptatott ősrégi kliséit, és amellett, hogy ezzel friss vért pumpált az addigra már lefejezett, eltemetett, majd kihantolt és többször is lélegeztetőgépre kapcsolt zsánerbe, vele gyakorlatilag megszületett a műfaj legokosabb, legkörmönfontabb darabja, ami ha egzisztenciálisan vagy kvalitásaiban nem is, de esszenciáját tekintve magasan a legnagyobb klasszikusok fölött áll. Az eredeti Sikoly maga a slasher. És mint ilyen, társaihoz hasonlóan természetesen ő sem kerülhette el, hogy ne készüljön belőle úgy félezer folytatás.
A zseniális elsőt követte egy teljesen jó második, aztán egy lényegesen gyengébb, de még így is korrekt harmadik, majd egy lapos negyedik, és 11 évvel később, a legacy sequelek korában a soft-rebootként funkcionáló ötödik mindenki legnagyobb meglepetésére bebizonyította, hogy van még spiritusz ebben a szériában. A friss gárdával új irányvonalat jelöltek ki, amit a hatodikkal tovább is vittek – igaz, nem a legjobb módon. Tehát az eltelt évek során a Sikoly brand egyfajta megbízható pénznyomda lett, a futószalag-effektus automatikusan hozta magával a minőség csökkenését, a beváltatlan ígéreteket (az “eddigi szabályokat felejtsd el” jelmondatot annyiszor elsütötték, hogy ha egy részt ezzel a marketingfogással reklámoznak, az már önmagában garantálja az alacsony színvonalat), tulajdonképpen jócskán túl van már azon a ponton, amikor még komoly impektet jelentett a szemére vetni, hogy a franchise kezd egy szinten mozogni a frappáns meta-kártyaként funkcionáló Döfés-filmekkel.
Ezek alapján a Sikoly 7 könnyen kontextusba helyezhető – lenne, ha a gyártási folyamat során keletkezett problémák nem rombolták volna le azokat az alappilléreket, amelyek nélkül a hetedik felvonás még csak minimálisan szórakoztató tucat-slasherként sem képes működni. Először az ötödik és hatodik epizódot dirigáló Matt Bettinelli-Olpin-Tyler Gillett rendezőpáros hátrált ki a projekt mögül, hogy megcsinálhassák az egyébként remek Abigailt, aztán a soft-reboot egyik kulcsszínészét, Melissa Barrerát rúgták ki (szegény nő a saját bőrén tanulta meg, hogy bár szólásszabadság van, a kimondott szó mellé sajnos bizonyos következmények is járnak), egyúttal Jenna Ortega, a másik fontos figura is távozott. A megüresedett rendezői székben helyet foglaló Christopher Langdont az internet népe feszítette keresztre, mert nyíltan kiállt Barrera mellett (nálam meg, miközben ezeket a sorokat írom, a hangfalakból bömböl a Living in America James Browntól), így végül az alkotók gyorsan módosítottak korábbi kijelentéseiken, és az egyetlen megmaradt lehetőséghez nyúltak.
Azaz visszaédesgették a széria nagy öregjeit. Igen, változnak az idők, nemrég még azt mondták, hogy az eredeti karakterek már csak töltelékek, ezért ideje átadni a stafétabotot a fiatal generációnak (ezt bizonyítandó egy régi szereplőt még meg is öltek), Sidney Prescott pedig megérdemli a happy endet (Neve Campbell szemét, saját bevallása szerint méltatlanul alacsony gázsival akarták kiszúrni, hogy egyáltalán feltűnjön pár percre a hatodik részben), ehhez képest hirtelen most mégis Sidney frencsájza a Sikoly és mindig is az övé marad. Egyúttal Kevin Williamsont is visszahívták, aki az első, a második és a negyedik rész forgatókönyvét pötyögte, és az új filmben a társírói feladatok mellett a rendezésért is ő felelt.
Ezzel sajnos pont a dobbantott direktorpáros által behozott fiatalos, friss lendület veszett ki a szériából: az ötödik-hatodik részben kijelölt új irányvonal a kukában landolt, a lógva hagyott történetszálakat felejtsük el, a Sikoly 7-ben be kell érnünk egy-két valóban brutális vérengzéssel, néhány kötelező, ám így a sokadik alkalommal már végképp erőltetett filmes párhuzammal, Szívek szállodája színvonalú unalmas drámázással, ehhez hozzájáruló üres tinikarakterekkel az idilli amerikai kisvárosban (ami az óceánon túlról, az elcseszett balkáni nyomorban romantikában nézve már-már irritáló), és agyonhasznált figurákkal, akikre igazából már szinte senki sem kíváncsi.
Alapvető probléma, hogy a Bettinelli-Olpin-Gillett duó energikus perspektívája már a Sikoly VI-ban is csak félgőzzel robogott, Williamson meg idén töltötte be a 61-et, jócskán túl van már a zenitjén (ne feledjük, hogy a Sikoly mellett a Tudom, mit tettél tavaly nyáron, illetve a Dawson és a haverok is az ő keze-munkáját dicséri), kiírta magából, amit lehetett, szóval ezzel a hetedik etap még egy hendikepet behúzhat magának a többi féltucat mellé. Egy filmes, aki legnagyobb diadalait már a háta mögött tudhatja, egy olyan franchise új darabjának az élén, ami már az összes csodát előhúzta a kalapból, azt is vagy háromszor? Nem túl szerencsés kombináció. A Sikoly 7 így messze a sorozat legrosszabb darabja, és már a totálisan nonszensz alapszituációjával rászolgált erre a státuszra, ami nyilván nincs az az isten, hogy igaz legyen, de amikor már elkezdenéd elhinni, hogy esetleg talán mégis, rögtön le is lövik a gyilkos kilétét (a sorozat történetében eddig még sosem volt ennyire egyszerű és átlátszó a megoldás), ráadásul a motiváció is annyira seggből előrángatott, mint még soha (ezidáig a negyedik epizód szolgált a leghülyébb indokkal, de most új bajnokot avathatunk).
Ami a kardinális konfliktusokat illeti, a készítők ezen a téren sem állnak a helyzet magaslatán. A sztori technofób szála ahogy jön, úgy megy is, és közben sem hánt fel mélyebb réteget annál, minthogy az AI rossz, az meg hatalmas blama, hogy Sidney, akinek már idestova 30 éve arról szól az élete, hogy maszkos gyilkosok akarják felkoncolni, nemhogy nem képezte ki a lányát egy lehetséges következő veszélyre, de még azt sem tanította meg neki, hogyan biztosítson ki egy fegyvert. Laurie Strode és Sarah Connor nem lenne boldog. De ez csak részletkérdés, a lényeg ugyanaz: a széria, ami egyszer már kifulladt, majd feltámadt, most ismét a kiégés jeleit mutatja, sőt, a Sikoly 7-tel egy kifejezetten erős pofont kapott, és eléggé egyértelműen a fejesek arcába vágja, hogy itt lenne az ideje pontot tenni az egészre.
Persze úgysem lesz vége, a film, bár a második hétvégéjén nagyot zuhant a mozikasszáknál, a költségvetésének így is majdnem négyszeresét hozta vissza globálisan. Tehát igen, a nyolcadik rész biztosan elkészül majd, és noha aktuális mélyrepülés ide, korábbi kudarcok oda, a franchise még így is a fényesebb pályát leíró slasherek közé tartozik, nem A texasi láncfűrészes mészárlás folytatásaihoz, előzményeihez, rebootjaihoz hasonló bóvlis vergődéshez. Mondjuk szó, ami szó, odáig azért tényleg nem kéne eljutni.
Gamekapocs értékelés: 4
Eredeti cím: Scream 7
Rendező: Kevin Williamson
Forgatókönyvíró: Kevin Williamson, Guy Busick
Történet: James Vanderbilt, Guy Busick
Producer: William Sherak, James Vanderbilt, Paul Neinstein
Szereplők: Neve Campbell, Isabel May, Jasmin Savoy Bron, Mason Gooding, Anna Camp, Michelle Randolph, Jimmy Tatro, Mckenna Grace, Asa Germann, Celeste O'Connor, Sam Rechner, Mark Consuelos, Tim Simons, Joe McHale, Courteney Cox
Operatőr: Ramsey Nickell
Vágó: Jim Page
Zene: Marco Beltrami
Gyártó: Spyglass Media Group, Project X Entertainment
Forgalmazó: Paramount Pictures
Játékidő: 114 perc
Eredeti premier: 2026. február 27.
Hazai premier: 2026. február 26.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.