Tavaly enyhén szólva is kellemes meglepetést okozott a Netflix-féle Fenegyerek MCU-s debütálása. A Daredevil: Újjászületés lazán a legjobb marveles sorozat lett a WandaVízió és a Loki mellett, ez pedig annak fényében, hogy a produkció fejlesztését többször is át kellett fazonírozni, sőt, egy ponton konkrétan újra is kellett kezdeni az egészet, különösen dicsérendő teljesítmény. Ilyen nem sok jót ígérő előzmények után szép volt nyerni, a friss sorozat pedig gyönyörűen örökítette tovább az „anyaszéria” hagyományait; jól használta a karaktereket, miközben új, képernyőn addig még soha nem látott, ám a jellemvonásaikhoz abszolút hű rétegekkel gazdagította őket. Még ha néha kissé esetlen és összeszedetlen is volt, az Újjászületés sikere a többi, ugyanabban az esztendőben megjelent MCU-s alkotásokat, hovatovább, minden bukást és kudarcot zárójelbe tett, ahogy azt a tényt is, hogy 2025 messze a legrosszabb éve volt a Marvelnek.

És a brutális kereskedelmi, illetve kritikai zakózásokat követően láthatóan a stúdiófőnökök is levonták a tanulságot: így idén harmadosztályú wannabe szuperhősök és érdektelen mellékutak helyett olyan filmekkel és sorozatokkal erősítenek, amiket mindenki látni akar. Elsőnek az Újjászületés folytatásával, ami ráadásul eleve óriási potenciált rejtett magában abból az okból kifolyólag, hogy az első évad munkálatai során csődöt mondott készítők helyére érkezett csapat (élükön Dario Scardapane showrunnerrel) ezúttal a saját feje után mehetett, és teljes mértékben a saját ötleteikre fókuszálhattak a meglévő koncepció és a leforgatott anyagok újragondolása és foltozgatása helyett.

Ez meg is látszik a végeredményen: a második szezon fókuszáltabb, célirányosabb, pontosan tudja, honnan hova akar eljutni, határozottan mellőzi a felesleges kitérőket, üresjáratokat, továbbá remekül ráérez a karakterek esszenciájára is, mindezt úgy, hogy a két alappillér, Matt Murdock és Wilson Fisk immáron nem kerülgetik a forró kását, hanem civilben viselt, repedező maszkjukat ledobva valódi énjüket szabadjára engedve feszülnek egymásnak. Az árnyaltságok nyelvén lefolytatott, kétértelmű beszélgetések, a háborút ígérő fenyegetések és a gúnyos összemosolygások ideje lejárt. Ez már maga a nagybetűs Háború, ahol nincs helye finomkodásnak és tökölésnek, nyílt harcnak, brutális eszközöknek és végzetes döntéseknek viszont annál inkább. Az alkotók egy huszáros vágással vetnek véget az egyhelyben toporgásnak, a Netflix-féle szériából megörökölt és az Újjászületés első évadában tovább vitt sallangokat sutba dobva mutatják meg a következő léptéket.

Ez a bizonyos következő lépték pedig egy sötétebb, dühösebb és feszesebb történetet rajzol meg, amely az eddig szövögetett nagyvárosi sztorit egy minden korábbinál személyesebb, intimebb, emberközelibb és karakterközpontúbb szintre rántja le. Immáron nem a két ősellenség, Murdock és Fisk alkalmazkodik New Yorkhoz, hanem épp ellenkezőleg, a gigászi metropolisz adaptálódik hozzájuk. Minden őalájuk van rendelve, minden köréjük szerveződik a narratívától kezdve a fordulatokon át a mellékszereplőkig bezárólag (Fisk kampánystábja, magánrendőrsége, Vanessa, Heather, Karen, Célpont és Jessica Jones, amellett, hogy mind-mind szolgálnak érdekes pillanatokkal, egyfajta katalizátorként is működnek a főszereplőduó végletekig önazonos pokoljárásában), és ez már más kávéház, mint a képregényeket és a nagyváros reális szociológiai problémáit összemosó, Drót-szerű politikai krimi, vagy egy hatalmas, egységes univerzumba illeszkedni akaró puzzle-darabka. Ez már kőkemény karakterdráma szuperhős-köntösben, ahol a teljes színpadot elfoglaló két főszereplő mellett mindenki más csak statiszta lehet.

Nem kellett ehhez más, minthogy Matt és Fisk a sok őrlődés után levetkőzzék gátlásaikat és végre önmaguk legyenek. Előbbi többet viseli a Fenegyerek-jelmezt, mint az öltönyt, a megváltozott játékszabályok átértékelték az ő szerepét is: a törvényt csak az önbíráskodás által lehet érvényesíteni, a velejéig korrupt rendszer kisöpörte őt a tárgyalóteremből és az utca mocskába száműzte, ahonnan apránként, rosszfiúról rosszfiúra haladva, egyik csonttörésről a másikra kell visszaküzdenie magát az igazságszolgáltatás istennőjének színe elé. És amikor újra ügyvéddé válik, és megtörténik az, aminek meg kell történnie, az nem a karakter lényegének tökéletes leképzése, hanem kapásból az MCU történelmének egyik legjobb jelenete lett.

A figurák persze mint mindig, úgy most is kölcsönösen oda-vissza erősítik egymást, így utóbbi, azaz Fisk is szinte már egy egészen más formátumú gonosz. Már nem rejti el valódi énjét, nem a háttérben tevékenykedik, szimplán csak összeszorított öklökkel lép elő az árnyékból, kihúzza magát, felszegi az állát, és még csak megszólalnia sem kell, puszta jelenlétével megfagyasztja maga körül a levegőt. Mintha tekintélyt parancsoló megjelenésével azt üzenné: „Mindent én irányítok, a kezemben van a törvény, mögöttem áll a rendőrség, én döntöm el mi lesz, ha akartok valamit, gyertek, vegyétek el!” És isten irgalmazzon annak, aki megpróbálja. Ha eddig bárkinek is kétségei lettek volna az alapanyag felé mutatott hűséget illetően, azt az Újjászületés második évadja úgy söpri el, ahogy azt Fisk teszi egy-egy balszerencsés ellenségével: ez már valóban teljesen ugyanaz a Vezér, akit a képregények lapjain láthatunk. Mindemellett egy veszélyesen ismerős figura is, aki karosszékében ülve birtokolja az intézményeket, fegyverként használja a törvényt, megfélemlítéssel és propagandával erősíti saját önkényuralmi rendszerét, és egy olyan gépezetet működtet, amelynek látszólag a legkisebb fogaskereke is törhetetlen.

A párhuzam a Trump-adminisztrációval nyilván tagadhatatlan (mondjuk ez azt hiszem nekünk sem ismeretlen, a sorozatot nézve jogosan fészkelődhetünk kényelmetlenül a fotelben), ám egyúttal a kiút lehetőségét is megmutatja, ami kivételesen nem a szokásos hős vs. ősellenség összecsapásban kulminálódik, hanem az elégedetlenségből fakadó népharag kínál megoldást. Ennek fényében maga Fenegyerek válik az ellenállás szimbólumává, akiben a dühös, változást akaró közember látja a jelképet. Magától értetődik a sorozat ezen szálát a Joaquin Phoenix-féle Jokerhez hasonlítani. Pontosabban csak magától értetődne, mivel amíg ott egy mentálisan totál megzuhant elmebeteg mögé sorakozott fel a nép (akiket ennél fogva maximum a csőcselék csoportjába lehet bekategorizálni), addig itt sikerül úgy kihozni az egészet, hogy a rendszer elleni lázadás ne pusztán randalírozás és vandalizmus legyen, hanem egy szükséges lépés, az egyetlen módja annak, hogy a korlátlan hatalmat magának akaró hamis királyt letaszítsák a trónjáról.

És az, hogy ezt a felkelést egy hajthatatlan, saját erkölcsös elveihez az utolsó leheletéig ragaszkodó hős vezeti, törvényszerűen magában hordozza az észszerűséget. Mindjárt máshogy csapódik le az üzenet, ugye? És lám, milyen könnyen omlik össze egyik pillanatról a másikra egy biztosnak és erősnek gondolt rendszer (erről mi is tudnánk mesélni, nem volt az olyan régen ahhoz, hogy ne emlékezzünk rá). Szóval az Újjászületés folytatása releváns témákat boncolgat az eredeti képregényes figurákon keresztül, időnként valóban meglepő és vakmerő lépéseket tesz afelé, hogy tovább gondolja őket. Ami egyébként helyes és logikus döntés is volt abból a szempontból, hogy a netflixes első évad 2015-ös debütálása óta ez a sztori mintha egy végtelen időhurokban vesztegelne, amelynek során egyik bátor lépés követi a másikat, a végén mégis leradírozzák a szereplőket a térképről, majd a következő szezonban kezdődik minden elölről.

Ezt anno a Megtorló-sorozat szenvedte meg a legjobban (a Luke Cage és a Vasököl is csak azért kerülte el, mert a streaming szolgáltató valamilyen homályos jogi procedúra miatt elkaszálta a folytatásokat), a Fenegyerek a szuperhősműfaj csúcsát jelentő státuszával ehhez képest még egészen szépen elevickélt ezzel a problémával. De most megint megtörténik ugyanaz, és már ott tartunk, hogy konkrétan zavaró. Ebből következik, hogy a második évad egyfelől bátor, másfelől viszont nem elég bátor ahhoz, hogy azt tegye, amit kellene. Vincent D’Onofrio Fiskként persze simán ellopja a showt Charlie Cox-szal együtt, de erről a karakterről tényleg minden létező réteget lehámoztak már, és hiába tűnt úgy, hogy az egész narratíva arra fog majd kifutni, hogy előkészítse a terepet a jól megérdemelt nagy és végső búcsúnak, nem, a 2027-ben érkező harmadik évadban ugyanúgy benne lesz (mintha Fenegyereknek nem lenne más prominens ellensége a Vezéren kívül), pedig tényleg el kellene már engedni.

Továbbá tök jó, hogy a széria láthatóan egyáltalán nem akar a fősodorba tartozni, ennek megvan az az előnye, hogy nem kell hozzá még 5 filmet és 3 sorozatot megnézni, hogy egyáltalán értsd, miről is van szó, plusz teljesen jól megáll a saját lábán, ugyanakkor megvan az a böjtje is, hogy Fisk már olyanokat művel, ami azért csak-csak felkeltené a Bosszúállók figyelmét, de minimum Pókemberét. Ezek után értelemszerű lett volna legalább egy közös bunyó Fenegyerekkel (ami nemegyszer megtörtént a képregényekben), de persze nem, a megszokott jogi okok elejét vették ennek, és bármibe le merném fogadni, hogy a Vadiúj napban még csak említés szintjén sem lesznek benne a Fisk polgármestersége okozta károk utóhatásai (mindazonáltal a Védelmezők jönni fognak a harmadik szezonban, majd meglátjuk, hogyan sül el).

Viszont minden hibájától függetlenül az Újjászületés még mindig a legjobb sorozat, sőt, magasan a legjobb produkció a mostani MCU háza tájáról. Amilyen állapotban jelenleg van a franchise, a Daredevil abszolút egy fényesen ragyogó csillag, ami a második évadban sem lanyhult sokat, és bár erejéből azért vesztett egy keveset, még mindig simán a Marvel egyik, ha nem a legnagyobb zászlóshajója. És talán nem merész gondolat azt sem kijelenteni, hogy akár még az első lépése is lehet annak a folyamatnak, amelynek a végén sikerülhet kirángatni a brandet az évek óta tartó lejtmenet buktákkal és érdektelenséggel övezett posványából.  

Gamekapocs értékelés: 8

Eredeti cím: Daredevil: Born Again Season 2
Készítő: Dario Scardapane
Rendező: Aaron Moorhead, Justin Benson, Solvan "Slick" Naim, Angela Barnes, Iain B. MacDonald
Producer: Rudd Simmons, David Chambers
Író: Dario Scardapane, Heather Bellson, Chantelle M. Wells, Jesse Wigutow, Devon Kliger
Szereplők: Charlie Cox, Vincent D'Onofrio, Deborah Ann Woll, Margarita Levieva, Matthew Lillard, Tony Dalton, Michael Gandolfini, Nikki M. James, Arty Froushan, Genneya Walton, Zabryna Guevara, Clark Johnson, Ayelet Zurer, Wilson Bethel, Lily Taylor, Elden Henson, Toby Leonard Moore, Krysten Ritter
Zene: The Newton Brothers
Operatőr: Hillary Fyfe Spera, Pedro Gómez Millán, Jeffrey Waldron
Vágó: Cedric Nairn-Smith, Melissa Lawson Cheung, Stephanie Filo, Lyric Ramsey, Yoni Rusnak, Amelia Allwarden
Gyártó: Marvel Television
Forgalmazó: Disney+
Játékidő: 42-60 perc
Epizódok száma: 8
Premier: 2026. március 24. - 2026. május 5.