Az egyik legrégebbi fantasy történetet dolgozta fel Jonathan Green, aki nem egy Fighting Fantasy-kötetet jegyez, hanem az ACE Gamebook-sorozatában már elhozta nekünk A Krampusz éjszakáját, de Bram Stoker időtlen vámpírtörténetét is interaktív formába öntötte a monumentális Drakula – A vámpír átka lapozgatós könyvben. Beowulf legendája már régóta izgatta az író fantáziáját, körülbelül hat-hét éves korában az anyukája egy szörnyekről szóló enciklopédiát vásárolt neki. Ebben találkozott először a Lambton-féreggel, Amphisbenával és a Grendellel a Beowulf-eposzból. A vadonból előbukkanó éjszakai rémség képe sokáig Greennel maradt, már az első könyve, a Spellbreaker oldalain is feltűnt egy Grendel-szerű szörny, de a 2010-es évek derekán elhatározta, hogy megírja saját történetét a klasszikus regéről.
Korunk egyik legnépszerűbb írójának eddig több mint hetven könyve jelent meg, érdeklődése eléggé széles, hiszen nem csak a Fighting Fantasy-szériában működött közre, de letette a védjegyét a Warhammer, a Doctor Who, a Star Wars: The Clone Wars, a Teenage Mutant Ninja Turtles, a Judge Dredd univerzumában is. A méltán népszerű steampunk sorozat, a Pax Britannia is az ő nevéhez fűződik, de a magyar olvasók számára sem ismeretlen, legutóbb a Sötétség Arkham felett című lapozgatós könyvet olvashattuk tőle, amely nyakig merült H.P. Lovecraft kozmikus horrorjában. Beowulf, mint az angol irodalom első szuperhőse több mint ezer éve született meg. A történet még ma is inspiráló Green számára, hiszen egy harcosról szól, aki iszik, harcol és úgy viselkedik, mint egy férfi, és egyedül meg tud ölni egy szörnyet, úgy, hogy letépi a karját (ennyi évszázad után ez már nem spoiler, bocsi). De vajon úgy követjük majd az események folyamát, ahogy azt a régi idők kobzosai és szkaljdai megénekelték, vagy másik utat választasz? Lehet, hogy a csaták nem úgy alakulnak, mint az eposzban, és végül a saját legendánk kovácsai leszünk?Ninja
Akár a korábbi feldolgozásokról, akár az egyébként kiváló 2007-es animációs filmből ismered Beowulf legendáját, a Chameleon Kiadó gondozásában idén ősszel megjelent könyv igazi unikumdarab a hazai piacon. Green anno nem bízta a véletlenre, a Kickstarteren is megfuttatta szerelemprojektjét – a gyűjtés sikerrel zárult, ráadásul sikerült megnyernie illusztrátornak azt a Russ Nicholsont, aki a legelső Fighting Fantasy-könyv, A Tűzhegy varázslója rajzaiért is felelt a ’80-as évek elején. Bizony, senki nem tud úgy füstöt és barlangokat ábrázolni, mint ő. A magyar kiadás borítóján maga a hős feszít rendíthetetlenül, de a fenyegető karomnyomok arra utalnak, hogy itt bizony veszélyes vállalkozásra indulunk. Green munkája azért is volt formabontó, mert szövegében megragadta az eredeti költemény óangol nyelvezetét is, amit nem kis feladat volt átültetni magyarra, Kemenes Iván abszolút profi munkát végzett: régies kifejezésekkel, alliteráló szóhasználatával igazi kuriózumnak hat – és nem csak játékkönyves berkekben!
Azért fussuk át a háttérsztorit a szüzek kedvéért: a dánok földjét egy hatalmas szörny tartja rettegésben. Hrothgar király aranyló mézsörcsarnokában, Heorotban így lehetetlenné válik a mulatozás. A csatákban megfáradt, délceg harcosok éneke ugyanis bántóan hat Grendel fülére, a szörny egy éjjel megelégeli a dínomdánomot, a Hold fényénél előbújik vadonbeli rejtekhelyéről, bosszúsan a csarnokhoz ballag és darabokra tépi a mit sem sejtő embereket. Ám egy napon Beowulf és geat harcosokból álló csapata a dán partoknál vet horgonyt, és eltökéli, hogy leszámol Grendellel és az anyjával, a vízi boszorkánnyal, ami eddig senkinek sem sikerült, mert milyen dolog az, hogy nem lehet kiereszteni a gőzt, és mióta fizetünk vérrel a csendháborításért?
A Rémölő Beowulf nagyrészt pontosan követi az eredeti művet, Green stílusa pedig megkoronázza az egészet. Sűrű, drámai és gazdag leírásokkal teli monstrumot keltett életre 500 fejezetpontban. A kaland főbb fordulatai, karakterei rendkívül élénken és részletgazdagon vannak ábrázolva anélkül, hogy túl terjengőssé válnának. Az író remekül ért az arányokhoz, pár mondat után már simán vágjuk, hogy egy fennhéjázó királyt vagy egy bátor katonát sodort elénk az élet, ám a megszelídítetlen skandináv földek és a szörnyek megfestése is kisujjból jön neki. Ebben a történetben bosszúszomjas szellemekkel való találkozás, az ádáz kardcsörgés és a mindenek felett uralkodó természet, mint a legfelsőbb hatalom precíz harmóniát képez. Green nagyon jól tudja, mik a hangsúlyosak egy ilyen történetben és mitől válik befogadhatóvá a mai közönség számára.
Ami pedig a szörnyeket illeti, alaposan fel kell kötnünk a bőrbugyogót, hiszen tengeri kígyók, ogrék, mérgeket köpködő wrymek, draugrok, rivális klánok és még egy tűzokádó sárkány is arra vár, hogy végezzen velünk. Még jó, hogy nem egyedül indulunk útnak, hű szövetségeseink mindvégig elkísérnek és segítenek a túlélésben, még akkor is, ha úgy tűnik, minden reménytelen. A nagyhatalmú, már-már isteni képességekkel bíró lények elleni harcban jó pár hasznos varázstárgyat vethetünk be, szóval nem leszünk teljesen védtelenek. A Rémölő Beowulf alapból a jól ismert Fighting Fantasy-szabályokat követi, csak itt mozgékonyságnak, harctudásnak és kitartásnak nevezik az alaptulajdonságainkat. Ezeket végre nem kockadobással határozzuk meg a kaland elején, hanem mi magunk dönthetjük el, miben leszünk jártasabbak.
Néha olyan fejezetekhez érkezünk, amiben hal- vagy sisakszimbólum jelzi, hogy változás állt be a legénységünk létszámában. Időnként különféle kenningeket kell feljegyeznünk a Kalandlapunkra, melyek meghatározzák, hogy mit tettünk, vagy mit nem tettünk a történet során, és befolyásolják a jövőbeli eseményeket is. Olyan sztoriszálakhoz férhetünk hozzá így, amelyek alapból rejtve maradnának, sőt még visszaemlékezéseket is végigjátszhatunk, ahol nem lehet meghalni, hiszen ezek az események már megtörténtek. Viszont, ha tisztességtelen dolgokat teszünk a múltban, az a jelenre is kihat, elvégre a könyv a hőspontokat is számolja: minden bátor tett növeli a számát, de veszíthetünk is belőle, ha nem hőshöz méltóan viselkedünk. Imádtam, hogy a Hőspontjainkat néha a küzdelmek során is beáldozhatjuk, hogy némi előnyhöz jussunk.
Időnként mellékküldetéseket is teljesíthetünk, amik nem lesznek ránk erőltetve, viszont hőspontok járnak a teljesítésükért. Persze hülyék lennénk, ha nem vennénk részt hét napon és hét éjszakán át tartó úszóversenyen, vagy ne vállalnánk be opcionális rajtaütéseket, főként, hogy előnyhöz juthatunk a kaland későbbi részében. Amit viszont unalmasnak és pepecselősnek éreztem, azok a rúnafordítások, ami pont az, aminek hangzik. Karakterről karakterre kell lefordítanunk nem ritkán több tucatnyi karakterből álló szövegeket, és ha csak egyetlen betűt elvétünk, nem tudunk továbbjutni. Tehát nincs mese, papírt és ceruzát kell ragadni és szépen végigmenni a rúnákon, ami hosszú percekbe telik. Persze az AI korában simán beadhatjuk a paramétereket promptban, a gép meg elvégzi helyettünk a munkát, de én azért maradtam a hagyományos módszernél. Cserébe a sztori jó sokáig megakadt, szóval nem bántam volna, ha Green egy kicsit egyszerűbb rejtvényekkel rukkol elő.
A kissé frusztráló megoldások és a hirtelen bekövetkezett bukások dacára a Rémölő Beowulf egy mesteri játékkönyv, ami pillanatok alatt berántja az olvasót. Már a dán földre való hajózás sem telik unalmasan, majd jöhet az igazi megbízás, Grendel megölése, hogy ezzel megszabadítsuk Hrotghar király népét az évtizedes szenvedéstől. Persze a történet korántsem ilyen egyszerű, elvégre Grendel csak egy fejezet, még nála is nagyobb hatalmak munkálkodnak a háttérben - látszik, mennyi munka van benne.
A jól ismert játékkönyves mechanikákat sikerült tovább színesítenie az írónak, bár nem minden megoldásával értek egyet (a rúnafordítást uncsi), de a könyv magas újrajátszhatósága, miliője és kiforrott nehézsége a legjobbak közé emeli. Elvégre megírhatjuk saját legendánkat!
Jonathan Green a jövő évi Budapest Comic Con sztárvendége lesz, ahol lehetőséged lesz dedikáltatni, és ha szerencséd van, érdekes eszmecserét folytathatsz vele pár mondat erejéig akár a Beowulf-könyvről is.