A játék legutóbbi, Paris Games Weeken bemutatott előzetesének középpontjában Kara, az android házvezetőnő nő áll, aki egy kislány és az őt egyedül nevelő erőszakos apja között találja magát. A videó lényege annak szemléltetése lett volna, hogy milyen sok ponton változtatható meg az események menete a játékos által az egyes jelenetek során. Egy ponton például tanúja lehetünk annak, ahol az apát Kara üldözése közben lövi le saját lánya.

A Quantic Dream fejlesztői szerint az előzetesből olyan kulcsfontosságú információkat tudhatunk meg Kara történetéről, minthogy ő maga a család tulajdonát képezi, s ahogy egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az apa terrorban tartja lányát, előbb-utóbb meg kell hoznia a döntést, hogy engedetlenné válik-e az apa iránt, és élete kockáztatásával közbeavatkozik az eseményekbe.

A hétvégén a The Mail on Sunday című bulvárlap leközölt egy cikket, ami számos erős hangvételű idézetet tartalmazott gyermekvédő aktivistáktól, akik megkérdőjelezték a jelenet létjogosultságát. A sztorit azóta a The Sun is felkapta és még egy ausztrál híroldal is foglalkozott vele. 

Andy Burrows, az NSPCC gyermekvédelemmel foglalkozó jótékonysági szervezet képviselője elfogadhatatlannak nevezte, hogy videojátékok a szórakoztatás jegyében trivializálják a gyermekbántalmazást és a családon belüli erőszakot, míg Peter Saunders, a National Association of People Abused in Childhood képviselője egészen odáig ment, hogy a játékban ily módon az erőszaktevők kiélhetik beteges vágyaikat, illetve óhatatlan, hogy gyermekek is játszanak vele, akikben ezáltal korán burjánzásnak indulhat az erőszakra való hajlam. Saunders szerint az erőszak minden megjelenési formája csak fokozza annak előfordulását, s pénzéhes szenzációhajhászás helyett konstruktív fellépést sürget inkább.

David Cage, a játék fejlesztésének vezetője már a Paris Games Weeken védelmébe vette a vitát kiváltó jelenetet. Ő elsősorban egy történetet próbál elmesélni, ami számára fontos, hatásos, érdekes és izgalmas, továbbá alkotóként feladatának tartja, hogy időnként olyasmivel álljon elő, amire az emberek nem számítanak. Szerinte egy alkotó feladata nem az igények kiszolgálása, hanem valami megmozgató és jelentéssel teli létrehozása. "A játékosok láthatják a jelenetet és játék közben, a maga kontextusában meg is érthetik azt. A magam számára felállított szabály szerint sosem dicsőítem az erőszakot, s sosem ábrázolom indokolatlanul. Mindig van célja és jelentése és csak remélni tudom, hogy mások is fellelik ezeket a műveimben."

Bár a legtöbben egyetértenek abban, hogy a videojáték megfelelő platform lehet olyan nehéz kérdések körüljárására, mint a családon belüli erőszak, többen aggódásukat fejezték ki, hogy a Detroit megfelelő módon teszi-e majd ezt. Például a játék mozgásérzékelést használ, s többek között ezzel az irányítási móddal vethetünk gátat a játékon belüli erőszakos cselekedeteknek. Anne Longfield, az angliai gyermekvédelmi biztos szerint ez bugyuta, nem oda illő és túlságosan kifejező módja a téma ábrázolásának, pusztán nyerészkedési célból, míg a Tory-párti Damian Collins, a Kultúra, Média és Sportbizottság elnöke szerint egyáltalán nem lenne szabad családon belüli erőszakot ábrázolni videojátékokban, a Detroit kapcsán leginkább azért, mert attól fél, hogy azok a játékosok, akik maguk is erőszak áldozatai, a játék hatására maguk is az erőszakban vélik majd felfedezni a védekezés módját, ami szerinte kontraproduktív és veszélyes megközelítés. 

A legélesebb megjegyzést a Childline gyermekvédelmi szervezet alapítója, Dame Esther Rantzen tette, aki felszólította a Sonyt, hogy távolítsák el a jelenetet a játékból vagy ne is hozzák kereskedelmi forgalomba.

David Cage Eurogamernek tett nyilatkozatában ezzel kapcsolatban így fogalmazott: "Vannak dolgok, amiket soha sem tennék. Nem készítenék rasszista vagy nőgyűlölő játékokat. Ám ha úgy érzem, rendben van a tartalom és nincs miért szégyenkeznem, mivel kimérten ábrázoltam egy helyes történetet, akkor úgy vélem, nincsenek határok."