Ráadásul a fejlesztésért és kiadásért egyaránt felelős két fős Dazzling Divine csapata nem most először temusított le egy nevesebb tematikát a sárgaföldig, hiszen annak idején, még 2022-ben rögtön két játékkal is feliratkoztak a szégyenfalra. Az egyik az Apocalive volt, amiben egy posztapokaliptikus világban kellet életben maradnunk és zombikat darálnunk, míg a másik az Aftertime, ahol egy mutáns dinoszauruszokkal fertőzött világban kellett életben maradnunk és zombikat darálnunk. „Szerencsére” a csapat a Journey Through the Undead esetében sem hagyta el a bejárt utat, azaz ezúttal is élőhalottakat ölünk, miközben próbálunk túlélni ebben az undorító asset flip tengerparti környezetben, aminek nem titkolt célja, hogy a Dead Island életérzést felidézve szemet hunyjunk a megannyi probléma és hiányosság felett.

Sajnos ez egyáltalán nem sikerült, ami leginkább annak köszönhető, hogy a játék negatív aspektusainak száma szinte végtelen, a megteremteni kívánt hangulat pedig egyetlen pillanatra sem tűnik fel azon az ocsmány horizonton. A Journey Through the Undead ugyanis nem több, mint egy elképesztően fapados és mindenféle kreativitást nélkülöző zombi hentelde, amiből már messziről árad a lustaság és a dilettantizmus. Kipróbálás előtt abban bíztam, hogy talán legalább „az annyira rossz, hogy már jó” pecsétet kiérdemli majd, de még ez sem sikerült neki, úgyhogy az efféle örömöket kedvelők jobban teszik, hogyha inkább más portéka után néznek.

És hogy mi fogja várni azokat, akik ezek után mégis beneveznek erre a kirándulásra? Egy súlytalan harcrendszerrel megáldott pár órás szenvedés, ami alatt elsőkézből tapasztalhatjuk meg az agyatlan zombi kifejezés negatív hatásait. A mesterséges intelligencia teljes hiányával ugyanis, bár elsőre teljesen logikusnak tűnhet egy ilyen szituációban, valójában csak azt érték el a fejlesztők, hogy akármerre is menjünk, garantáltan 20 élőhalott loholjon a nyakunkon, ami már rövid távon is piszkosul idegesítő, főleg, mivel a lineáris pályatervezés, valamint a lassú futási sebességünk okán pillanatok alatt képesek beszorítani minket szinte bárhová, ami rögtön maga után vonja a game over feliratot.

Mondjuk ez talán nem is annyira nagy baj, hiszen pár ilyen alkalom után garantáltan elmegy majd a kedvünk a folytatástól és higgyétek el, ebben az esetben azok járnak jobban, akik idő előtt feladják az egészet a francba. A Journey Through the Undead tehát valójában nem más, mint egy lusta asset flip, amit, ha pontoznom kellene, akkor egy magabiztos egyest adnék rá, de a legjobban talán a készítők árazták be a saját portékájukat, hiszen az előző címeikből kiindulva ők sem mertek többet kérni érte pár eurónál, bár, hogy őszinte legyek, személy szerint még ezt is túlzónak tartom ezért a borzalomért cserébe.