Az új verzió legfontosabb eleme a továbbfejlesztett, Transformer-alapú Super Resolution modell, ami élesebb részleteket, stabilabb éleket és kevesebb temporális hibát ígérget nekünk, különösen gyors kameramozgás vagy finom textúrák esetén.
A korai mérések azonban rávilágítottak arra, hogy a DLSS 4.5 durván növeli a VRAM-használatot, főleg magas felbontáson. 4K-s beállítások mellett egyes RTX 20-as és 30-as sorozatú kártyákon a memóriaigény akár a korábbi DLSS-verziók duplájára is nőhet, ami már így önmagában simán teljesítményromláshoz vagy akadozáshoz vezethet. Ez pláne problémás lehet a 8 GB memóriával szerelt modellek esetében, mert azokkal a játékok eleve szűkebben gazdálkodhatnak.
De persze a teljesítmény generációfüggő. Az RTX 50-es sorozaton (ahol az FP8 számításokat hardveresen gyorsított Tensor magok segítik) a DLSS 4.5 használata csupán minimális, néhány százalékos FPS-csökkenést okoz, miközben vizuálisan láthatóan nagy a minőségi javulás. Az RTX 40-es kártyák szintén jól kezelik az új modellt, bár itt már mérhetőbb teljesítményveszteséggel kell számolni.
Ezek után viszont jön a feketeleves: az RTX 20-as és 30-as generáción a DLSS 4.5 akár 20 százalékot meghaladó FPS-csökkenést is hozhat bizonyos játékokban, főleg 4K-ban és magas grafikai beállítások mellett. Ennek oka részben az FP8 támogatás hiánya, részben az, hogy az új AI-modell számításigénye meghaladja ezeknek a GPU-knak az optimális tartományát.
Szóval most úgy néz ki, hogy a DLSS 4.5 nem univerzális megoldás. A legújabb NVIDIA kártyákon nagy előrelépést jelent képminőségben, míg régebbi RTX modelleken csak óvatoskodva érdemes bánni vele. Vagyis a technológia azt mutatja, hogy az AI-alapú felskálázás fejlődése egyre jobban hardverfüggő, és már nem minden esetben jár teljesítménynyereséggel.