Az egykoron legendás és meghatározó franchise-ok rajongói rendkívül szeretnek panaszkodni minden egyes új cím megjelenésekor, hogy az újítások rosszul sikerültek, mindenki már csak a modern közönségre fókuszál, így elvész a legjobb szériákból is a nosztalgikus, régi, közkedvelt, nehéz, olykor körülményes játékmenet. Nos, a Resident Evil: Requiemet ilyesmivel nem igazán lehet vádolni, itt tényleg rengeteg lehetőséget kapunk, hogy kiélvezzük az oldschool nehézségi faktort, amit egyszerűen vétek kihagyni, már ha persze hajlandóak vagyunk alkalmazkodni a kihívásokhoz. A következőkben ehhez gyűjtöttük össze a legjobb tanácsainkat.

Ne könnyíts feleslegesen

Elakadni egy játékban frusztráló érzés tud lenni, főleg, ha ugyanazt a részt már vagy egy tucatszor újra kellett kezdenünk. Viszont a horrorjátékoknak a nehézség adja meg a pikantériáját, ha a játék nem tartogat kellő kihívásokat, akkor az egész súlytalanná válik, a rémálmaidban is visszaköszönő pillanatok kiszámítható bohózattá fordulnak át. Éppen ezért rendkívül ajánlott már első nekifutásra is a Classic nehézségi opciót választani, ahol amellett, hogy a zombiknak is lesz egy kis sütnivalójuk, az eredeti mentési rendszer is visszaköszön. Ez azt jelenti, hogy az autosave pontokkal kitömött világnak búcsút inthetünk, a pályákon belül kizárólag az írógépeknél menthetünk, és ott is csak akkor, ha van nálunk tintaszalag. Így nem csak a felszerelésünk menedzselése kap egy új csavart, hanem egészen másként fogunk tekinteni a minket üldöző, stalker ellenfeleinkre, akik akár egy órányi mentetlen haladásunkat is bármikor derékba törhetik a legváratlanabb módokon.

Hallgass a fejlesztőkre

A Resident Evil: Requiem a korábbi epizódoktól eltérő módon lehetőséget kínál arra, hogy a két játszható karaktert két különböző kameranézetből irányítsuk. Míg Leon akciódús kalandjához és végeláthatatlan henteléséhez a TPS nézet az ideális, Grace történetében a hangsúlyt a lopakodás és a menekülés kapja, melyek drasztikusan jobban működnek a belső, FPS nézetből. Ezen noha változtathatunk, ám csakis akkor érdemes, ha már egyszer végigjátszottuk az egész alkotást, és valami újra vágyunk. Alapesetben ugyanis Leon védekezési mechanikája hagy némi kívánnivalót látvány tekintetében belső nézetből, mint ahogyan Grace esetében is sokat ront az izgalmakon, ha a kamera forgatásával minden sarkon már előre látjuk, hogy várakozik-e ránk valaki vagy valami.

Szentelj időt a tervezésre

Magasabb nehézségi fokozatokon bizony bőven igényel komolyabb stratégiázást a játék. Grace sztorija során hatalmas szerepet kap a Rhodes Hill Chronic Care Center helyszín, melynek különböző épületszárnyait megnyitva rójuk majd az egyre hosszabb és veszélyesebb köröket. Ha csak vakon bóklászunk, akkor a kudarc elkerülhetetlen, hiszen az erőforrásaink végesek, és a legtöbb zombi képes újból életre kelni az első összecsapás után. Éppen ezért mindig érdemes megkeresni a helyi térképeket, majd a biztonsági szobában alaposan megtervezni, hogy merre vigyen pontosan az utunk, mit vigyünk magunkkal a kincsesládánkból, és persze átgondolni, hogy hány kisebb feladat elvégzése után ajándékozzuk meg magunkat egy írógépes mentéssel. Mert bizony kapunk jó pár lehetőséget a mentésre – már ha aktívan gyűjtjük a szalagokat –, ám aki minden egyes kis csetepaté vagy felfedezett szoba után nyomná az F5-öt, az jókora adag izgalomra készülhet; ha az elején ellőjük a legtöbb szalagot, a végén felbukkanó nagyobb kihívásoknál komoly bajban leszünk.

Fedezd fel az egész térképet

A Requiem pályái roskadásig vannak tömve apró részletekkel, rejtett zugokkal, alternatív útvonalakkal. És bizony a fejlesztők abszolút jutalmazzák a kíváncsiságot, egy-egy eldugott fiók vagy elzárt szoba is rejthet olyan kincseket, amelyek drasztikusan megkönnyítik a túlélésünket. Ráadásul akad több mini puzzle is, melyek relatíve érdekesek, hozzák a jól ismert Resident Evil-feelinget, és adott esetben értékes antik érméket is adnak.

Ne hagyd ki a fejlesztéseket

A játék bizonyos pontokon lehetőséget kínál egyes képességeink fejlesztésére. Ezeket mindig tartsd szem előtt, kezeld őket elsődleges célpontként, mert igencsak képesek a körülményes túlélést egyszerűbbé varázsolni. Grace fejlesztési szobája ráadásul egy kis privát kaszinóban kapott helyet, ahol a ruletten hülyék lennénk nem megtenni (egy pisztolylövéssel) a piros hetest egy nagy pörgetés előtt…

Óvakodj a hátrahagyott hulláktól

A széria ökölszabálya volt mindig is, hogy a hátrahagyott holtakat célszerű elkerülni, és ezúttal sincs másként. A „halott” ellenfél ugyanis nem mindig marad az. És itt nem csak a jumpscare-eket megszégyenítő váratlan ébredésükről beszélünk, hanem azokról az esetekről is, amikor a fejüket épen hagyva a T-vírus elkezd bennük dolgozni, és egy átmutálódott hólyagfejű teremtményként térnek vissza, amik szivacs módjára nyelik el a nehezen összekuporgatott lőszerünket. Éppen ezért az olyan zombikat, amiket forgalmasabb és elkerülhetetlen folyosókon sikerült pont legyőznünk, érdemes lehet egy Hemolytic Injectorral szétrobbantani, hogy később ne okozzanak a legkellemetlenebb helyzetekben bónusz meglepetéseket.

Nem mindig szégyen a futás, néha tényleg hasznos

Erőforrásaink beosztása végig kulcsszerepet fog játszani, ugyanis nem lesz elegendő lőszerünk arra – különösképpen Grace-t irányítva –, hogy minden zombival végezzünk, de ez nem is feltétlenül a célunk. Rengeteg ellenfél mellett lehetőségünk lesz elslisszanni, ha pedig mégse jön össze a lopakodás és a lőszerrel vagy késsel is fogytán állunk, akkor a visszatöltés előtt még mindig érdemes megpróbálni menteni a menthetőt, és elkezdeni rohanni. Hosszú távon nem támaszkodhatunk sprintképességünkre, és valószínűleg sérüléseket is benyelünk a rohanás közepette, viszont a biztonsági szobák nincsenek olyan beláthatatlan távolságra egymástól, megfelelően felszerelkezve pedig revansot vehetünk a zombikon.

Figyelj a környezetedre

A Requiem hangdizájnja az összes eddigi epizódot túllicitálja, a távoli morgásokat, hörgéseket és lépteket fülelve pedig gyorsan megtanulhatjuk, hogy mi vár majd ránk az ajtón túl. És ha már szóba kerültek, az ajtók is végre úgy működnek, ahogyan egy horrorjátékban azt elvárná az ember. Ha csak átrohanunk rajtuk, kicsapva őket, akkor egészen távoli körben meghallják a jelenlétünket, lopakodva, óvatosan kinyitva be tudunk lesni az ellenfelekkel teli szobákba is, ha pedig üldöznek bennünket, akkor magunk mögött becsukva kapunk pár pillanatot a tökéletes rejtekhely felkutatására.

Találd meg az arany középutat a túlzott spórolás és a pazarlás közt

A fejlesztők azért tették a játékba a különféle fegyvereket, hogy használd őket, nem pedig azért, hogy addig tárold őket a ládikódban, míg le nem pörög a stáblista. Grace Magnum-szerű pisztolyába nagyon kevés lőszert találni, viszont minden egyes golyóval úgy likvidálhatjuk az ellenfeleket, hogy esélyük sem lesz újra visszatérni. És ha választhatunk 5-6 zombit, akik már régóta idegesítenek minket, akkor minek visszafogni magunkat?!