Az eredeti Doom fejlesztői tajvani kalózokat is bevontak a játék terjesztésébe

A 80-as években és a 90-es évek elején az id Software a shareware üzleti modellt használta. Vagyis a játékok egy része ingyenesen elérhető volt, a teljes verzióért pedig természetesen fizetni kellett. A Doomban aztán a tajvani kalózok hamar felismerték a lehetőséget, és különböző üzletekben saját csomagolásban kezdték árulni a játék shareware-változatát.

Romero azt mondta a QuakeConon, hogy az id Software abszolút képben volt a jelenséggel, de inkább lehetőségként tekintett rá. A stúdió felkereste a tajvani kalózokat, és irtó olcsón üres Doom-dobozokat adott el nekik, amiket így hivatalos termékcsomagolásként használhattak. De persze nem a közvetlenül a kalózoktól kapott bevétel volt a cél, hanem az, hogy a játék minél több emberhez eljusson.

A stratégia pedig már csak azért is működött az id Software-nek, mert a játékosok a shareware verzió kipróbálása után megrendelhették a Doom folytatását. Sőt, a módszerrel méretes rajongótábort építettek ki egy olyan piacon, ahol korábban kevésbé voltak jelen. Romero szerint akkoriban a legfontosabb szempont egyszerűen az volt, hogy sokakhoz eljussanak.

Az id Software egyébként szándékosan kerülte a nagyon komoly szintű másolásvédelmet is. Romero úgy gondolta, hogy aki mindenképpen másolni akar egy játékot, azt úgysem lehet teljesen megakadályozni ebben. A stúdiónak inkább arra volt szüksége, hogy elegendő pénzt keressen a következő játék elkészítéséhez.