A félérett hajtásokból lesznek jó dugványok
A túl fiatal, puha hajtás könnyen lankad, a teljesen fás szár pedig lassabban ereszt gyökeret. A félérett hajtás alsó része már kissé kemény, a vége még zöld és hajlékony. Ezt keresse: ha a szár finoman meghajlik, de nem törik el, jó eséllyel megfelelő. A nyár végén levágott levendula dugványoknak még több hetük marad a gyökeresedésre, mielőtt hidegebbre fordul az idő.
Válasszon egészséges, lehetőleg virág nélküli oldalhajtást a bokor külső részéről. Reggel, a déli meleg előtt vágjon le belőle nyolc-tíz centiméteres darabokat. Az alsó leveleket távolítsa el, a felső részen hagyjon néhányat. Így a dugvány kevesebb vizet veszít, amíg még nincs gyökere, amellyel pótolhatná az elpárolgott nedvességet.
A saját növényről szedett hajtás a fajtajelleget is megőrzi. Magról nevelt levendulánál a virágszín, a növekedési forma és az illat eltérhet az anyanövényétől. A dugványozás ezért akkor hasznos, ha egy bevált bokorból szeretne több, hasonló növényt.
Levegős közegbe kerüljön a szár
Éles késsel vágja le a hajtást közvetlenül egy levélcsomó alatt. A metszőolló összenyomhatja a vágás felületét, ezért a dugvány készítéséhez jobb a tiszta, éles penge. Egyes kertészek úgynevezett sarkantyús dugványt használnak: az oldalhajtást óvatosan letépik a fás szárról, hogy egy apró kéregdarab is vele jöjjön. Levendulánál és rozmaringnál ez a módszer is beválhat.
Keverjen össze palántaföldet és perlitet, nagyjából fele-fele arányban. A föld tartja a nedvességet, a perlit pedig levegősebbé teszi a közeget. Levendulánál a perlit arányát növelheti, mert a pangó vizet rosszul tűri. A dugványt ne erőltesse a földbe: előbb készítsen lyukat egy pálcával, majd tegye bele a szárat, és finoman nyomkodja köré a keveréket. A gyökereztető por használata nem kötelező; ha alkalmazza, a szár alsó részét csak vékonyan mártsa bele.
Pára kell, de a föld ne ázzon át
A gyökér nélküli hajtás párás levegőben kevésbé szárad ki. Helyezzen a cserép fölé átlátszó fedelet vagy lazán rögzített zacskót, de naponta szellőztessen. Ha a fedél belsejét nagy vízcseppek borítják, túl fülledt a környezet. A cserepet világos, tűző naptól védett helyre állítsa: a közvetlen napsütésben a letakart növény gyorsan túlmelegedhet.
A közeg legyen enyhén nyirkos, ne tocsogjon. A levendula- és rozmaringdugványok gyakran a túlöntözés miatt pusztulnak el, nem a vízhiánytól. A gyökeresedés néhány hetet igényel, rozmaringnál ennél tovább is tarthat. Ne húzza ki a dugványt ellenőrzésképpen; az új hajtás vagy a szár enyhe húzásra tapasztalható ellenállása jelzi, hogy gyökerek fejlődhettek.
Teleltetés után jöhet a kiültetés
Az ősszel meggyökeresedett növényt ne ültesse rögtön a kertbe. A fiatal gyökérzet érzékeny, cserépben pedig jobban ki van téve a fagynak, mint a talajba ültetett bokoré. Tartsa világos, hűvös, fagymentes helyen, nagyjából öt-tíz fokon. Télen csak keveset öntözze, és ne vigye fűtött szobába: a melegben kevés fény mellett gyenge, megnyúlt hajtásokat hozhat.
Tavasszal fokozatosan szoktassa a növényt a kinti levegőhöz, majd az utolsó fagyok után ültesse ki napos, jó vízáteresztő talajba. A Hanga Kertészet kertészeti növényeket és segédanyagokat is forgalmaz, ami jól illeszkedik az ilyen szezonális kerti munkákhoz. Néhány dugványból így később saját levendulaszegély nevelhető, ráadásul olyan növényekkel, amelyek az ismert anyatő tulajdonságait viszik tovább.