SingStar Boybands vs Girlbands és Singalong With Disney teszt
- Írta: InGen
- 2008. december 9.
Link másolása
A Sony hihetetlenül sikeres karaoke játéka hosszú karriert futott be a világ legnépszerűbb konzoljaként uralkodó PS2-n, azonban furcsa módon még egy teszt, illetve bemutató sem készült róluk itt a Gamekapocs oldalain. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy eléggé kiesik a főleg keményvonalas programokra fókuszáló tesztelőink látóköréből (értsd, túl kockák egy party játékhoz), így régi barátunk, Daks felkeresett, hogy esetleg lenne-e kedvem némileg pótolni ezt a nyilvánvalóan hatalmas tátongó űrt azzal, hogy górcső alá veszem Nektek a Singstar utóbbi pár hétben megjelent kiadásait, s egy teszt keretében számolok be róluk!
Először is ejtenék pár szót a Singstar alapjairól, s előző részeiről. Egy mára hatalmasra duzzadt sorozatról beszélünk, melynek első része először 2004-ben látta meg a napvilágot, s azóta körülbelül húsz darab „folytatással" gazdagodott, és akkor a bizonyos kiváltságos országokban megjelenő lokalizált verziókat még nem is számoltam. A játék lényege természetesen az éneklés, melyet folytathatunk párban (a csomagolásban kapott két különböző színű mikrofont használva), vagy egyedül is. Minden Singstar kiadás felépítése, játékmenete és menürendszere teljesen egyforma, valamint a lehetőségek tárházát tekintve is 99%-ban megegyeznek egymással, a különbség tehát csak a lemezeken szereplő zeneszámokban nyilvánul meg. Ezen a téren a Sony igyekszik minden ízlést lefedni, így az évek során megjelent már rockos, popos, party-s, 80-as, 90-es évek (és még hosszan sorolhatnám) kiadvány is.
A játékok elindítása után minden esetben egy kis hangulatkeltő videó fogad minket, majd rövid úton belevethetjük magunkat a karaokeba, ahol is három különböző játékmód közül választhatunk: a szóló mód esetén egyértelműen egy mikrofonnal énekelhetjük végig a kiválasztott muzikális anyagot, míg a duel kiválasztása esetén ketten egyszerre énekelnek, egymással versenyezve a legtöbb pont eléréséért. A duett módnál is ketten énekelnek, ám értelemszerűen nem egyszerre, hanem egymást váltva, míg a „pass the mic" arról szól, hogy két csapatot kell szerveznünk, s nekik egymás között kell adogatni a mikrofont, amikor a játék kéri azt. Illetve mindezeken kívül a legelső Singstar tartalmazott egy szóló karrier módot is; ez volt a Starmaker, ahol különböző klubok hívásaira kellett mennünk, s elénekelnünk a megfelelő számokat, hogy kiépíthessük vokalista karrierünket. Nem véletlen, hogy ez a lehetőség később egyik folytatásban sem kapott helyet, a Sony rájött, hogy egy mindenki által bulikon használt játékba teljesen felesleges beleerőszakolni egy ilyen, egyedül sem igazán élvezetes játékmódot.
A játékmenet alapvetően úgy néz ki, hogy a kiválasztott zeneszám elindítása után a háttérben megjelenik annak videóklippje, alul elindul a szöveg, folyamatos átszíneződéssel kiemelve a szótagot, amit éppen bele kellene kornyikálnunk a mikrofonba (ahogy általában a sztandard karaoke cuccok esetében), illetve megjelenik egy csík (két játékos esetén természetesen kettő), mely az elérendő hangmagasságot mutatja. Alapvetően tehát a ritmus és a szöveg eltalálása mellett a legfontosabb feladatunk ennek a csíknak a minél pontosabb követése, melyet a játék minden sor végén egy-egy kis felugró miniértékeléssel honorál (a gagyitól a kirobbanó „COOL" feliratig terjedő skálán), illetve minden szám végén megmutat egy összpontszámot, amivel aztán arcolhatunk a haverok előtt.
Ezen a téren is történt egyébként egy kis módosítás a legelső Singstar rész és az azt követők között. A nyitó epizódban ugyanis a hangmagasságot az énekes eredeti hangmagasságához mérte a játék, ami jellemzően azt jelentette, hogy például egy férfi játékosnak sokszor gondot okozott a nagyon magas női hangok kiéneklése. Ezen a téren is azonnal lépett a Sony, s a folytatásokban már csak egyfajta relatív hangmagasságot kell eltalálni, ami tulajdonképpen annyit takar, hogy mindenki saját magához képest énekelheti ki a magas, illetve mély hangokat, s a játék ezt úgy veszi, mintha tökéletesen eltalálnánk az eredeti szám hangzását. Ha mindez pedig nem lenne elég, a szám végén még az extra poén faktor kedvéért visszahallgathatjuk, mit is produkáltunk, hatalmas röhögéseket előidézve ezzel a társaságban.
Mindenki okulására álljon itt az összes megjelent nemzetközi Singstar kiadvány listája, melyek címe azért általában sejtetni enged a tartalomra is: SingStar, SingStar Party, SingStar Pop, SingStar '80s, SingStar Rocks!, SingStar Anthems, SingStar Legends, SingStar Pop Hits, SingStar 90s, SingStar Amped, SingStar Rock Ballads, SingStar R&B, SingStar Summer Party, SingStar Party Hits, SingStar Pop Vol 2, SingStar Hottest Hits, SingStar Boy Bands Vs Girl Bands, SingStar Country, SingStar Singalong with Disney, SingStar (PS3), SingStar Vol. 2 (PS3), SingStar Vol. 3 (PS3), SingStar ABBA.
A Playstation 3 tehát összesen három exkluzív Singstar címet tudhat magáénak, minden más elérhető az öregebb gépre is, illetve az ABBA esetében néhány exkluzív szám található az új generációs konzol repertoárjában. Amiben azonban a PS3-as kiadás mindenképpen túlszárnyalja elődjét, az a SingStore, mely egy online zeneraktár, ahonnan szabadon bővíthetjük gyűjteményünket a nekünk tetsző anyagokkal.
A konkrét tesztalanyokra rátérve el kell mondanom, hogy minden, amit eddig leírtam ugyanúgy áll rájuk is, s a számlistán kívül semmilyen újdonsággal nem tudnak szolgálni – nem mintha kéne. A Sing along with Disney természetesen a legnagyobb klasszikus Disney nótákat prezentálja nekünk (az Aladdin betétdalától kezdve a Dzsungel könyvén át az Oroszlánkirályig minden előfordul), melyekben csak egy dolog a furcsa, mégpedig a nyelv. Merthogy az angol ugyebár, s lássuk be, legtöbbünk a gyerekkorából ismeri ezeket a dalokat, amikor pedig még szinkronnal néztük a rajzfilmeket, s a muzsikák alatt is magyar énekesek hangja szólt. Ennek megfelelően kicsit furcsa most szembesülni az eredeti angol változatokkal, de hamar hozzá lehet szokni, s azt hiszem mondanom sem kell, mennyire hangulatos és poénos ezeket a kedves kis dalokat énekelni.
A Boybands vs. Girlbands ezzel szemben „klasszikusabb" Singstar témába nyúl bele: a 90-es évektől napjainkig terjedően vonultatja fel az időszak neves és jellemző fiú és csaj bandáit (Westlife, Busted, Sugababes, Spice Girls, stb.), s azok legjobb számait. Rengeteg ismerős, s néhány, európai fülnek kissé ismeretlenül csengő számot találhatunk ezen a lemezen, mely azonban beállhat a többi mellé a sorba, mint a házibulik nagy kedvence.
Összességében tehát úgy gondolom, hiába jelent meg a Microsoft masinájára a LIPS nevű csoda, a Singstar egyelőre marad a trónon. A tengernyi kiadott lemezen hihetetlen mennyiségű dalt találunk, melyek között garantáltan megtalálja mindenki a kedvenceit, mellyel egyelőre a konkurens nem veheti fel a versenyt. Hiába a mozgásérzékelős mikrofon, és a néhány extra lehetőség, ez a műfaj alapvetően mégis három dologról szól: az éneklésről, a dalválasztékról és a társaságról. Előbbi kettőt a Singstar egyelőre magasan jobb minőségben és mennyiségben prezentálja, utóbbi pedig csak tőlünk függ.
A játékok elindítása után minden esetben egy kis hangulatkeltő videó fogad minket, majd rövid úton belevethetjük magunkat a karaokeba, ahol is három különböző játékmód közül választhatunk: a szóló mód esetén egyértelműen egy mikrofonnal énekelhetjük végig a kiválasztott muzikális anyagot, míg a duel kiválasztása esetén ketten egyszerre énekelnek, egymással versenyezve a legtöbb pont eléréséért. A duett módnál is ketten énekelnek, ám értelemszerűen nem egyszerre, hanem egymást váltva, míg a „pass the mic" arról szól, hogy két csapatot kell szerveznünk, s nekik egymás között kell adogatni a mikrofont, amikor a játék kéri azt. Illetve mindezeken kívül a legelső Singstar tartalmazott egy szóló karrier módot is; ez volt a Starmaker, ahol különböző klubok hívásaira kellett mennünk, s elénekelnünk a megfelelő számokat, hogy kiépíthessük vokalista karrierünket. Nem véletlen, hogy ez a lehetőség később egyik folytatásban sem kapott helyet, a Sony rájött, hogy egy mindenki által bulikon használt játékba teljesen felesleges beleerőszakolni egy ilyen, egyedül sem igazán élvezetes játékmódot.
A játékmenet alapvetően úgy néz ki, hogy a kiválasztott zeneszám elindítása után a háttérben megjelenik annak videóklippje, alul elindul a szöveg, folyamatos átszíneződéssel kiemelve a szótagot, amit éppen bele kellene kornyikálnunk a mikrofonba (ahogy általában a sztandard karaoke cuccok esetében), illetve megjelenik egy csík (két játékos esetén természetesen kettő), mely az elérendő hangmagasságot mutatja. Alapvetően tehát a ritmus és a szöveg eltalálása mellett a legfontosabb feladatunk ennek a csíknak a minél pontosabb követése, melyet a játék minden sor végén egy-egy kis felugró miniértékeléssel honorál (a gagyitól a kirobbanó „COOL" feliratig terjedő skálán), illetve minden szám végén megmutat egy összpontszámot, amivel aztán arcolhatunk a haverok előtt.
Ezen a téren is történt egyébként egy kis módosítás a legelső Singstar rész és az azt követők között. A nyitó epizódban ugyanis a hangmagasságot az énekes eredeti hangmagasságához mérte a játék, ami jellemzően azt jelentette, hogy például egy férfi játékosnak sokszor gondot okozott a nagyon magas női hangok kiéneklése. Ezen a téren is azonnal lépett a Sony, s a folytatásokban már csak egyfajta relatív hangmagasságot kell eltalálni, ami tulajdonképpen annyit takar, hogy mindenki saját magához képest énekelheti ki a magas, illetve mély hangokat, s a játék ezt úgy veszi, mintha tökéletesen eltalálnánk az eredeti szám hangzását. Ha mindez pedig nem lenne elég, a szám végén még az extra poén faktor kedvéért visszahallgathatjuk, mit is produkáltunk, hatalmas röhögéseket előidézve ezzel a társaságban.
Mindenki okulására álljon itt az összes megjelent nemzetközi Singstar kiadvány listája, melyek címe azért általában sejtetni enged a tartalomra is: SingStar, SingStar Party, SingStar Pop, SingStar '80s, SingStar Rocks!, SingStar Anthems, SingStar Legends, SingStar Pop Hits, SingStar 90s, SingStar Amped, SingStar Rock Ballads, SingStar R&B, SingStar Summer Party, SingStar Party Hits, SingStar Pop Vol 2, SingStar Hottest Hits, SingStar Boy Bands Vs Girl Bands, SingStar Country, SingStar Singalong with Disney, SingStar (PS3), SingStar Vol. 2 (PS3), SingStar Vol. 3 (PS3), SingStar ABBA.
A Playstation 3 tehát összesen három exkluzív Singstar címet tudhat magáénak, minden más elérhető az öregebb gépre is, illetve az ABBA esetében néhány exkluzív szám található az új generációs konzol repertoárjában. Amiben azonban a PS3-as kiadás mindenképpen túlszárnyalja elődjét, az a SingStore, mely egy online zeneraktár, ahonnan szabadon bővíthetjük gyűjteményünket a nekünk tetsző anyagokkal.
A konkrét tesztalanyokra rátérve el kell mondanom, hogy minden, amit eddig leírtam ugyanúgy áll rájuk is, s a számlistán kívül semmilyen újdonsággal nem tudnak szolgálni – nem mintha kéne. A Sing along with Disney természetesen a legnagyobb klasszikus Disney nótákat prezentálja nekünk (az Aladdin betétdalától kezdve a Dzsungel könyvén át az Oroszlánkirályig minden előfordul), melyekben csak egy dolog a furcsa, mégpedig a nyelv. Merthogy az angol ugyebár, s lássuk be, legtöbbünk a gyerekkorából ismeri ezeket a dalokat, amikor pedig még szinkronnal néztük a rajzfilmeket, s a muzsikák alatt is magyar énekesek hangja szólt. Ennek megfelelően kicsit furcsa most szembesülni az eredeti angol változatokkal, de hamar hozzá lehet szokni, s azt hiszem mondanom sem kell, mennyire hangulatos és poénos ezeket a kedves kis dalokat énekelni.
A Boybands vs. Girlbands ezzel szemben „klasszikusabb" Singstar témába nyúl bele: a 90-es évektől napjainkig terjedően vonultatja fel az időszak neves és jellemző fiú és csaj bandáit (Westlife, Busted, Sugababes, Spice Girls, stb.), s azok legjobb számait. Rengeteg ismerős, s néhány, európai fülnek kissé ismeretlenül csengő számot találhatunk ezen a lemezen, mely azonban beállhat a többi mellé a sorba, mint a házibulik nagy kedvence.
Összességében tehát úgy gondolom, hiába jelent meg a Microsoft masinájára a LIPS nevű csoda, a Singstar egyelőre marad a trónon. A tengernyi kiadott lemezen hihetetlen mennyiségű dalt találunk, melyek között garantáltan megtalálja mindenki a kedvenceit, mellyel egyelőre a konkurens nem veheti fel a versenyt. Hiába a mozgásérzékelős mikrofon, és a néhány extra lehetőség, ez a műfaj alapvetően mégis három dologról szól: az éneklésről, a dalválasztékról és a társaságról. Előbbi kettőt a Singstar egyelőre magasan jobb minőségben és mennyiségben prezentálja, utóbbi pedig csak tőlünk függ.
A tesztpéldányért köszönet a Sony-nak!
"A Sony hihetetlenül sikeres karaoke játéka hosszú karriert futott be a világ legnépszerűbb konzoljaként uralkodó PS2-n, azonban furcsa módon még egy teszt, illetve bemutató sem készült róluk itt a Gamekapocs oldalain"
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.