Évek óta vártuk a napot, amikor végre rátehetjük kezünket a Guerrilla által fejlesztett Killzone folytatására. Most elérkezett az idő, nemrég elérhetővé vált ugyanis a konzol egyik legígéretesebb játékának demó változata! Mire várunk még? Kezdődjék a villámteszt!
A Killzone 2 bejelentése óta majdnem négy év telt el. A 2005-ös E3-on történt leleplezést követően egymást váltották a képek, a videók, és a kiállításokra cipelt techdemók, ám egyik sem ér fel azzal az élménnyel, mint amikor az ember a saját lakásán, a saját gépén nyomhatja a játékot. A megjelenésig van még egy kis idő, ám ezt remekül elüthetjük a kipróbálható változattal, amely bár rövidre, ám annál nagyszerűbbre sikeredett.
A demó mérete 1.2 GB lett. Az indítás után egy nyelvválasztó, majd egy gyors képernyő kontrasztállító fogad minket, majd a főmenüben találjuk magunkat. Mivel még csak demóról beszélünk, ezért csak a beállítások és a kampány menüpontok nyitottak. Miután kiválasztottuk az egyetlen felkínált nehézségi fokozatot, egy gyors töltés után végre szemünk elé tárul, hogy milyen is lett az a sokat emlegetett, híres-neves Killzone 2.
A nyitókép lélegzet elállító, bajtársainkkal karöltve azonnal belecsöppenünk a harc sűrűjébe. Körülöttünk robbanások, a fejünk mellett golyók suhannak el, a nagy zajban ezalatt halljuk, amint csapat vezetője az utasításokat üvölti. A hangulat már első látásra magával ragadja az embert, a szürkés, komor látvány remekül illik a háború véres valóságához. Miután állunk keresgélését befejeztük, azonnal két Helghast üdvözöl bennünket, akikkel könnyűszerrel el is bánunk. A célzás nagyszerűre sikerült, semmilyen könnyítést nem tartalmaz, nem jelöli ki automatikusan a célpontot, nekünk kell ügyesen bánni a karokkal.
Egyeseknek furcsa lehet a gyárilag beállított gombkiosztás, ám szerencsére rengeteg variáció közül válogathatunk. Én célszerűnek tartottam az alapbeállításokat használni, ugyanis elég könnyű hozzászokni, hogy a R1 a lövés, R2 a gránát, L1 a közelharc, L2 pedig a fedezék. Amint végeztünk az előttünk felbukkanó újabb ellenfelekkel, máris haladhatunk tovább a parancsnok utasítása szerint. A fedezékeket gyorsan megtanuljuk használni, a harctér pedig tele van különböző barikádokkal, amelyek mögé bújva biztonságból tüzelhetünk az ellenségre.
Ahogy haladunk előre, egyre több és több Helghast bukkan fel előttünk – persze a csapat legnagyobb örömére. Amint messzebb kerülünk a tengerparttól, azonnal egy komolyabb feladattal bíz meg bennünket a parancsnok. Egy rakétavetővel kell rendet tennünk az előttünk tornyosuló hídon. Amint meghúzzuk a ravaszt, s a rakéta szélsebesen távozik a csőből, hatalmas robbanás szemtanúi leszünk - a híd apró darabkái beterítenek mindent a közelben, majd a hatalmas füstön átkelve már haladhatunk is tovább. Néhány kanyar a romos épületmaradványok között, és szembesülünk vele, hogy az ellenség bizony rendesen felszerelkezett ellenünk: tankokkal várják kicsiny csapatunkat, ám nem tudnak túl járni az eszünkön.
A hosszas csetepaté közben egyszer csak egy jajveszékelő hang hallatszik a közelből: egyik társunk megsérült. Ilyen esetben a mi feladatunk, hogy segítsünk neki, s ezt könnyen meg is tehetjük, ha a közelébe férkőzünk, és megnyomjuk a kört a Playstation 3 vezérlőjén. A mutatvány közben egy kis szerkezetet kapunk elő a hátizsákból, amellyel feltölthetjük csapattársunk életerejét, és máris folytathatja a harcot. Hasonló módszerrel mi magunk is tudunk gyógyulni, ám ehhez nem kell semmilyen gombot megnyomni, pusztán néhány másodpercig kimaradni a csatából.
Tovább haladva egy épületbe kell belopóznunk, ahol rengeteg ellenséges katona szeretné, ha már alulról szagolnánk az ibolyát. Itt vehetjük igazán szemügyre a fizika nagyszerűségét, hála a rengeteg, igen könnyen felrobbanó olajos hordónak. A fizikán kívül a nagyszerűen használt fény- és árnyékhatásokat is megcsodálhatjuk, a romos épület mennyezetén beszűrődő napfény ugyanis csodálatossá teszi még ezt a lehangoló helyiséget is. Ennyire élethű környezettel kevés helyen találkozni, szinte érezni a hideg falakat körülöttünk!
Soha nem rajongtam igazán a lövöldözős játékokért, talán a Half-Life 2 volt az, ami igazán megfogott ebben a kategóriában, ám ezt a játékot minden Playstation 3 tulajnak ki kell próbálnia. Az a hangulat és az a látvány, ami a Guerrilla munkáját áthatja, egyszerűen fantasztikus. Negatívumot nehéz találni, még a mesterséges intelligenciát sem érheti panasz, a Helghastok mindent megtesznek, hogy utunkat állják egy-egy feladat során. Nem is véletlen, hogy már több, mint 1 millió előrendeléssel büszkélkedik a játék!
A demó mérete 1.2 GB lett. Az indítás után egy nyelvválasztó, majd egy gyors képernyő kontrasztállító fogad minket, majd a főmenüben találjuk magunkat. Mivel még csak demóról beszélünk, ezért csak a beállítások és a kampány menüpontok nyitottak. Miután kiválasztottuk az egyetlen felkínált nehézségi fokozatot, egy gyors töltés után végre szemünk elé tárul, hogy milyen is lett az a sokat emlegetett, híres-neves Killzone 2.
A nyitókép lélegzet elállító, bajtársainkkal karöltve azonnal belecsöppenünk a harc sűrűjébe. Körülöttünk robbanások, a fejünk mellett golyók suhannak el, a nagy zajban ezalatt halljuk, amint csapat vezetője az utasításokat üvölti. A hangulat már első látásra magával ragadja az embert, a szürkés, komor látvány remekül illik a háború véres valóságához. Miután állunk keresgélését befejeztük, azonnal két Helghast üdvözöl bennünket, akikkel könnyűszerrel el is bánunk. A célzás nagyszerűre sikerült, semmilyen könnyítést nem tartalmaz, nem jelöli ki automatikusan a célpontot, nekünk kell ügyesen bánni a karokkal.
Egyeseknek furcsa lehet a gyárilag beállított gombkiosztás, ám szerencsére rengeteg variáció közül válogathatunk. Én célszerűnek tartottam az alapbeállításokat használni, ugyanis elég könnyű hozzászokni, hogy a R1 a lövés, R2 a gránát, L1 a közelharc, L2 pedig a fedezék. Amint végeztünk az előttünk felbukkanó újabb ellenfelekkel, máris haladhatunk tovább a parancsnok utasítása szerint. A fedezékeket gyorsan megtanuljuk használni, a harctér pedig tele van különböző barikádokkal, amelyek mögé bújva biztonságból tüzelhetünk az ellenségre.
Ahogy haladunk előre, egyre több és több Helghast bukkan fel előttünk – persze a csapat legnagyobb örömére. Amint messzebb kerülünk a tengerparttól, azonnal egy komolyabb feladattal bíz meg bennünket a parancsnok. Egy rakétavetővel kell rendet tennünk az előttünk tornyosuló hídon. Amint meghúzzuk a ravaszt, s a rakéta szélsebesen távozik a csőből, hatalmas robbanás szemtanúi leszünk - a híd apró darabkái beterítenek mindent a közelben, majd a hatalmas füstön átkelve már haladhatunk is tovább. Néhány kanyar a romos épületmaradványok között, és szembesülünk vele, hogy az ellenség bizony rendesen felszerelkezett ellenünk: tankokkal várják kicsiny csapatunkat, ám nem tudnak túl járni az eszünkön.
A hosszas csetepaté közben egyszer csak egy jajveszékelő hang hallatszik a közelből: egyik társunk megsérült. Ilyen esetben a mi feladatunk, hogy segítsünk neki, s ezt könnyen meg is tehetjük, ha a közelébe férkőzünk, és megnyomjuk a kört a Playstation 3 vezérlőjén. A mutatvány közben egy kis szerkezetet kapunk elő a hátizsákból, amellyel feltölthetjük csapattársunk életerejét, és máris folytathatja a harcot. Hasonló módszerrel mi magunk is tudunk gyógyulni, ám ehhez nem kell semmilyen gombot megnyomni, pusztán néhány másodpercig kimaradni a csatából.
Tovább haladva egy épületbe kell belopóznunk, ahol rengeteg ellenséges katona szeretné, ha már alulról szagolnánk az ibolyát. Itt vehetjük igazán szemügyre a fizika nagyszerűségét, hála a rengeteg, igen könnyen felrobbanó olajos hordónak. A fizikán kívül a nagyszerűen használt fény- és árnyékhatásokat is megcsodálhatjuk, a romos épület mennyezetén beszűrődő napfény ugyanis csodálatossá teszi még ezt a lehangoló helyiséget is. Ennyire élethű környezettel kevés helyen találkozni, szinte érezni a hideg falakat körülöttünk!
Soha nem rajongtam igazán a lövöldözős játékokért, talán a Half-Life 2 volt az, ami igazán megfogott ebben a kategóriában, ám ezt a játékot minden Playstation 3 tulajnak ki kell próbálnia. Az a hangulat és az a látvány, ami a Guerrilla munkáját áthatja, egyszerűen fantasztikus. Negatívumot nehéz találni, még a mesterséges intelligenciát sem érheti panasz, a Helghastok mindent megtesznek, hogy utunkat állják egy-egy feladat során. Nem is véletlen, hogy már több, mint 1 millió előrendeléssel büszkélkedik a játék!
Kapcsolódó cikkek
Annyi hasonlóság van hogy FPS mind a 2 és kész!
killzone 2: 92%.... amugy jo a fear de a killzone még jobb.. és ezt nem eldönteni kell... hanem tudni, kiprobálni mind2-t...
a fear is jo, moondom, csak a killzone 2 azért... sokkal jobban elhalad mellette mindenben... és sztem már el fogom cserélni...a fear 2-t...rövid, és nem lehet még1x kitolni... jo játék... VOLT, ÉS csak 1x .... killzone2 .... a demoját 100x ki lehet vinni, nem unod meg... főleg a teljes verziot...
:-)
A F.E.A.R is meg ez is egy remekmű.Teljesen más hangulatú a 2 játék.Nem is értem miért kell egymáshoz hasonlítgatni.
Ez a cikk a demóról szólt, én is a demót kommentáltam, azok alapján írtam le a véleményemet (ha képtelen voltál helyesen értelmezni az írásomat, akkor az a te képességeidet jól példázza). A demó pedig bárhonnan is nézzük, közel sem hozza azt a színvonalat (nem csak prezentációt, hanem játékmenetet és játékélményt) amit a nyugati magazinok lefestenek a játékról. Milyen hasonló játékot mondjak? Inkább a Killzone hasonlít minden másra. Gondolom azt tudod, hogy az ellenségek külsejét szinte egy az egyben egy sikeres japán anime páncélosai után mintázták. Gondolom észrevetted, hogy a Killzone hány helyről és miket lopott. Vagy nem? Mitől olyan egyedülálló? Mert ennek annak kell lennie, vagy mert inkább eldöntötted magadban, hogy így van és kész?
he7edik:
Ez a reakció már önmagában is árulkodik arról, hogy vajmi kevés közöd van a F.E.A.R. világához. Csak úgy mellékesen: a F.E.A.R.-ben prezentált A.I. a mai napig benchmarknak számít és ezt a kritikusok sem győzik méltatni. Az meg, hogy értelmes érvek helyett szánalmas kis buzinak titulálsz, jól mutatja, hogy egy fellázadt Sony fanboy képtelen ész érvekkel megvédeni a szíve csücskének számító aktuális hype játékot, ahelyett egyből személyeskedésbe torkollik az offenzíva. Tessék, itt a lehetőség, sorold fel azokat a baromi jó tulajdonságokat, amiket mondjuk a demó fel tudott mutatni! Nem, ne hangulatról beszéljünk (mert az annyira megfoghatatlan mint egy fekete lyuk), hanem olyan dolgokról mint játékmenet, pályakialakítás, ellenséges és szövetséges ellenfelek viselkedése. Egyébként a F.E.A.R. meg a Killzone annyira külön kategória, hogy nem is érdemes egy lapon emlegetni őket. Én nem tettem meg, neked viszont egyből fel kellett hozni (gondolom a nickem alapján).
Elmondtam a véleményemet mindenféle fröcsögés nélkül, a tapasztalataimra, meg a több mint 20 éves játékos múltamra támaszkodva. Kár, hogy idáig terjed itt a szellemi színvonal, hogy negatívumokat nem lehet mondani egy végletekig sztárolt játékról, mert akkor egyből kegyvesztett kis buzinak számít az ember. Persze ez nem az oldalt minősíti, sokkal inkább a mai játékos réteg kulturálatlanságát...
Sajnos egyet kell értenem egy előttem szólóval. Azok után, hogy az első Killzone-t hosszú hónapokon át játszottam online a Playstation 2 hálózatán, igen nagy elvárással ültem neki a demónak, amit csak tetézett az, hogy a nagynevű Edge-et kivéve minden helyen az egekig magasztaló kritikákat lehet olvasni a teljes verzióról. Nos, az elvárásaimat a demó nem, hogy hozni nem volt képes, de még csak megközelíteni sem, ami a fentiek tükrében még keserűbb szájízt ad.
Hogy ne lenne hibája a demónak? A bugyuta mesterséges intelligencia, az részlettelen, homályos textúrák, az idiótán szkriptelt jelenetek, az állandóan hősködő de a harc végkifejletében abszolút nem meghatározó csapattársak, a nagy szórású fegyverek, az alacsony szintű rombolhatóság, az alapból elbaltázott (default) irányítás és az arcpirító pályatervezés mind-mind megmentik attól a demót, hogy érdemtelenül mennyei jelzőkkel illessem, netán elgondolkodjak a teljes verzió előrendelésén. Utóbbit persze már amúgy sem kellene megtennem, hiszen hazánk ügyeskedő konzolos üzletei (tojva a hivatalos megjelenésre) máris áruba bocsájtották a játékot.
Kizárólag a demót vizsgálva ez egy erős középkategóriás játék, és nem titeket akarlak ostorozni, de a feltétel nélküli ömlengés mellett a hibáit is észre kellett volna venni, mert akad neki egy pár. Végül is mit tud ez a játék amit más játékok nem? Volt a demóban meggyőző gameplay, vagy bármilyen meghatározó elem ami megkülönbözteti őt a rendkívül erős konkurenciától? Persze, rá lehet fogni a grafikára, hogy ilyet még nem láttunk. Akik így járnak el, azoknak ajánlom, hogy vegyék szemügyre egy kicsit a textúrákat! Fényeffektusok tekintetében pedig láttam már sokkal meggyőzőbb alkotásokat is, amelyeknél a dinamikus fények nem csak olcsó reklámfogásként szerepelnek, hanem hozzátesznek a játékmenethez is.
Mi maradt most? Egy ezer helyről összelopkodott, rommá szkriptelt, rémesen buta játékmenet. A Killzone 2 teljes verziója (figyelembe véve a sok külföldi felmagasztaló kritikát) elképzelhető, hogy jó lesz. A demó viszont véleményem szerint közel sem méltó ehhez a nagy felhajtáshoz.
Beindult a hype gépezet, de ne felejtsünk el a burok alá tekinteni!
Te miről beszélsz?Platinumshopnál 13.000
Jövő héten érkezik.:-)
Csak grafika terén számítottam jobbra, a többi rendben van, csak ezt így nem mertem leírni
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.