Dynasty Warriors: Strikeforce

Az először ’97-ben, PS-en megjelent Dynasty Warriors (innentől fogva csak DW) hamar az emberek szívébe lopta magát, gyönyörű grafikájával és a játékosok számára - valami misztikus oknál fogva - csábító, eszetlenül hentelős játékmenetével. Sokáig tündökölt a csillaga, egymás után jöttek a folytatások, mindig egy picit hozzáadva a kötelező recepthez, de aztán valami csúfosan félresiklott, valószínűleg elfogyott arról a bizonyos rókáról a bőr. Legutóbb próbáltak egy picit újítani a DW – Gundammel és annak a folyatásával, de valahogy az embereknél nem sikerült elérni a kívánt hatást, hiába volt remek ötlet a sci-fi környezet és a mech-robotok közti küzdelemről szóló történet. PSP-re korábban már két DW adaptáció is megjelent, csökkenő tendenciát produkáló eredményt elérve. Éppen ezért kellett elővennem a valahol nagyon mélyre elásott ártatlan gyermeki naivitásomat ahhoz, hogy a kellő tiszteletet megadjam tesztalanyomnak. De hála istennek sikerült a dolog, ennek köszönhető eme cikk.


Ahogyan korábban már írtam, az eleinte akciójátékként induló DW sokat fejlődött ezalatt a tizenkét év alatt. Mindig hozzáadtak valami apróságot, amivel abban reménykedtek, hogy talán sikerül majd egy legendát alkotniuk. A DW Strikeforce-nak több különleges vonása is akad. Az első, hogy a három fő dinasztia történetét egyenként végig tudjuk játszani, aminek köszönhetően igencsak megtriplázódik az alapvetően sem elhanyagolható játékidő. A második, hogy meglepően sok RPG-elemet sikerült belerakni a gammába, de erről majd egy picit később. A végére hagytam talán a legfontosabb dolgot, mégpedig a többjátékos lehetőségeket. Akárcsak a klasszikusnak számító Diablóban, itt is lehetőségünk lesz arra, hogy cimboráinkkal - vagy bárkivel - egymás hátát védve fussunk neki a végtelen mennyiségben ránk özönlő ellenfeleknek. Erre szerencsére mindegyik klánban szép számmal jelentkező harcosok állnak majd a rendelkezésünkre. A gond ezzel talán csak az lesz, hogy a külső megjelenésükön és a fegyvereik kinézetén kívül nem sok különbséget fogunk felfedezni köztük.


A jól megszokott látványos és mozgalmas bevezető animáció után kiválaszthatjuk a nekünk legszimpatikusabb klánt, illetve hőst, s ezek után már rögtön bele is csaphatunk abba a bizonyos lecsóba. Első körben a városban fogjuk találni magunkat, ahol igencsak sokmindenhez tudunk kezdeni. Hat fő épület található; piac, kovács, fegyvermester, akadémia, kereskedő, tárolóház. A piacon tudjuk megvenni a következő küldetésünkhöz feltétlenül szükséges cuccokat, olyanokat is, amiket kalandozásaink során egyáltalán nem szoktunk találni. A kovács természetesen klafa fegyvereket tud majd nekünk összecsapni, amiket valami érthetetlen oknál fogva később nem tudunk eladni (mérges voltam). A fegyvermester segítségével tudjuk a gyilkoló eszközünket jobbnál jobb képességekkel felruházni - igencsak borsos áron -, tehát jól gondoljuk meg mit veszünk nála. Az akadémián a hősünket tudjuk tápolni pár nagyon hasznos és hatékony plusz képességgel, ugyancsak eléggé kellemetlen áron. A kereskedőnél az összegyűjtött nyersanyagokat tudjuk elcserélni olyanra, amire esetlegesen szükségünk lehet, persze igencsak nagy veszteségek árán, de neki is meg kell élni valamiből. A tárolóházban - amit nevezhetünk akár raktárnak is - pedig azt tudjuk nyomon követni, hogy milyen nyersiket sikerült ideáig összegarázdálkodnunk. A város közepén időnként fel szokott tűnni valami hős, vagy nemes, akikkel érdemes szóba elegyedni, lévén a beszélgetés után kapni fogunk tőlük egy kártyát, amiből összesen ötöt tudunk elhelyezni a városban, ezzel nagyban segítve a különböző épületeket fejlődését. Igen-igen, az épületeknek is van szintje amit érdemes mindig fejleszteni, lévén ezzel egyre nagyobb lesz a válaszható lehetőségeink száma.


Első körben csak amolyan bemelegítő küldetéseket tudunk elvállalni, de ezek bőségesen elegek lesznek ahhoz, hogy megismerkedjünk az irányítással. A missziókról annyit érdemes tudni, hogy mindig egy adott idő alatt kell teljesíteni őket, s összesen háromszor ugorhatunk neki, mielőtt megjelenik a mission failed felirat, és mindig lesz egy mellékküldetés is, amivel több tapasztalati pontot tudunk összeszedni. A kapu előtt álló őrt választva ugorhatunk neki a történetorientált feladatoknak, amik jóval keményebbek szoktak lenni, mint a mellékszálon futók. Itt lép képbe a gamma második kellemetlen vonása, miszerint igencsak rövid idő alatt olyan nehézzé válik a játékmenet, hogy szinte lehetetlen őket teljesíteni egyedül. Sose szerettem azt amikor a készítők valamire rákényszerítik az embert, itt történetesen a multira gondolok. Sok-sok évvel ezelőtt a Blizzardnak remekül sikerült megoldania ezt a problémát, ha többen voltunk, akkor több ellenfél jött és erősebbek is voltak. Itt sajnos nem ez a helyzet, a delikvensek folyamatosan jönnek, egyre erősebbek és nem nézik, hogy egyedül vagyunk-e, vagy többen. Ez persze érthető, hiszen párban, vagy még többen szép az élet, de akkor is könyörgöm, ne erőszakoljanak már rám semmit…


A következő negatívuma a stuffnak, hogy sajnálatos módon csúnyán kevés mozdulat és kombó fog a rendelkezésünkre állni. Nagyon hamar bele lehet unni és könnyen ki lehet ismerni a leghatékonyabb mozdulatsorokat, de ezt így még leírni is nevetséges, hiszen alig van belőlük pár. Igaz, hogy egyszerre két fegyver lehet nálunk, ahogyan az is, hogy adott lesz egy csík a képernyőn, ami ha eléri a maximumot amolyan istenmódba tudunk váltani, ekkor látványos effektek kíséretében hentelhetünk tovább. De sajnos így is csak ugyanazok a mozdulatok állnak a rendelkezésünkre. A kitartóak növelhetik majd pár új lehetőséggel a repertoárt, de ez akkor is édeskevés lesz a hardcore DW rajongóknak.


Igencsak szőrösszívű voltam eme teszt megírásakor, pedig igazából azt kell hogy mondjam ez idáig a legjobb DW a PSP-n. Szép grafika, kellemes zene, finoman kombinált RPG és akció elemek jellemzik ezt az anyagot, aminek kifejezetten jót tett a multizás lehetősége. Majdnem elfelejtettem, hogy ez az egyik első stuff, amit fel tudunk installálni a PSP-re, ezzel nagy mértékben csökkentve a töltési időt. Apróbb hibái ellenére viszont egy erősen jó játékot kap mindenki a pénzéért, érdemes kipróbálni!