Tales of Monkey Island Launch of the Screaming Narwhal

Guybrush Threepwood személyes naplójából: Amikor csönd van még ma is hallom a majmokat. Hihetetlen, hogy még csak pár éve, hogy Mêlée Island partjaira sodort a végzet, egy béna névvel és egy hihetetlen álommal, hogy igazi kalóz leszek. Ki gondolta volna, hogy ilyen hamar összefutok az ördögi LeChuck szellemével, a hét tenger legrondább és leggonoszabb kalózával. És ki gondolta volna, hogy LeChuck segítségével találok rá életem szerelmére, Elaine Marley-ra a Mêlée Island gyönyörű kormányzójára...

Az ő kezének megszerzése céljából jutottam el az elátkozott Monkey Island szigetére is, ám ott végre pontot tehettem LeChuck rémuralmára, eltemetve őt egy jéghegy alá. Régen az övemen kívül nem volt semmim, ám most nézzetek meg. A Karib-tenger leggyönyörűbb kormányzója a feleségem és a szigetek lakói nevemet hallván együtt reszketnek. Most, a nászút végén, én és nyuszikám hazafelé tartunk…. GUYBRUSH!

A zászló újra lobog,
1990-ben még a kalandjátékoké és azok fejlesztőié volt a játékpiac nagy része, hiszen a 2D megjelenítés ellenére is oly csodás hangulatot bírtak képernyőinkre varázsolni. Ekkor születtek a kaland műfajában a legnagyobb nevek, mint a Maniac Mansion, a Zak Mckracken, az Indiana Jones, a LOOM, a Grim Fandango és a The Secret of Monkey Island. Ezek közül is a legnagyobb sikert talán utóbbi érte el, hiszen a kiadás óta több mint öt részt megélt a sorozat, amely már kultuszszimbólummá vált a piacon.

Az évek múlásával eme műfaj iránti érdeklődés erősen megcsappant a játékosok körében, így a Lucasarts kénytelen volt befagyasztani azokat a csapatokat, amelyek ezeknek a minőségi produktumoknak a kitalálói voltak. A dolgozóknak ekkor két lehetőségük maradt: más műfajban próbálnak szerencsét, vagy tovább állnak. Szerencsére sokan az utóbbi mellett döntöttek.

Így volt, hogy elsőként Tim Schafer távozott, aki megalapította a Double Fine Productiont. A Monkey Island sorozat „apjaként" nem volt kétséges új projektjeinek sikere. Eközben Dan Connors, Kevin Bruner és Troy Molander létrehozták saját cégüket, Telltale Games néven. Megalakulásukat a Sam & Max: Freelance Police segítette, hiszen a projektet korábban a Lucasarts pénzelte, ám az új irányok miatt a süllyesztőbe akarták vágni az összes munkát. A srácok felkarolták a félkész anyagot és befejezték azt, epizodikus formában. Azóta a sorozat már két évadot megélt és a híresztelések szerint már javában készül a harmadik is. Felbuzdulva az epizodikus kalandjátékok sikerén, a Telltale úgy érezte készen áll, hogy belecsapjon a világ legrizikósabb munkájába, ami nem volt más, mint a Monkey Island folytatása.

Kalózkodni jó dolog!
Guybrush átlagos kalóznak közel sem mondható, hiszen folytonos bénázásai és szerencsétlenkedése már sok esetben sodorta a kalózvilágot a pusztulás széléhez. Legnagyobb erőssége viszont bátorsága és hatalmas szíve, mely segítségével rengeteg társat gyűjtött maga mellé kalandjai során, hogy legyőzze a folyton ismét felbukkanó LeChuck-t és csatlósait. Ez alkalommal sincsen másképpen, hiszen Elaine és ő éppen a gonosz szellemkalózt próbálják megállítani legújabb gonosz kísérletében, hogy átvegye az uralmat a Karib-tenger felett. Mi a történet végkifejletében kapcsolódunk be, ahol egy vudu recept segítségével próbáljuk megmenteni kedvesünket. Természetesen ügyefogyott kalózunk egy véletlen baleset folytán az elrontja az egyszerű képletet, ezzel elszabadítva egy hatalmas, mindent elpusztító vudu varázslatot a térségben. A feladat adott: mentsük meg életünk szerelmét, miközben elpusztítjuk a gonosz kalózt és az átkot, amit elszabadítottunk. Könnyűnek hangzik, nem?

Állj be te is közénk!
Flotsam Island partjain térünk magunkhoz, és jó kalandor lévén első feladatunk a környezet felmérése. A régi hangulatot és megjelenítését sikerült modern 3D-ben ötvözniük a készítőknek. A negyedik rész kedvelőinek nem kell csalódniuk, hiszen a megnövelt pixelszámon kívül és pár modern effektet leszámítva Guybrush maradt az eredeti.

Az apró sziget lakóival gyorsan meg is ismerkedünk, hiszen érdemlegesen csak négy-ötnek jutott szerepe az első epizódban. Ez elég alacsony számnak tűnik, főleg egy humoros párbeszédekkel tarkított játéknál. Szerencsére humorban ismét megmutatták, mit tudnak a készítők, így az eredeti széria rajongóinak nem kell csalódniuk. Van itt elektromossággal irányított majom, őrült francia doktor, szerelmes vudu jósnő, törhetetlen üveg-törő eszköz, és minden egyéb olyan bolondság, melyet el tudunk képzelni.

Rád nem vár már kötél!
Persze a humoros eszközök mit sem érnek az eredeti Monkey Island-szerű párbeszédek és hangok nélkül. Ilyen téren egyik szemem sír, míg a másik nevet. Ennek oka, hogy míg az eredeti szinkron hangok egytől-egyig visszatértek (kivétel LeChuck esetében), addig maga a megírt párbeszédek néha csöppet erőltetettek lettek. Sokszor éreztem úgy, hogy egy-egy esetben csak azért mond valamit az adott karakter, hogy tolja a párbeszéd képzeletbeli szekerét. Remélem, az írók gyorsan átszoknak a Sam & Max párbeszédírásairól az új játék által megkövetelt formákra.

Ha már hangoknál és eredeti szereplőgárdánál járunk, meg kell, hogy említsem egy fontos ember visszatérését is a fejlesztés alkalmával, aki nem más, mint Michael Land! A fiatalabbak számára sokat nem mondhat a név, hiszen a kalandjátékok hőskorában komponált fülbemászó dalokat. Eredeti szinkron hangok, zene, fejlesztőcsapat, mi több kell még egy régi franchise felélesztéséhez?

A kalózok szabadok,
Pár apróság van csupán, mely az első epizód alkalmával szúrta a szemünket. Először is nincs konkrét befejezése a résznek. Rengeteg kérdést és elvarratlan szálat hagy maga után az anyag, melyből igazán hiányoltunk a nagy finálét. Ehhez nagyban hozzájárult az a tény is, hogy ez alkalommal mind az öt részt végig kell vinnünk, hogy az egész sztorit megismerjük (ellentétben a Sam & Max önálló részeivel).

Nehezen tudjuk kivárni egy kedvelt TV sorozatnál azt az egy hetet míg, kijön az új epizód. Gondoljatok bele, még négy hónap van vissza a Tales of Monkey Island második részéig és már legszívesebben most folytatnánk az izgalmasnak tűnő történetet. Reméljük a Telltale és a Lucasarts rálép a gázpedálra és a többi rész már gyorsabban megérkezik, hasonló minőségben.

Csinálok, amit akarok!

Mikor bejelentették a szerkesztőség egyik kedvenc játékának folytatását, őszinte aggodalom fogott el, féltem, hogy nem tudja megütni azt a mércét, amelyet az eredeti első rész felállított. Kellemes csalódásként értek az első ingame képek, de még a hangulatos bemutató után is rosszallóan tekintettem rá. Szerencsére a tesztverzió megérkeztével ezek az aggályaim szemvillanás alatt tovaszálltak. Vannak még hibái, de melyik játéknak nincsenek? Őszinte leszek most, és megelőlegezem a magas pontszámot, annak reményében, hogy 2009 legjobb kalandjátékát üdvözölhetjük idén, mikor az összes rész egyben megérkezik közénk és mély lélegzetet véve vethetjük bele magunkat a habokba!

„Ne rágjatok meg semmit, amin korábban egy gorilla ült!"
Guybrush Threepwood