A King of Fighters új epizódja nagyon sokáig feküdt a szerkesztőség asztalán. Mindenki odébb rakta, ide-oda tologatta, de senki nem érezte úgy, hogy mindenképpen tesztelni szeretné, mígnem az egyik napon drága főszerkesztőnk, Daks azzal nem fenyegetőzött, hogy anális élményben részesít mindenkit egy orosz harci ásóval, hacsak nem történik végre valami ezzel a szegény-szerencsétlen tesztalannyal...
A probléma csupán annyi, hogy egy ilyen fenyegetés nem feltétlenül válik be egy olyan perverz csapatban, mint a GK (elég volt ránézni fojesz arcára, szinte csorgott a nyála, annyira elmerengett azon, mi lenne ha…), úgyhogy muszáj volt a mazochista módszerhez folyamodnom. Elvittem tesztelni a kicsikét, csak azért, hogy fojesznek ne legyen jó!
Félreértés ne essék, jómagam a sorozat kedvelője vagyok, sőt a szerkesztőség berkein belül is sokan kerültek már kapcsolatba a King of Fighters valamelyik epizódjával, ami egyébként nem is csoda, hiszen egy 15 éves szériáról beszélünk, mely azóta legendává vált. Az ódzkodás oka pusztán az volt, hogy már a játék megjelenése előtt több helyről hallottuk, hogy mennyire pocsékul sikerült szegény, s nagyon féltünk attól, hogy valami akkora csalódás ér minket, ami örökre elveszi hitünket a sorozatban. Azt a hitünket, ami ráadásul az utóbbi pár évben körülbelül annyira volt stabil, mint egy sörösdobozokból épített vár a hurrikánban.
Ugyanis a King of Fighters már nagyon rég óta nem képes visszahozni azt a színvonalat, melyet egykor képviselt, s ami alapján egy évtizede még a Street Fighter legnagyobb riválisának számított, körülbelül egyszerre a Mortal Kombat klasszikus epizódjaival, s jóval a fiatalabb korosztály kedvencének számító Tekken, vagy Soul Calibur előtt. Ember legyen a talpán, aki kívülről ismeri minden részét az anyagnak, ráadásul ez csak a fővonal, hiszen a készítők kiterjesztették produktumukat több platformra és hordozható gépre is. Sajnos én sem játszottam mindegyikkel, az évek során kicsit ki-, és beleszerettem a játékba, de toltam PSP-n, arcade gépeken, PS2-n, PS1-en, Dreamcaston, de érzésem szerint még közel sem járok ahhoz, hogy az összes megjelent KOF játék akár csak felét nagyjából ismerjem.
A King of Fighters a másfél évtized alatt javarészt megmaradt ugyanannak a 2D-s, erősen kompetitív verekedős játéknak, amit az első pár résszel megismert a nagyérdemű, s habár az alkotók a Maximum Impactel elkalandoztak a harmadik dimenzióba is, ezek akkora bukták voltak, hogy inkább felejtsük is el őket. A fejlesztő SNK az utóbbi pár év negatív kritikái után úgy döntött, idén a 12. epizóddal visszarántják gyermeküket a bunyós cuccok élvonalába, így első körben a teljes grafikai átalakítás mellett döntöttek, de erősen belenyúltak a játékmechanikába is.
Hosszú-hosszú évek után most először kaptak teljesen új sprite grafikákat a karakterek, s egészében átalakult a pályák kinézete, mérete is. Nem tudnám egyértelműen megmondani, hogy pozitívak voltak-e a változtatások, ugyanis a bunyósok tekintetében kicsit túlzásba estek az anime-stílusú elnagyolásokkal, s néhány korábbi karakterre csak nehezen lehet ráismerni. Összességében viszont jól néznek ki, s nagyon szép animációkat kaptak, úgyhogy ezen a téren végül elégedettek lehetünk, nem úgy, mint a pályák esetében, melyek ugyan nagyobbak, viszont részletszegények, s egyáltalán nem érdekesek.
A KOF egyébként a Mortal Kombattól vagy a Street Fightertől eltérően nem az egy-egy elleni harcokra koncentrál (habár természetesen játszhatunk így is), hanem mindig is a 3v3 ütközetek álltak a középpontban, ahol egymás után jöttek be az egyes karakterek. Ez azért volt nagyon fontos, mert nem volt elég mesteri szintre kitanulni egy harcost, ráadásul a választáskor szem előtt kellett tartani a különböző kombinációkat is. Ezen játékstílus támogatása érdekében a KOF mindig is hatalmas, körülbelül 40 fős arzenált vonultatott fel bunyósokból, ami számomra érthetetlen módon az új részben lecsökkent 22 főre, s olyan kedvencek hiányoznak, mint Mai Shiranui.
A játék harcrendszere aránylag jól sikerült, habár manapság már egyáltalán nem tartozik a legfrankóbb játékmechanikai megoldások közé. A Mortal Kombathoz hasonlóan minden karakter rendelkezik egy kisütéssel, egy nagyütéssel, egy kisrúgással, meg egy nagyrúgással, se ezek kombinálásával lehet előhozni bonyolultabb műveleteket, mint például az elhajolás, vagy a dobás. A két legfontosabb ezek közül a két „nagytámadás" megnyomásával előhozható Blow Back, ami hátralöki ellenfelünket, míg ugyanez a kombó a D-pad hátranyomásával egy Guard Attackot eredményez, amit ha jól időzítünk, akkor hősünk elhajol az érkező támadás elől, s visszaüt egyet. Emellett minden harcos rendelkezik tápos szupermozdulatokkal, ráadásul harc közben előhozhatjuk a teljesen új Critical Counter rendszert is. Ez úgy működik, hogy harc közben feltöltünk egy csíkot, s aztán úgy láncolhatjuk egymás után a különböző támadásokat, ahogy normális esetben nem engedné a játék. Pörgősen, simán, lehengerlő módon!
A hatalmas probléma az, hogy a KOF 12 gyakorlatilag nem tartalmaz tartalmat (na, ezt most jól megmondtam). Nincs sztori mód, gyakorlatilag, ha bármi értelmeset szeretnénk csinálni, akkor minimum át kell hívni egy havert, vagy inkább többet, és helyben, két kontroller használatával péppé verni egymást. Az egyébként nagy dobásnak szánt online játéklehetőség ugyanis annyira katasztrofálisan rosszul sikerült, hogy állítólag többen idegbajt kaptak már tőle, s azóta birkapásztorok az Alpokban. Amellett, hogy az egész online felület átláthatatlan, kezelhetetlen és gagyi, menet közben akkora a lag, hogy egészen egyszerűen játszhatatlan az egész.
Összességében tehát a KOF 12 nem lenne egy rossz játék, ha jó lenne. Semmiképpen sem méltó egy ilyen öreg klasszikus sorozat feltámasztásához, de úgy egyáltalán, arra sem méltó, hogy a boltok polcaira tegyék. Meglepődnék, ha bárki megvenné ezt most, ilyen kevéssel a Tekken 6 megjelenése előtt. Szinte nulla tartalom, játszhatatlan online, de aránylag élvezetes verekedés és korrekt grafikai prezentáció adja ki a nem túl vidám végeredményt. A sorozat kedvelői továbbra is maradjanak nyugodtan a King of Fighters '98, vagy 2002-es részeinél, melyeket a mai napig rengetegen nyüstölnek, hiszen igazi élvezetes, kompetitív és szórakoztató verekedést kínálnak az érdeklődőknek.
Félreértés ne essék, jómagam a sorozat kedvelője vagyok, sőt a szerkesztőség berkein belül is sokan kerültek már kapcsolatba a King of Fighters valamelyik epizódjával, ami egyébként nem is csoda, hiszen egy 15 éves szériáról beszélünk, mely azóta legendává vált. Az ódzkodás oka pusztán az volt, hogy már a játék megjelenése előtt több helyről hallottuk, hogy mennyire pocsékul sikerült szegény, s nagyon féltünk attól, hogy valami akkora csalódás ér minket, ami örökre elveszi hitünket a sorozatban. Azt a hitünket, ami ráadásul az utóbbi pár évben körülbelül annyira volt stabil, mint egy sörösdobozokból épített vár a hurrikánban.
Ugyanis a King of Fighters már nagyon rég óta nem képes visszahozni azt a színvonalat, melyet egykor képviselt, s ami alapján egy évtizede még a Street Fighter legnagyobb riválisának számított, körülbelül egyszerre a Mortal Kombat klasszikus epizódjaival, s jóval a fiatalabb korosztály kedvencének számító Tekken, vagy Soul Calibur előtt. Ember legyen a talpán, aki kívülről ismeri minden részét az anyagnak, ráadásul ez csak a fővonal, hiszen a készítők kiterjesztették produktumukat több platformra és hordozható gépre is. Sajnos én sem játszottam mindegyikkel, az évek során kicsit ki-, és beleszerettem a játékba, de toltam PSP-n, arcade gépeken, PS2-n, PS1-en, Dreamcaston, de érzésem szerint még közel sem járok ahhoz, hogy az összes megjelent KOF játék akár csak felét nagyjából ismerjem.
A King of Fighters a másfél évtized alatt javarészt megmaradt ugyanannak a 2D-s, erősen kompetitív verekedős játéknak, amit az első pár résszel megismert a nagyérdemű, s habár az alkotók a Maximum Impactel elkalandoztak a harmadik dimenzióba is, ezek akkora bukták voltak, hogy inkább felejtsük is el őket. A fejlesztő SNK az utóbbi pár év negatív kritikái után úgy döntött, idén a 12. epizóddal visszarántják gyermeküket a bunyós cuccok élvonalába, így első körben a teljes grafikai átalakítás mellett döntöttek, de erősen belenyúltak a játékmechanikába is.
Hosszú-hosszú évek után most először kaptak teljesen új sprite grafikákat a karakterek, s egészében átalakult a pályák kinézete, mérete is. Nem tudnám egyértelműen megmondani, hogy pozitívak voltak-e a változtatások, ugyanis a bunyósok tekintetében kicsit túlzásba estek az anime-stílusú elnagyolásokkal, s néhány korábbi karakterre csak nehezen lehet ráismerni. Összességében viszont jól néznek ki, s nagyon szép animációkat kaptak, úgyhogy ezen a téren végül elégedettek lehetünk, nem úgy, mint a pályák esetében, melyek ugyan nagyobbak, viszont részletszegények, s egyáltalán nem érdekesek.
A KOF egyébként a Mortal Kombattól vagy a Street Fightertől eltérően nem az egy-egy elleni harcokra koncentrál (habár természetesen játszhatunk így is), hanem mindig is a 3v3 ütközetek álltak a középpontban, ahol egymás után jöttek be az egyes karakterek. Ez azért volt nagyon fontos, mert nem volt elég mesteri szintre kitanulni egy harcost, ráadásul a választáskor szem előtt kellett tartani a különböző kombinációkat is. Ezen játékstílus támogatása érdekében a KOF mindig is hatalmas, körülbelül 40 fős arzenált vonultatott fel bunyósokból, ami számomra érthetetlen módon az új részben lecsökkent 22 főre, s olyan kedvencek hiányoznak, mint Mai Shiranui.
A játék harcrendszere aránylag jól sikerült, habár manapság már egyáltalán nem tartozik a legfrankóbb játékmechanikai megoldások közé. A Mortal Kombathoz hasonlóan minden karakter rendelkezik egy kisütéssel, egy nagyütéssel, egy kisrúgással, meg egy nagyrúgással, se ezek kombinálásával lehet előhozni bonyolultabb műveleteket, mint például az elhajolás, vagy a dobás. A két legfontosabb ezek közül a két „nagytámadás" megnyomásával előhozható Blow Back, ami hátralöki ellenfelünket, míg ugyanez a kombó a D-pad hátranyomásával egy Guard Attackot eredményez, amit ha jól időzítünk, akkor hősünk elhajol az érkező támadás elől, s visszaüt egyet. Emellett minden harcos rendelkezik tápos szupermozdulatokkal, ráadásul harc közben előhozhatjuk a teljesen új Critical Counter rendszert is. Ez úgy működik, hogy harc közben feltöltünk egy csíkot, s aztán úgy láncolhatjuk egymás után a különböző támadásokat, ahogy normális esetben nem engedné a játék. Pörgősen, simán, lehengerlő módon!
A hatalmas probléma az, hogy a KOF 12 gyakorlatilag nem tartalmaz tartalmat (na, ezt most jól megmondtam). Nincs sztori mód, gyakorlatilag, ha bármi értelmeset szeretnénk csinálni, akkor minimum át kell hívni egy havert, vagy inkább többet, és helyben, két kontroller használatával péppé verni egymást. Az egyébként nagy dobásnak szánt online játéklehetőség ugyanis annyira katasztrofálisan rosszul sikerült, hogy állítólag többen idegbajt kaptak már tőle, s azóta birkapásztorok az Alpokban. Amellett, hogy az egész online felület átláthatatlan, kezelhetetlen és gagyi, menet közben akkora a lag, hogy egészen egyszerűen játszhatatlan az egész.
Összességében tehát a KOF 12 nem lenne egy rossz játék, ha jó lenne. Semmiképpen sem méltó egy ilyen öreg klasszikus sorozat feltámasztásához, de úgy egyáltalán, arra sem méltó, hogy a boltok polcaira tegyék. Meglepődnék, ha bárki megvenné ezt most, ilyen kevéssel a Tekken 6 megjelenése előtt. Szinte nulla tartalom, játszhatatlan online, de aránylag élvezetes verekedés és korrekt grafikai prezentáció adja ki a nem túl vidám végeredményt. A sorozat kedvelői továbbra is maradjanak nyugodtan a King of Fighters '98, vagy 2002-es részeinél, melyeket a mai napig rengetegen nyüstölnek, hiszen igazi élvezetes, kompetitív és szórakoztató verekedést kínálnak az érdeklődőknek.
De a mozgás, hát édes istenem ezek az estlen mozgások mindig megigéztek a játékokban, Hogy most irunk 2009, és hogy lehet a fejlesztöknek, illy. a kiadóknak ekkora bör az arcukon, hogy ilyen fos gémet a piacra dobjanak.
Jojo az igaz, hogy sohasem szerettem a verekedös gémeket, és nem azért mert még nem találkoztam volna még istentelen jó gémmel, csak hát én vok a balfasz. XDXDXD
De akkor is én biztos, hogy még bottal sem piszkálnám meg az ilyen gémeket, nem hogy több ezreket, ne adj isten sulyos tizezreket dobáljak ki az ablakon. Inkább eliszom azt a pénzt a legelsö kocsmában.XD
Viszont a teszt mestermű kollega, mint mindig! ;)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.