A Torchlight kevesebb mint 4000 forintos árával kecsegteti az akció-RPG rajongókat, a Diablo 3 megjelenéséig hátralevő évek méltó kitöltőjeként. Vagy mégsem? Habár akadnak szerethető pillanatai, a Hellgate: Londonért is felelős, ex-Diablo fejlesztők legújabb játéka nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Emlékszünk még arra, amikor pár évvel ezelőtt a Blizzard még két külön stúdiót tartott fenn, egyet California központjában, egyet pedig ugyanezen állam északabbi részén? Utóbbit hívták Blizzard North-nak, és mielőtt Mike Morhaime felvásárolta őket még Condor néven futottak. A Diablo eredetileg egy körökre osztott szerepjátéknak készült, ám egy napon a Blizzard ötletére kipróbáltak egy valós idejű modellt is, s miután a fejlesztők hatalmas mosollyal a szájukon behenteltek pár szörnyellát, úgy döntöttek, minek ide taktikázás, minek ide lassú menetű szerepjáték, a zúzás mindennél jobb! Így alakult végül is, hogy a két Blizzard kezdett egyre jobban összefonódni, besegítettek egymásnak a projectekben, s az eredetileg Blizzard North főnök Bill Roper az egész cég arcává és szószólójává vált, a sikertörténet pedig folytatódott a Diablo 2 képében. Mikor már minden rajongó a harmadik részt várta, érkezett a szomorú hír: a Blizzard North legtöbb alkalmazottja, köztük az alapító Roper és a Diablóért felelős Schafer-fivérek elhagyják a céget, mert elegük van a hack and slashből, és valami egészen más műfajban szeretnék megmutatni, mekkora királyok.
A sztorit azóta ismeritek: a kivált srácok új céget alapítottak Flagship néven, és azóta sem tudtak egyetlen épkézláb játékot sem letenni az asztalra, a korábban istenként tisztelt Bill Ropertől pedig jó sokan dobbantottak, köztük Schaferék is, akik a Torchlight fejlesztésével visszatértek az akció-szerepjáték világba, oda, ahonnan pár éve még ki akartak szakadni. A Blizzardot és a Diablo 3 projektet nem kell félteni, azon jelenleg is a világ legjobb designerei dolgoznak (Leonard Boyarski, az eredeti Fallout alkotója, illetve Jay Wilson, a volt Relices Warhammer istenség), érdekesebb kérdés azonban, hogy a mai napig a kategória legjobbjaként számon tartott Diablo 1-2-t alkotó Schafer-fivérek ezúttal mit tudnak felmutatni. A referenciáik jók, ráadásul az eredeti csapatból többen is velük tartottak, például a Diablo eredeti zeneszerzője, Matt Uelman is. Ugye mindenki emlékszik még Tristram baljóslatú, gitáros zenéjére? A világtörténelem legjobb játékmuzsikája, a mai napig borzongás fog el, ha meghallom.
A Torchlight ennek megfelelően jól nyit. Az egyszerű főmenüből elindulva három karakterosztály közül választhatunk, ami a szellemi elődhöz képest kicsit kevéske. Gyakorlatilag egy az egyben visszajön a Diablo 1 eredeti három főkaraktere, a lovag, az amazon és a varázsló, csak itt Destroyer, Vanquisher és Alchemist néven futnak. Szerepkörük gondolom nagyjából egyértelmű: a Destroyer közelharcban aszalja szét az arra érdemes szörnysereget, a Vanquisher távolról íjazza halálra ugyanezeket, míg az Alchemist a különböző varázslatai segítségével tesz rendet. A karakterfejlődés a jól megszokott mederben zajlik (értsd: pontos másolata a D2-nek), vagyis minden szintlépés után eloszthatunk öt pontot hősünk alapvető tulajdonságai között (erő, ügyesség, mágia, életerő), illetve választhatunk skilleket a másik fülön, maximálisan tíz szintig fejlesztve őket. Szerencsére az olyan, kissé idegesítő módosítókat kivették, mint az attack rating, így a harcossal például nem kell dexterityre pakolni ahhoz, hogy eltalálja az ellenfelet.
Nem egyedül kell nekiállnunk kalandjainknak, hiszen választhatunk egy kutya, vagy egy macska kísérőt magunk mellé, akit elnevezhetünk és végig hűségesen követ minket. A kis állat amellett, hogy aranyos, még harcol is, ha kell, legnagyobb előnye azonban nem ez, hanem, hogy megpakolhatjuk cuccokkal, ami egyrészt növeli a maximális inventory méretünket, másrészt pedig ha megteltünk, egyetlen kattintással hazaküldhetjük a dögöt a városba, ahol elad nekünk minden cuccot, majd visszajön. Ez nyilván azt segíti elő, hogy ne kelljen folyamatosan visszatérnünk a boltosokhoz, megszakítva ezzel az akció menetét. A probléma csak az, hogy ez a Diablo játékokban mindig egy kis pihenőként szolgált, egy kis megnyugvásként a sok hentelés között. Két óra irtás után visszatértem a városba, mehetek a retyóra, esetleg kajálhatok egyet, majd folytatom. Ráadásul erre az állatvisszaküldésre is azért volt szükség, mert az alap inventorynk még mindig a régi rendszer szerint működik, vagyis egy méretes kétkezes balta elfoglalja a felét, míg a Diablo 3 fejlesztői már rég tovább léptek ezen, s ott minden cucc egységnyi helyet vesz csak el.
Ráadásul tengernyi mennyiségű holmi esik folyamatosan, kezdve az egyszerű fehér hulladékoktól a kőkemény epikus fegyverekig, rögtön a játék elejétől kezdve, így igazából sosem tudjuk teljesen mit érdemes megtartani, mi lesz jó később, mit adjunk el, olyan gyorsan megtelik az inventory. Ráadásul hiába jönnek szinte folyamatosan a nagyobb, nevesített kreatúrák, akiknek legyőzésével elméletileg a legjobb felszereléshez juthatnánk, ha egyszer a városban ott dekkol egy enchanter, aki némi anyagi támogatás fejében az egyszerű holminkból is nagyon durva tömegpusztító fegyvert alkot. De egyébként se számítsunk különösebben nagy bossharcokra, semmi olyannal nem fogunk találkozni, ami felér a Diablo 2 hihetetlenül epikus és drámai Mephisto, vagy Diablo elleni küzdelméhez. Már csak azért sem, mert nincs meg hozzá a megfelelő alap, lévén a készítők elfelejtettek történetet tenni a Torchlight alá. Persze, alacsony költségvetésű az anyag, így nyilván nincs pénz D2 színvonalú 40 percnyi renderelt filmet berámolni, de annál kicsit többet vártam volna, hogy menj le a bányába és ölj meg mindenkit. Oké, valami kiscsajnak kell segíteni, hogy megtalálja elveszett mesterét és kábé ennyi, az egyetlen fordulatot pedig körülbelül az ötödik perctől kezdve sejteni fogja mindenki.
A grafika viszont mindenképpen dicséretet érdemel, stílusos és egységes, kiváló művészi színvonalat képvisel. Igaz, a legtöbb környezet nagyon hasonlít egymáshoz, s ha kapunk is némi változatosságot, azért a bánya az csak bánya marad. A Torchlight ráadásul minden gépen elfut, még egy netbookon is (erre külön opciót találunk a menüben), így tulajdonképpen bárki belevághat, még a gyengébb masinával rendelkezők is. Amivel viszont egyáltalán nem tudok kibékülni, az az interface. Egyszerűen rossz helyen vannak a dolgok, a fontos információk elvesznek, a lényeget nem látjuk és valahogy az egész nem esik annyira kézre. Matt Uelman ismét elsütötte a Diablo 1 főbb motívumait zenei téren, a maradékot pedig mintha a Diablo 2-ből vette volna át, úgyhogy habár a muzsika jó (hiszen az eredetiek is jók voltak), ezen a téren azért többet vártam volna.
A Torchlight eredetileg nagyon biztatónak tűnt, hiszen a készítők mögött ott állt a világ legjobb referenciája, ráadásul mindezt három McDonald's menü áráért szerették volna utánunk vágni. Nem is teljesít rosszul az anyag, papíron minden megvan benne, amitől egy hack and slash kiváló lehet, a gyakorlatban azonban mégsem áll össze rendesen, mert amekkora lendülettel kezdünk bele, úgy hagyjuk félbe a felénél és felejtjük el örökre, ráadásul ezen nem segít az sem, hogy teljes mértékben hiányzik a multiplayer mód. Inkább gyűjtsetek egy kicsivel több pénzt, mindenki jobban jár egy Dragon Age megvásárlásával.
A sztorit azóta ismeritek: a kivált srácok új céget alapítottak Flagship néven, és azóta sem tudtak egyetlen épkézláb játékot sem letenni az asztalra, a korábban
Torchlight MMO
A Torchlight csupán „előzetese" egy nagyobb volumenű MMO játéknak, mely már javában fejlesztés alatt áll. A készítők itt szerették volna letesztelni a játékmotort és az alapvető mechanikákat, s ezen tapasztalatokat később beépítik majd a nagyszabású online anyagba. Csak reménykedni tudunk, hogy az jobban sikerül.
A Torchlight ennek megfelelően jól nyit. Az egyszerű főmenüből elindulva három karakterosztály közül választhatunk, ami a szellemi elődhöz képest kicsit kevéske. Gyakorlatilag egy az egyben visszajön a Diablo 1 eredeti három főkaraktere, a lovag, az amazon és a varázsló, csak itt Destroyer, Vanquisher és Alchemist néven futnak. Szerepkörük gondolom nagyjából egyértelmű: a Destroyer közelharcban aszalja szét az arra érdemes szörnysereget, a Vanquisher távolról íjazza halálra ugyanezeket, míg az Alchemist a különböző varázslatai segítségével tesz rendet. A karakterfejlődés a jól megszokott mederben zajlik (értsd: pontos másolata a D2-nek), vagyis minden szintlépés után eloszthatunk öt pontot hősünk alapvető tulajdonságai között (erő, ügyesség, mágia, életerő), illetve választhatunk skilleket a másik fülön, maximálisan tíz szintig fejlesztve őket. Szerencsére az olyan, kissé idegesítő módosítókat kivették, mint az attack rating, így a harcossal például nem kell dexterityre pakolni ahhoz, hogy eltalálja az ellenfelet.
Nem egyedül kell nekiállnunk kalandjainknak, hiszen választhatunk egy kutya, vagy egy macska kísérőt magunk mellé, akit elnevezhetünk és végig hűségesen követ minket. A kis állat amellett, hogy aranyos, még harcol is, ha kell, legnagyobb előnye azonban nem ez, hanem, hogy megpakolhatjuk cuccokkal, ami egyrészt növeli a maximális inventory méretünket, másrészt pedig ha megteltünk, egyetlen kattintással hazaküldhetjük a dögöt a városba, ahol elad nekünk minden cuccot, majd visszajön. Ez nyilván azt segíti elő, hogy ne kelljen folyamatosan visszatérnünk a boltosokhoz, megszakítva ezzel az akció menetét. A probléma csak az, hogy ez a Diablo játékokban mindig egy kis pihenőként szolgált, egy kis megnyugvásként a sok hentelés között. Két óra irtás után visszatértem a városba, mehetek a retyóra, esetleg kajálhatok egyet, majd folytatom. Ráadásul erre az állatvisszaküldésre is azért volt szükség, mert az alap inventorynk még mindig a régi rendszer szerint működik, vagyis egy méretes kétkezes balta elfoglalja a felét, míg a Diablo 3 fejlesztői már rég tovább léptek ezen, s ott minden cucc egységnyi helyet vesz csak el.
Ráadásul tengernyi mennyiségű holmi esik folyamatosan, kezdve az egyszerű fehér hulladékoktól a kőkemény epikus fegyverekig, rögtön a játék elejétől kezdve, így
Mit csinál Bill Roper?
A Blizzard North egykori legendája a kiválás után megalapította saját cégét, a Flagship Studios-t, majd miután csúnyán befürödtek a Hellgate: Londonnal, egy ideig eltűnt a színről. Kicsit később a Cryptic Studios ajánlott neki munkát, akik a City of Heroes/Villainsszel már letettek valamit az asztalra, s éppen a Champions Online-on dolgoztak, amikor Roper a céghez került és átvette az uralmat a fejlesztés felett, mint Design Director és Executive Producer egyben.
A grafika viszont mindenképpen dicséretet érdemel, stílusos és egységes, kiváló művészi színvonalat képvisel. Igaz, a legtöbb környezet nagyon hasonlít egymáshoz, s ha kapunk is némi változatosságot, azért a bánya az csak bánya marad. A Torchlight ráadásul minden gépen elfut, még egy netbookon is (erre külön opciót találunk a menüben), így tulajdonképpen bárki belevághat, még a gyengébb masinával rendelkezők is. Amivel viszont egyáltalán nem tudok kibékülni, az az interface. Egyszerűen rossz helyen vannak a dolgok, a fontos információk elvesznek, a lényeget nem látjuk és valahogy az egész nem esik annyira kézre. Matt Uelman ismét elsütötte a Diablo 1 főbb motívumait zenei téren, a maradékot pedig mintha a Diablo 2-ből vette volna át, úgyhogy habár a muzsika jó (hiszen az eredetiek is jók voltak), ezen a téren azért többet vártam volna.
A Torchlight eredetileg nagyon biztatónak tűnt, hiszen a készítők mögött ott állt a világ legjobb referenciája, ráadásul mindezt három McDonald's menü áráért szerették volna utánunk vágni. Nem is teljesít rosszul az anyag, papíron minden megvan benne, amitől egy hack and slash kiváló lehet, a gyakorlatban azonban mégsem áll össze rendesen, mert amekkora lendülettel kezdünk bele, úgy hagyjuk félbe a felénél és felejtjük el örökre, ráadásul ezen nem segít az sem, hogy teljes mértékben hiányzik a multiplayer mód. Inkább gyűjtsetek egy kicsivel több pénzt, mindenki jobban jár egy Dragon Age megvásárlásával.
Kapcsolódó cikk
Azért a diabló legjobban utált faszsága pont az volt, hogy amikor tele volt az inverntoryd vissza kellet szenvedned egy településbe, hogy mindentől megszabadulj, aztán újra leverhetted az újratermelődött szörnyeket visszafele. Epic fail!
A kísérő lehetősége kifejezetten kellemes, nem kell plusz pénzért bérelni, az már csak bónusz, hogy én mondhatom meg, miként viselkedjen. Vihet plusz tárgyakat, lehet adni rá bónusz cuccot... Akkor veszed igazán nagy hasznát, ha nem bulldozerrel játszol, mert előre küldheted és amíg ő leköti az ellent addig a távolból lehet lőfegyverrel vagy mágiával darálni a népet. Nem kell quest közben a teli invertoryval kínlódni... so-so. Ötletes és kiváló! A fegyverek, páncélok, varázstárgyak kezelése is teljesen egyértelmű. Oda van írva (még összehasonlítást is mutat a program), hogy melyik milyen bónusszal rendelkezik, mekkora a védettség, támadási értéke. Most komolyan, gondot okoz két számot összehasonlítani ? Azért azt csak el tudjátok dönteni, hogy ha nulla tűz és 30 fagy védelem esetén a fagyra kell rágyúrni és azt a tárgyat részesíteni előnyben amelyik ezt a bónuszt adja. Komolyan néha olyan érzésem van a cikk olvasása közben, mintha csökkent értelmi képességű emberek írták volna féleszűeknek, már ne is haragudjatok! TIPP: Inkább ne teszteljetek olyan játékot amiben a tűzgombon kívül mást is kell figyelni, úgy látom gondot okoz...
Lehet, rosszul esik és személyeskedésnek tűnik, de ha már teszteltek és emberek ízlését formáljátok, ne süllyedjetek a bulvármédia szintjére könyörgöm!
Nekem megvolt,5 percig bírtam! :-D
Ment is a kukába! :D
A hangulat nagyon ott van a szeren így nálam simán kibírja a Diablo 3 ig.
Amugy MOD-okkal tényleg bármi lehet még belőle.
#18 Nem tökmindegy minek hívod, mert nem ugyanaz a kettő, sem történeti (máshol laknak, más a vallásuk és kulturájuk stb.), sem játékmechanikai szempontból. A D1-ben csak egyszerűen íjjal lőtt és slussz, a 2ben külön skill fák voltak íjra, dárdára és egyéb mágikus képességekre.Úgy vélem nem megfelelő volt a szóhasználat e tekintetben, így természetes, hogy bele lehet kötni, én spec, hamár a diablo 1s hasonlattal éltél, akkor a rogue-t (vagy magyar megfelelőjét a zsiványt) haszánáltam volna, vagy az általános íjász kifejezést.
Tehát sem elméletben, sem gyakorlatban nem ugyanazok, te meg inkább ne oktass ki másokat olyan dologból, aminek nem olvastál legalább utána, főleg egyszerűbb lett volna bevallanod, hogy szimplán elírtad, nem pedig tényleg úgy gondolod, hogy a kettő ugyanaz, mert jó nagy szamarat csináltál magadból.
Visszatérve a TL cikkhez, szerintem erősen hiányosságokkal küzd, tényleg rossz, hogy nincs benne Multiplayer, nade szerintem egy Signle Player játéknál ez egyértelmű, nem tudom miért kell kiakadni ezen (a cikk végén említett Dragon Age-ben sincs Multiplayer, mégis jó játék).
Még utoljára kihangsúlyozom újra, hogy a TL legnagyobb újítása a testreszabhatóság, a MOD-olás lehetősége, ami viszont nem volt a Diablo-ban. Nem tetszik a GUI? Kevés a kaszt? Szar a balance? Nem tetszik egy spell? Mindent át lehet benne írni és ez fogja a játékot életben tartani, emiatt fogják az emberek a Diablo 3-ig néhanapján újra és újra elővenni.
A cikk jó lett, gondolom annyi a hibája, hogy az 1.00ás verzióval, készült.
Full játékként lent kiadva, még ha jutányos is az ára, szóval le lehet pontozni. A pontmennyiséggel egyet értek, max 1-2 tizeddel adtam volna csak többet.
Viszont mivel ez egy tesztjáték ahhoz viszont kiválóan sikerült. Ingen amiket felsoroltál hibákat, szerintem a fejlesztők is megkapják, és bizony abban a bizonyos MMO-ban szerintem ott lesznek az általad hiányolt dolgok megvalósítva. Szerintem nem véletlen, hogy csak 3 kaszt választható. Kétlem, hogy az MMO részben is ennyi lesz csak. Csak gondolom mindent azért ők se akartak leleplezni.
És miért kell ahhoz cikket írni, hogy véleményt alkothassak? Ha pl. akarsz írni egy filmről, előtte neked is csinálni kell egyet? Nem hiszem.
Mellesleg a gepzelodesek.freeblog.hu-n van több játéktesztem is, ha esetleg ez lenne a probléma.
Minden tesztet elolvasok a Gamekapocson, és legtöbbször egyet is értek a cikkekkel, ezért nem is nagyon szoktam hozzájuk szólni (nem kenyerem a "király cikk, imádlak" kategóriájú seggnyalás), de hogy egy ennyire jó játékot ilyen dúrván lehúzzanak, azt már nem akartam szó nélkül hagyni.
A többi meg áll, sejtettem, hogy sokak kis kedvencébe taposok bele, de sajnos az a helyzet, hogy ez a játék nagyon gógyi és kész.
Amúgy ez nem egy szuper játéknak készült, ha megnézi az ember az árát rögtön látni fogja. A zene meg szerintem jó, direkt hasonlót akart, mint amilyet a Diablo-ban csinált. Én nem hívnám lopásnak a saját szerzeményemből való ötleteket.
Az inventory nálam nem úgy működött, ahogy a cikkben le van írva, és a megjelenés után nem sokkkal jött egy patch, ami az enchantot is limitálja, úgyhogy az a "bug" is javítva lett.
Nagyon furcsállom ezt a cikket, általában egyet szoktam érteni a gamekapocs értékelésekkel, de ez a játék nagyon csúnyán le lett húzva, pedig nem érdemelte meg :(
Az elírásokból arra következtetek, hogy futólag ismerkedhetett csak meg a cikk írója a játékkal, a Diablo 1-ben pedig nem amazonnal, hanem rouge-al lehet játszani. Tessék alaposabbnak lenni.
Nálam minden tárgy egy helyet foglal, akkor ez most, hogy is van? :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.