Valahol messze-messze, létezik egy hely ahol az élet egyszerű, a gyerekek gondtalanok, és minden kellemes. De idén hálaadáskor valami különös közelít az 51-es bolygóhoz. Egy EMBEEEER!
A spanyol Ilion Animation Studios nem kevesebb, mint 70 millió dollárból készített animációs filmje, a Planet 51 egy földönkívüli, idegen világba kalauzol el minket. Ezen a különleges planétán viszont nem vérszomjas szörnyek, vagy gyilkos rovarok laknak, hanem átlag, kispolgári életet élő, apró zöld emberszabásúak. Iskolába járnak, dolgoznak, autóval közlekednek, füvet nyírnak, szabadidejükben tévéznek és olvasnak, a hétvégén pedig gazdag kerti grillezéssel ütik el az idejüket. A harmónia azonban rendesen felborul, mikor Chuck Baker kapitány, a NASA űrhajósa megteszi az első lépéseit a bolygón...
A történet a klasszikus sci-fi mozik vezérfonalára épül, ez viszont egy fordított világ, az űrlények a normálisak, és az ember az idegen, tőle fél mindenki, ő az, aki tönkre vágja a kisváros nyugalmát. Persze Chuck legalább annyira meg van illetődve, mint a többi lakos, kezdeti pánikrohamát pedig a városlakók támadásnak hiszik, és már kezdődik is a nagy kaland!
Az Ilion társcégének, a Commandos sorozatot, valamint a Praetorians és az Imperial Glory játékokat is készítő Pyro Studios-nak köszönhetően kicsiny otthoni konzolunkon is átélhetjük a film legfontosabb eseményeit. A Planet 51: The Game a stílusát tekintve egy gyerekeknek készült, küldetés-orientált, de szabadon bejárható világot adó külső nézetes akciójáték, járműhasználattal, és mindenféle egyéb, ilyenkor megszokott dologgal, kalandjaink kezdetekor pedig Lemet, a kis idegen főhőst kell alakítanunk, aki bevezet minket az alien tinédzserek mindennapi életébe. Fűnyírás, újságkihordás, beteljesületlen szerelem, folyton kötekedő bőrdzsekisek, első autó, és még sorolhatnám. A világgal való megismerkedésünk után azonban betoppan az életünkbe Chuck, aki puszta jelenlétével is magára szabadítja a város összes rendőrét és katonáját, de rajta kívül persze feltűnik még Rover is, a NASA kicsiny önjáró robotja, aki valami furcsa oknál fogva betegesen vonzódik a földönkívüli kőzetminták iránt, és akit szintén irányíthatunk néhány küldetés erejéig.
A kampány során összesen negyven feladat, és egy jó fél tucat mini játék vár ránk. A küldetéseket a városban lehet felvenni, két megbízás között pedig kedvünkre csavaroghatunk, és mindenféle challenge kihívásokban bizonyíthatunk. A könnyebb közlekedéshez különböző járműveket is lehet használni, melyek egy minden utcasarkon megtalálható különleges teleportáló gép segítségével bármikor elérhetőek a kalandjaink alatt. Persze a sztori elején még egy béna, rozsdás biciklink van csak, majd ahogy haladunk előre, úgy kapunk fűnyírót, takarítógépet, motort, különböző autókat, sportkocsikat, vagy épp roncsderbis szuperjárgányt, mellyel valósággal mi lehetünk az út királyai!
A küldetések libasorban követik egymást, a játék pedig nem csak ezek teljesítéséért, de a városban szétszórt képregények és matricák gyűjtögetéséért is komoly achievementeket / trófeákat adományoz. A legtöbb gyerekjátéktól eltérően itt viszont nem osztogatják csak új a pontokat, mindenhol maximális teljesítménnyel kell dolgoznunk, a helyszíneket teljesen be kell járnunk, ismernünk kell minden szegletet, és bizony a futár, a fűnyíró és a taxis mellékküldetéseket is mind tökéletesen kell befejeznünk.
A hangulat kellemes, fantasztikus kis poénok vannak elrejtve a cselekményekben, és jó dolog az is, hogy nem egy teljesen lineáris, minden másodpercében megrendezett ugri-bugri platformer játékot kaptunk a kezünkbe. A lelkesedésünket viszont a csapnivalóra sikerült megvalósítás már a játék első perceiben hazavágja. Minden nagyon lassú, hiába nyomjuk a sprintet, vagy hiába fekszünk rá az autó turbó gombjára, csak vánszorogni lehet, az ember így pedig valósággal elalszik a képernyő előtt, mire az egyik küldetés befejezése után elutazik a következő helyszínre. Mindig vezetni kell, nincs megállás, ütközéskor pedig ráadásul még kis is pördülünk, aztán mehet az anyázás, meg a lemeztörés.
A Planet 51: The Game gagyi, összecsapott minőségét nem csak a játékmenet során, de az átvezetők alatt is érezni. A dialógusokat csak úgy odahányták a készítők, a legtöbb nem szól semmi komoly dologról, ami pedig a legrosszabb, hogy a szereplők nem beszédre tátognak, több szótaggal mindig tovább mozog a szájuk, mint amíg a szinkron tart. Rettenetes, csak úgy mint a hangok. Lemet például tinédzser létére egy „that's so cool" mondatokat ordibáló felnőtt színész szólaltatja meg, a játék legnagyobb részét kitevő vezetés közben karakterünk pedig mindig ugyanazt a három megjegyzést ismételgeti folyamatosan, amitől falra lehet mászni. És ha ez nem lenne elég, az autókban rádió sincsen, így még egy kis zenével se tudjuk őt elnyomni, úgyhogy jobb híján marad a Petőfi, vagy a Gamekapocs Rádió LIVE!
A kinézet pocsék, és bár igazából nem várható sok egy animációs filmet feldolgozó gyerekjátéktól, valahogy megbocsáthatatlan, hogy ilyenkor még csak meg sem próbálnak valami szépet, minőségit alkotni a készítők. A kamera ráadásul még tovább rontja az élményt, sokszor alig látni valamit miatta, betakarnak a fák, és a falak, mi pedig azt se tudjuk, hogy merre néz éppen a kis főszereplőnk. Persze vannak jó oldalai is a játéknak, a design szép színes és ingergazdag, valamint a szereplők, meg a környezet is mind a film hangulatvilágát idézik, sajnos azonban ez édes kevés a jó szórakozáshoz.
A Planet 51: The Game november végén jelent meg Playstation 3-ra, Xbox 360-ra, Wii-re és DS-re, a film pedig az EU-ban december 4-én premieres, bár hozzánk állítólag csak január 14-én jut majd el, valószínűleg a lokalizációs munkák elhúzódása miatt. A mozit szeretettel várjuk, de a játék megvételét nem igazán javasoljuk senkinek, azok a kicsi gyerekek ugyanis, akik rajonganának a filmért, azok valószínűleg nem tudnak még eligazodni egy küldetés-orientált, nyílt virtuális térben, azok a nagyobbak pedig, akik már igen, azok meg már mind GTA-znak, ezt pedig reflexből fogják bevágni a fiók mélyére.
A történet a klasszikus sci-fi mozik vezérfonalára épül, ez viszont egy fordított világ, az űrlények a normálisak, és az ember az idegen, tőle fél mindenki, ő az, aki tönkre vágja a kisváros nyugalmát. Persze Chuck legalább annyira meg van illetődve, mint a többi lakos, kezdeti pánikrohamát pedig a városlakók támadásnak hiszik, és már kezdődik is a nagy kaland!
Planet One
A Planet 51 eredetileg Planet One lett volna, de sajnos 1-50-ig már le volt védetve minden cím. A jogokért való harc helyett a készítők az 51 mellett döntöttek, mely talán még jobb, mint az előző, az 51 ugyanis az amerikai 51-es körzetre is utal, ahol a legtöbb UFO jelenségeket szokták észlelni.
Az Ilion társcégének, a Commandos sorozatot, valamint a Praetorians és az Imperial Glory játékokat is készítő Pyro Studios-nak köszönhetően kicsiny otthoni konzolunkon is átélhetjük a film legfontosabb eseményeit. A Planet 51: The Game a stílusát tekintve egy gyerekeknek készült, küldetés-orientált, de szabadon bejárható világot adó külső nézetes akciójáték, járműhasználattal, és mindenféle egyéb, ilyenkor megszokott dologgal, kalandjaink kezdetekor pedig Lemet, a kis idegen főhőst kell alakítanunk, aki bevezet minket az alien tinédzserek mindennapi életébe. Fűnyírás, újságkihordás, beteljesületlen szerelem, folyton kötekedő bőrdzsekisek, első autó, és még sorolhatnám. A világgal való megismerkedésünk után azonban betoppan az életünkbe Chuck, aki puszta jelenlétével is magára szabadítja a város összes rendőrét és katonáját, de rajta kívül persze feltűnik még Rover is, a NASA kicsiny önjáró robotja, aki valami furcsa oknál fogva betegesen vonzódik a földönkívüli kőzetminták iránt, és akit szintén irányíthatunk néhány küldetés erejéig.
A kampány során összesen negyven feladat, és egy jó fél tucat mini játék vár ránk. A küldetéseket a városban lehet felvenni, két megbízás között pedig kedvünkre
Pyro = Ilion
A Ilion Animation Studios-t a Pyro Studios főnökei alapították 2002-ben, a két cég tehát gyakorlatilag ugyanaz, még a központjuk is egy helyen van.
A küldetések libasorban követik egymást, a játék pedig nem csak ezek teljesítéséért, de a városban szétszórt képregények és matricák gyűjtögetéséért is komoly achievementeket / trófeákat adományoz. A legtöbb gyerekjátéktól eltérően itt viszont nem osztogatják csak új a pontokat, mindenhol maximális teljesítménnyel kell dolgoznunk, a helyszíneket teljesen be kell járnunk, ismernünk kell minden szegletet, és bizony a futár, a fűnyíró és a taxis mellékküldetéseket is mind tökéletesen kell befejeznünk.
A hangulat kellemes, fantasztikus kis poénok vannak elrejtve a cselekményekben, és jó dolog az is, hogy nem egy teljesen lineáris, minden másodpercében megrendezett ugri-bugri platformer játékot kaptunk a kezünkbe. A lelkesedésünket viszont a csapnivalóra sikerült megvalósítás már a játék első perceiben hazavágja. Minden nagyon lassú, hiába nyomjuk a sprintet, vagy hiába fekszünk rá az autó turbó gombjára, csak vánszorogni lehet, az ember így pedig valósággal elalszik a képernyő előtt, mire az egyik küldetés befejezése után elutazik a következő helyszínre. Mindig vezetni kell, nincs megállás, ütközéskor pedig ráadásul még kis is pördülünk, aztán mehet az anyázás, meg a lemeztörés.
A Planet 51: The Game gagyi, összecsapott minőségét nem csak a játékmenet során, de az átvezetők alatt is érezni. A dialógusokat csak úgy odahányták a
Siker vagy sem?
A Planet 51 filmet 3035 moziban vetítik világszerte, és már a nyitónapon 3,2 millió dollárt hozott a készítőknek. A film az első hétvégén már 12,5 milliót hozott, mellyel a 2012, a The Blind Side és az Új hold után a negyedik legsikeresebb film volt a premierje hetén. Ez jelenthet sikert is, a film viszont a sajtó szerint borzalmasan rossz lett, a Rotten Tomatoes és a Metacritic szerint mindenki átlag 39-41%-ra értékeli. És ez bizony nagyon kevés!
A kinézet pocsék, és bár igazából nem várható sok egy animációs filmet feldolgozó gyerekjátéktól, valahogy megbocsáthatatlan, hogy ilyenkor még csak meg sem próbálnak valami szépet, minőségit alkotni a készítők. A kamera ráadásul még tovább rontja az élményt, sokszor alig látni valamit miatta, betakarnak a fák, és a falak, mi pedig azt se tudjuk, hogy merre néz éppen a kis főszereplőnk. Persze vannak jó oldalai is a játéknak, a design szép színes és ingergazdag, valamint a szereplők, meg a környezet is mind a film hangulatvilágát idézik, sajnos azonban ez édes kevés a jó szórakozáshoz.
A Planet 51: The Game november végén jelent meg Playstation 3-ra, Xbox 360-ra, Wii-re és DS-re, a film pedig az EU-ban december 4-én premieres, bár hozzánk állítólag csak január 14-én jut majd el, valószínűleg a lokalizációs munkák elhúzódása miatt. A mozit szeretettel várjuk, de a játék megvételét nem igazán javasoljuk senkinek, azok a kicsi gyerekek ugyanis, akik rajonganának a filmért, azok valószínűleg nem tudnak még eligazodni egy küldetés-orientált, nyílt virtuális térben, azok a nagyobbak pedig, akik már igen, azok meg már mind GTA-znak, ezt pedig reflexből fogják bevágni a fiók mélyére.
NASA, Aliens, Star Wars és a többiek
A filmben rengeteg sci-fi utalást lehet felfedezni. A kutya például a Nyolcadik utas a halál című mozi szörnyeire emlékeztet, savat pisil, és még a neve is Ripley, vagyis ugyanaz, mint az ott megismert főszereplőé. Kipple professzort Yoda ihlette, a szereplők egyszer még az Új Remény és a Terminátor filmekből is idéznek, sőt az egyik jelenetben látni két kisfiút, akik lézerkarddal játszanak. És ez még nem minden, az anális próba a South Parkból van, a raktárépületet az Indiana Jones és a kristálykoponya királyságából kölcsönözték, míg a Base 9 nevét a District 9 ihlette. A mozikon kívül persze a való életből is merítettek a készítők, Lem például a NASA Lunar Excursion Module találmányáról kapta a nevét.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.