Mik szoktak lenni az alapvető problémák egy játékosoknak szánt hordozható masinával? Nos, általában kell rájuk egy viszonylag nagy kijelző, hogy azért észrevedd, ki lőtt hátba Unreal Tournamentben –ezért már alapból nem lehetnek túl kicsik. A hardvert és az ahhoz szükséges hűtést és egyéb alkatrészeket sem spórolják ki belőle, úgyhogy túlzottan könnyű sem lesz a holmi. Ezzel persze erősen csorbul a laptopok két fő vonzereje, a kis méret és a hordozhatóság. A különbség jelen esetben csak annyi, hogy ezt a gépet egyáltalán nem klasszikus értelemben vett hordozható számítógépként fogjuk használni, s erre rá kell jönnie mindenkinek, aki egy ilyet szeretne vásárolni. Ez egy teljesen más kategória, s erre igazán csak pár nap nyúzás után jöttem rá.
A csomagolás megbontása után elénk tárul a csodásan kivitelezett masina, melyen elsőre valószínűleg azt fogjuk észrevenni, hogy a teljes burkolata kiváló minőségű alumíniumból készült a szokásos műanyag helyett. Amikor a tesztelés végeztével visszavittem a gépet a HWSW szerkesztőségbe, drága Renwick kolléga letámadott néhány gyorskérdéssel, amikre persze abszolút nem voltam felkészülve. Úgyhogy valószínűleg kőkemény idiótának tűnhettem, amikor a „Miért jó, hogy alumíniumból van?” kérdésre valami olyasmit feleltem, hogy „Mert jó nehéz, érzed, hogy van benne anyag!”. Erre persze érkezett a következő jogos kérdés: „Egy laptopnál szempont az, hogy nehéz legyen?”.
Azóta is rágódok a témán, és igazság szerint még mindig nem tudtam semmi olyan érvvel előállni, ami egy hangyányit több logikát vonultatna fel, mint egy bármilyen Volvo beépített GPS rendszere. Mert lássuk be, ha az otthoni számítógépedet váltod ki egy MSI gamer laptoppal, akkor nem sűrűn fogod mozgatni, legfeljebb csak házon belül, így semmi nem indokolja a nehezebb és drágább alumínium burkolatot. Ha pedig azért veszed meg, hogy esetleg LAN-partykra hordozd, nos, az sem tartogat magában túl sok veszélyt. Berámolod a dobozába, bedobod a kocsiba, a helyszínen pedig kiveszed. Ráadásul lássuk be, Magyarországon közel sem mennek annyira a LAN-ok, hogy ezért túl sokan szeretnének külön gépet tartani. Külföldön persze annál inkább, hiszen például a Svédországban tartott neves nemzetközi móka, a Dreamhack is megköveteli, hogy saját masinával érkezz, ők nem biztosítanak számodra több technikát egy kis áramnál meg egy hálókábelnél.
Viszont ahol a logika és az észérv nem működik, ott az érzelmeknek kell megoldásul szolgálnia. S ha így nézzük, akkor az MSI GX623 abszolút sikert aratott mindenkinél, aki csak látta a tesztidőszak során. Először is a GK Rádió egyik adása alatt vettük szemügyre a kicsikét, ahol Daks és Wask is teljesen oda meg vissza volt tőle. Tapogattuk, hogy mennyire jó érzés az alumínium burkolatot fogdosni, megkocogtattuk, megnézegettük minden oldalról, megnyomkodtuk és teljesen el voltunk ájulva a félelmetesen jó minőségérzettől. Egyszerűen jobban érzem magam attól, ha egy ilyen gépért leszurkolok nem kevés pénzt, hogy nem csak beolvasztották a kínaiak használt vécédeszkáját és kiöntötték belőle a laptopom burkolatát, hanem igenis megdolgoztak vele, s egy ellenállóbb, szebb anyagból hozták létre ezt a tartósabb, elegánsabb testet, aminek a külseje ráadásul fémszálas, így még látványosabban fest.
Furcsa módon ez az igényes külső mindenkiben nyomot hagyott, sokkal jobban, mint a múlt hónapban tesztelt Alienware PC. Utóbbi belülről igazi mestermunka, de a külső burkolatot ellepő borzalmas műanyagtengert látva azért húztuk a szánkat. A GX623 játékgép jellegét tovább erősíti a billentyűzet is, ami szintén kiváló minőségű, a gombok megfelelően szélesek ahhoz, hogy a gyors nyomogatás közben ne tévedjenek el róluk az ujjaink, ráadásul a WASD-re is felragasztották a nyilakat. Ezen kívül talán említésre méltó a rendes méretű, független numerikus pad, illetve a klaviatúra felett elhelyezkedő érintőgombos vezérlő részleg is. Utóbbi ismét egy külön szám, ugyanis a köré épített keret úgy néz ki, s kicsit a tapintása is olyan, mintha az új szuper-sportkocsikhoz hasonlóan karbonszövetből készült volna. Ezen belül foglal helyet a látványos, megvilágított belső keret és a laptop különböző extra funkcióit vezérlő gombsor, melyeket elég olyan finomat megérintenünk, mintha egy maximumon pörgő Stihl-fűrészhez próbálnánk hozzáérni. Újabb pont a minőségérzetnek.
Ezen vezérlő részlegen belül helyet kapott két nagyobb, látványosabb gomb is, melyek közül egyiken az ECO felirat áll, és segítségével különböző energiatakarékossági sémák közül választhatunk, ami minket abszolút nem érdekel. A másik viszont annál inkább érdekel, ezen ugyanis a nagydarab TURBO szócska csábítja ujjunkat, ami gyakorlatilag egy szimpla, egygombos processzor tuningot takar. Csak akkor működik, ha a gép a hálózati áramról megy, s egy picit feljebb tekeri a Core 2 Duo órajeleit. Csodát azért nem kell várni tőle, inkább csak látványosságnak jó, meg a hangulat kedvéért, de igazából semmi értelme. Nyugodtan működhetne a proci alapból az emelt órajeleken amint bedugtuk a töltőt. Ráadásul a GX623 az esetek 99%-ában GPU limitált, ami azt jelenti, hogy hiába hajtjuk meg a CPU-t a turbó nyomogatásával, általában semmi hatást nem érünk el vele. S ezzel rá is térhetünk a dolog hardveres oldalára.
A GX623-ban az előbb említett Centrino 2 processzoron (ami lényegében egy mobil technológiás boszorkányságokkal megspékelt Core 2 Duo) kívül 4 gigabájt rendszermemória teljesít szolgálatot, a grafikáért pedig egy ATi Mobility Radeon HD4670 felel, saját, különálló 512Mb GDDR3 video RAM-mal. A képernyő egy 15.4”-es szélesvásznú LCD, aminek a legérdekesebb tulajdonsága, hogy körülbelül a 20”-22” körüli monitorokra jellemző natív felbontáson üzemel, konkrétan 1680x1050-ben. Ez egyfelől tűéles és félelmetesen gyönyörű képminőséget eredményez, másfelől viszont alaposan –talán kissé szükségtelenül is- megdolgoztatja szegény Radeon HD4670-et. Ezeken kívül mindent megtalálunk a gépen, amit egy hasonló, modern laptoptól csak elvárhatunk. Dolby 7.1-es analóg és digitális hangkimenetek, E-SATA és HDMI csatlakozó, 2 megapixeles webkamera és 802.11 b/g/n WI-FI és bluetooth vezeték nélküli technikák teszik egésszé a GX623-at.
Azt hiszem, a specifikációból mindenki láthatja, nem kell a legdurvább asztali gépeket megszégyenítő teljesítményt várni a kicsikétől, de azért annyira vissza sem kell fognunk magunkat a grafikai beállítások turkászása közben. A legtöbb mai játék gond nélkül futott rajta maximumon, vagy ahhoz közeli szinten, s habár a látványjavítók -főleg az AA túlzott használata- azért már képes megfektetni a masinát, ez még így is több mint kiváló eredmény.
Minket meggyőzött az MSI GX623. Egészen különlegesen néz ki, minden téren nagyon jó minőségű és öröm használni. Igazi szívfájdalom volt megválni tőle, nagyon fog hiányozni. Persze nem olcsó, de cserébe olyan hangulatot ad, mint amikor veszel egy Aston Martint, leparkolod a kertben, majd egész nap lesed a házból és alig várod, hogy megint menni kelljen valahova és beleülhess. A GX623 akkor is örömet okoz, ha csak nézegeted, s akkor is, ha játszol rajta. Korábban még csak el sem gondolkodtam volna azon, hogy az asztali gépemet egy laptopra cseréljem. Úgy éreztem, minek egyek krémest, mikor egy adag marhapörkölttől jobban jól lakok. Az a helyzet, hogy közben megkívántam a krémest.
A csomagolás megbontása után elénk tárul a csodásan kivitelezett masina, melyen elsőre valószínűleg azt fogjuk észrevenni, hogy a teljes burkolata kiváló minőségű alumíniumból készült a szokásos műanyag helyett. Amikor a tesztelés végeztével visszavittem a gépet a HWSW szerkesztőségbe, drága Renwick kolléga letámadott néhány gyorskérdéssel, amikre persze abszolút nem voltam felkészülve. Úgyhogy valószínűleg kőkemény idiótának tűnhettem, amikor a „Miért jó, hogy alumíniumból van?” kérdésre valami olyasmit feleltem, hogy „Mert jó nehéz, érzed, hogy van benne anyag!”. Erre persze érkezett a következő jogos kérdés: „Egy laptopnál szempont az, hogy nehéz legyen?”.
Azóta is rágódok a témán, és igazság szerint még mindig nem tudtam semmi olyan érvvel előállni, ami egy hangyányit több logikát vonultatna fel, mint egy bármilyen Volvo beépített GPS rendszere. Mert lássuk be, ha az otthoni számítógépedet váltod ki egy MSI gamer laptoppal, akkor nem sűrűn fogod mozgatni, legfeljebb csak házon belül, így semmi nem indokolja a nehezebb és drágább alumínium burkolatot. Ha pedig azért veszed meg, hogy esetleg LAN-partykra hordozd, nos, az sem tartogat magában túl sok veszélyt. Berámolod a dobozába, bedobod a kocsiba, a helyszínen pedig kiveszed. Ráadásul lássuk be, Magyarországon közel sem mennek annyira a LAN-ok, hogy ezért túl sokan szeretnének külön gépet tartani. Külföldön persze annál inkább, hiszen például a Svédországban tartott neves nemzetközi móka, a Dreamhack is megköveteli, hogy saját masinával érkezz, ők nem biztosítanak számodra több technikát egy kis áramnál meg egy hálókábelnél.
Viszont ahol a logika és az észérv nem működik, ott az érzelmeknek kell megoldásul szolgálnia. S ha így nézzük, akkor az MSI GX623 abszolút sikert aratott mindenkinél, aki csak látta a tesztidőszak során. Először is a GK Rádió egyik adása alatt vettük szemügyre a kicsikét, ahol Daks és Wask is teljesen oda meg vissza volt tőle. Tapogattuk, hogy mennyire jó érzés az alumínium burkolatot fogdosni, megkocogtattuk, megnézegettük minden oldalról, megnyomkodtuk és teljesen el voltunk ájulva a félelmetesen jó minőségérzettől. Egyszerűen jobban érzem magam attól, ha egy ilyen gépért leszurkolok nem kevés pénzt, hogy nem csak beolvasztották a kínaiak használt vécédeszkáját és kiöntötték belőle a laptopom burkolatát, hanem igenis megdolgoztak vele, s egy ellenállóbb, szebb anyagból hozták létre ezt a tartósabb, elegánsabb testet, aminek a külseje ráadásul fémszálas, így még látványosabban fest.
Furcsa módon ez az igényes külső mindenkiben nyomot hagyott, sokkal jobban, mint a múlt hónapban tesztelt Alienware PC. Utóbbi belülről igazi mestermunka, de a külső burkolatot ellepő borzalmas műanyagtengert látva azért húztuk a szánkat. A GX623 játékgép jellegét tovább erősíti a billentyűzet is, ami szintén kiváló minőségű, a gombok megfelelően szélesek ahhoz, hogy a gyors nyomogatás közben ne tévedjenek el róluk az ujjaink, ráadásul a WASD-re is felragasztották a nyilakat. Ezen kívül talán említésre méltó a rendes méretű, független numerikus pad, illetve a klaviatúra felett elhelyezkedő érintőgombos vezérlő részleg is. Utóbbi ismét egy külön szám, ugyanis a köré épített keret úgy néz ki, s kicsit a tapintása is olyan, mintha az új szuper-sportkocsikhoz hasonlóan karbonszövetből készült volna. Ezen belül foglal helyet a látványos, megvilágított belső keret és a laptop különböző extra funkcióit vezérlő gombsor, melyeket elég olyan finomat megérintenünk, mintha egy maximumon pörgő Stihl-fűrészhez próbálnánk hozzáérni. Újabb pont a minőségérzetnek.
Ezen vezérlő részlegen belül helyet kapott két nagyobb, látványosabb gomb is, melyek közül egyiken az ECO felirat áll, és segítségével különböző energiatakarékossági sémák közül választhatunk, ami minket abszolút nem érdekel. A másik viszont annál inkább érdekel, ezen ugyanis a nagydarab TURBO szócska csábítja ujjunkat, ami gyakorlatilag egy szimpla, egygombos processzor tuningot takar. Csak akkor működik, ha a gép a hálózati áramról megy, s egy picit feljebb tekeri a Core 2 Duo órajeleit. Csodát azért nem kell várni tőle, inkább csak látványosságnak jó, meg a hangulat kedvéért, de igazából semmi értelme. Nyugodtan működhetne a proci alapból az emelt órajeleken amint bedugtuk a töltőt. Ráadásul a GX623 az esetek 99%-ában GPU limitált, ami azt jelenti, hogy hiába hajtjuk meg a CPU-t a turbó nyomogatásával, általában semmi hatást nem érünk el vele. S ezzel rá is térhetünk a dolog hardveres oldalára.
A GX623-ban az előbb említett Centrino 2 processzoron (ami lényegében egy mobil technológiás boszorkányságokkal megspékelt Core 2 Duo) kívül 4 gigabájt rendszermemória teljesít szolgálatot, a grafikáért pedig egy ATi Mobility Radeon HD4670 felel, saját, különálló 512Mb GDDR3 video RAM-mal. A képernyő egy 15.4”-es szélesvásznú LCD, aminek a legérdekesebb tulajdonsága, hogy körülbelül a 20”-22” körüli monitorokra jellemző natív felbontáson üzemel, konkrétan 1680x1050-ben. Ez egyfelől tűéles és félelmetesen gyönyörű képminőséget eredményez, másfelől viszont alaposan –talán kissé szükségtelenül is- megdolgoztatja szegény Radeon HD4670-et. Ezeken kívül mindent megtalálunk a gépen, amit egy hasonló, modern laptoptól csak elvárhatunk. Dolby 7.1-es analóg és digitális hangkimenetek, E-SATA és HDMI csatlakozó, 2 megapixeles webkamera és 802.11 b/g/n WI-FI és bluetooth vezeték nélküli technikák teszik egésszé a GX623-at.
Azt hiszem, a specifikációból mindenki láthatja, nem kell a legdurvább asztali gépeket megszégyenítő teljesítményt várni a kicsikétől, de azért annyira vissza sem kell fognunk magunkat a grafikai beállítások turkászása közben. A legtöbb mai játék gond nélkül futott rajta maximumon, vagy ahhoz közeli szinten, s habár a látványjavítók -főleg az AA túlzott használata- azért már képes megfektetni a masinát, ez még így is több mint kiváló eredmény.
Minket meggyőzött az MSI GX623. Egészen különlegesen néz ki, minden téren nagyon jó minőségű és öröm használni. Igazi szívfájdalom volt megválni tőle, nagyon fog hiányozni. Persze nem olcsó, de cserébe olyan hangulatot ad, mint amikor veszel egy Aston Martint, leparkolod a kertben, majd egész nap lesed a házból és alig várod, hogy megint menni kelljen valahova és beleülhess. A GX623 akkor is örömet okoz, ha csak nézegeted, s akkor is, ha játszol rajta. Korábban még csak el sem gondolkodtam volna azon, hogy az asztali gépemet egy laptopra cseréljem. Úgy éreztem, minek egyek krémest, mikor egy adag marhapörkölttől jobban jól lakok. Az a helyzet, hogy közben megkívántam a krémest.
Dragon Age: Origins – 1680x1050, very high, AA ki
Heroes of Newerth – 1680x1050, minden high, AA ki, 4xAF
Left 4 Dead 2 – 1680x1050, minden maximum, AA ki, 4xAF
Order of War – 1680x1050, minden maximum, AA ki, AF ki
Need for Sped: Shift – 1680x1050, minden maximum, AA ki, AF ki
Heroes of Newerth – 1680x1050, minden high, AA ki, 4xAF
Left 4 Dead 2 – 1680x1050, minden maximum, AA ki, 4xAF
Order of War – 1680x1050, minden maximum, AA ki, AF ki
Need for Sped: Shift – 1680x1050, minden maximum, AA ki, AF ki
