Immáron öt éve annak, hogy a Prison Break berobbant szürke hétköznapjainkba. A négy szériát megélt, majd tavaly végleg befejezett sorozat egyike az elmúlt évek legjobb tévéfilmjeinek, így nem is volt kétséges, hogy a kalandokat egy napon játék formájában is viszontláthatjuk. Meglepő viszont, hogy erre ennyit kellett várnunk, és még érdekesebb, hogy a jogok nem valami milliárdos óriáskiadónál, hanem a Zootfly nevű, alig pár tucat embert foglalkoztató, tapasztalatlan kis szlovén cégnél kötöttek ki. Szerettük volna azt hinni, hogy a csapat ennek ellenére nagyot alkot, és megismétli azt az élményt, amit a tévéképernyők előtt is átéltünk, ám ahogy a pontozáson látszik, ez sajnos nem jött össze. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk a részleteket!
Aki valami furcsa oknál fogva nem ismerné az eredeti történetet, most vázolnánk, hogy miről is van szó. A film főhőse Michael Scofield, a fiatal mérnök, akinek a testvére, Lincoln Burrows egy sötét és rejtélyes gyilkossági ügy miatt egy napon börtönbe kerül. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy a gyilkosság megrendezett volt, az események mögött egy titokzatos CÉG áll, a bizonyítékok pedig hamisak, és a férfit ártatlanul fogják kivégezni. Scofield ezt nem nézi tétlenül, és lecsukatja magát, hősünk azonban nem búcsúzkodni megy, hanem szabadítani. Egy utolsó részletekig kitervelt forgatókönyvvel vonul be a börtönbe, szerencséjére pedig pont annál az építővállalatnál dolgozott korábban, ami az intézmény felújítását végezte. Scofield ismeri az épületegyüttes minden gyenge pontját, ám hiába szervezett meg jó előre mindent, folyton keresztezi valami az útját.
A játék az első évad eseményeire épül, ám egy teljesen más történetet élhetünk át, mint a sorozatban. A feladat Thomas Paxton FBI ügynök bőrébe bújva beépülni a rabok közé, Scofield leleplezése és a szökés megakadályozása viszont közel sem olyan könnyű, mint ahogy azt az eligazításon ígérték. A Fox River-i nyolcas hihetetlen titokban szervezi a menekülést, és nem elég, hogy friss húsként kell érvényesülnünk ebben a pokolban, még kint sincs minden rendben. A megbízásról csak az iroda vezetője tud, ami elég veszélyessé teszi a dolgokat, és ha ez nem lenne elég, még ama bizonyos CÉG is feltűnik a színen, hogy beleszóljon az eseményekbe. Nincs tehát könnyű dolga az emberünknek, de a nemes cél szentesít minden eszközt. Meg kell akadályozni, hogy egy rakat bűnöző az utcára kerüljön, és most nincs ennél fontosabb!
Az alternatív történeti szál érdekes kettősséget kölcsönöz a játéknak, hiszen most éppen azok ellen kell dolgoznunk, akikért a sorozatban oly sokáig izgultunk. A kontraszt mindazonáltal nagyon izgalmas is, hiszen fény derül több olyan részletre, amiről a tévében nem volt szó, illetve egy új szemszögből is átélhetjük a már megismert dolgokat. Hősünk öltözőszekrényekben megbújva, és sarkokon kikukucskálva figyeli a szökés szervezőit, és bár közvetetten több alkalommal is bele tud szólni a cselekménybe, valahogy sosem tudja leleplezni a tervet.
A Prison Break: The Conspiracy játékmenete a lopakodásra és az átverésre épül. Paxtont irányítva sosem ülünk tétlenül, mindig kell csinálni valamit, az esetek legnagyobb részében pedig tervünket olyan helyen kell végrehajtani, ahol amúgy nem lenne szabad tartózkodnunk. Folyton settenkedni kell, lábujjhelyen megkerülni a munkájába belemerült takarítót, falhoz lapulva várni, hogy elhaladjon az őrjárat, és úgy intézni a dolgokat, hogy az álcánk mindvégig fedhetetlen maradjon. Az ajtók résein ki lehet lesni, bemászhatunk a szellőzőkbe, leverhetjük a kamerákat, feltörhetjük a zárakat, a lopakodások alatt pedig ugyanazt a feszültséget érezhetjük, amit a filmben is. A készítők nagyon jól átültették a hangulatot, a játékot viszont érdemes legalább medium, de inkább hard fokozaton végignyomni, hiszen csak úgy ér valamit az egész, ha kihívás is van.
A kalandokat összesen tíz, egyenként nagyjából fél-, háromnegyed órás részre osztották a készítők, az aktuális küldetésünk célpontját pedig rendszerint a képernyő bal felső sarkában elhelyezett térkép mutatja. A börtön falain belül szabadon mászkálhatunk, ha pedig valamikor nem tudnánk, hogy mit kell csinálni, akkor egyetlen gombnyomásra az adott dologra fókuszál a kamera. Apró érdekesség, hogy bár a küldetések sorban követik egymást, szabadidőnkben különféle elfoglaltságokat csinálhatunk. Lehet súlyzózni, és püfölhetjük a bokszzsákot, ezzel növelve energiánkat, de csináltathatunk tetkót, illetve lemehetünk az alagsorba is egy kis házi bunyóra, ha készpénzre lenne szükségünk. A verekedős részek azonban nem lettek a legjobbak, csak kisütés, nagyütés és védekezés van, a mozgás pedig nagyon lassú, és darabos, úgyhogy vigyázni kell, mert karakterünk bénasága miatt könnyen a földre kerülhetünk.
A grafika közepesre sikerült, éjszaka szépek a fények, és jó az összkép is, a nappali jeleneteket viszont nagyon nem találták el a készítők. A textúrák mattak, minden sterilnek és natúrnak tetszik, az udvaron sétálgatva nem érezzük azt, hogy egy kemény börtönben húzzuk az igát, a legrosszabb viszont az animáció, és a karakterek kidolgozása. A szereplők vigyázzállásban beszélgetnek egymással, semmi élet nincs az arcukon, a tekintetük bamba, a szemük üreges, a szinkron pedig még igazodik is mindehhez. Az eredeti stábnak nyoma sincs, az új hangok unottan olvassák fel a szövegüket, a konverzációk laposak, az átvezető kisfilmek meg tartalmatlanok, nem adnak semmi pluszt a történethez.
A rendezés úgy ahogy van pocsék, a Deep Silvernél nem volt senki, aki megmondta volna a Zootfly embereinek, hogy mit kéne csinálniuk, és mitől lesz tényleg jó egy játék. Sokkal többet is ki lehetett volna hozni az alapból, a történet megalkotásában hiába vett részt több eredeti forgatókönyvíró is, végül semmi élvezhetőt nem sikerült megszülni, sőt kínjukban még a narrációt is úgy oldották meg, hogy a főhős diktafonra veszi az eseményeket. Épp, hogy Paxton hátat fordít a smasszereknek, máris dokumentál, egy lépésre pedig ott van tőle T-bag meg Abruzzi, akik akkor se verik szét a fejét, ha éppen róluk mond valamit a szalagra. Hihető.
Sokan panaszkodnak arra, hogy Scofieldet irányítva izgalmasabb lett volna a játék, mi azt mondjuk, hogy éppen ez az új történeti szál menti meg az egészet. A szökés mikéntjét láttuk már a tévében, ismerjük minden részletét, ezt megismételve pedig semmi újat nem tudna mutatni a játék, tíz perc után küldenénk vissza az üzletbe. Ehelyett viszont egy új hős kerül a képbe, és bár a kivitelezés nagyjából egyenlő a nullával, a sorozat rajongójaként mégis hatalmas élmény visszatérni az öreg Fox Riverbe. A Prison Break: The Conspiracy közepes játék lett, így nem is érdemel magas pontszámot, de azt a keveset jó szívvel adjuk neki!
Aki valami furcsa oknál fogva nem ismerné az eredeti történetet, most vázolnánk, hogy miről is van szó. A film főhőse Michael Scofield, a fiatal mérnök, akinek a testvére, Lincoln Burrows egy sötét és rejtélyes gyilkossági ügy miatt egy napon börtönbe kerül. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy a gyilkosság megrendezett volt, az események mögött egy titokzatos CÉG áll, a bizonyítékok pedig hamisak, és a férfit ártatlanul fogják kivégezni. Scofield ezt nem nézi tétlenül, és lecsukatja magát, hősünk azonban nem búcsúzkodni megy, hanem szabadítani. Egy utolsó részletekig kitervelt forgatókönyvvel vonul be a börtönbe, szerencséjére pedig pont annál az építővállalatnál dolgozott korábban, ami az intézmény felújítását végezte. Scofield ismeri az épületegyüttes minden gyenge pontját, ám hiába szervezett meg jó előre mindent, folyton keresztezi valami az útját.
Nehéz kezdet
A Prison Break sorozatot kezdetben minden tévécsatorna elutasította, senki nem tudta elképzelni, hogy hogyan lehet egy szándékosan börtönbe vonult férfi történetéről életképes sorozatot készíteni. A filmet aztán egy 10 részes mini sorozatta zsugorították össze a készítők, és állítólag még Steven Spielberg is felfigyelt rá, ám végül ebből a változatból se lett semmi. 2004-ben aztán bekövetkezett a fordulat, a Lost sikere után a Fox visszahívta a készítőket, és megrendelte a gyártást.
A játék az első évad eseményeire épül, ám egy teljesen más történetet élhetünk át, mint a sorozatban. A feladat Thomas Paxton FBI ügynök bőrébe bújva beépülni a rabok közé, Scofield leleplezése és a szökés megakadályozása viszont közel sem olyan könnyű, mint ahogy azt az eligazításon ígérték. A Fox River-i nyolcas hihetetlen titokban szervezi a menekülést, és nem elég, hogy friss húsként kell érvényesülnünk ebben a pokolban, még kint sincs minden rendben. A megbízásról csak az iroda vezetője tud, ami elég veszélyessé teszi a dolgokat, és ha ez nem lenne elég, még ama bizonyos CÉG is feltűnik a színen, hogy beleszóljon az eseményekbe. Nincs tehát könnyű dolga az emberünknek, de a nemes cél szentesít minden eszközt. Meg kell akadályozni, hogy egy rakat bűnöző az utcára kerüljön, és most nincs ennél fontosabb!
Az alternatív történeti szál érdekes kettősséget kölcsönöz a játéknak, hiszen most éppen azok ellen kell dolgoznunk, akikért a sorozatban oly sokáig izgultunk. A kontraszt mindazonáltal nagyon izgalmas is, hiszen fény derül több olyan részletre, amiről a tévében nem volt szó, illetve egy új szemszögből is átélhetjük a már megismert dolgokat. Hősünk öltözőszekrényekben megbújva, és sarkokon kikukucskálva figyeli a szökés szervezőit, és bár közvetetten több alkalommal is bele tud szólni a cselekménybe, valahogy sosem tudja leleplezni a tervet.
A Prison Break: The Conspiracy játékmenete a lopakodásra és az átverésre épül. Paxtont irányítva sosem ülünk tétlenül, mindig kell csinálni valamit, az esetek
Négy évad
A Szökés című sorozat négy évadból áll. Az első a játékban is megismert Fox River börtönben játszódik, a második a menekülésről és a CÉG bosszújáról szól, a harmadikban hőseink Panama legkeményebb, törvényen kívüli börtönébe kerülnek, míg a fináléban a testvérek már a jó oldalon harcolnak a korrupt vállalat ellen.
A kalandokat összesen tíz, egyenként nagyjából fél-, háromnegyed órás részre osztották a készítők, az aktuális küldetésünk célpontját pedig rendszerint a képernyő bal felső sarkában elhelyezett térkép mutatja. A börtön falain belül szabadon mászkálhatunk, ha pedig valamikor nem tudnánk, hogy mit kell csinálni, akkor egyetlen gombnyomásra az adott dologra fókuszál a kamera. Apró érdekesség, hogy bár a küldetések sorban követik egymást, szabadidőnkben különféle elfoglaltságokat csinálhatunk. Lehet súlyzózni, és püfölhetjük a bokszzsákot, ezzel növelve energiánkat, de csináltathatunk tetkót, illetve lemehetünk az alagsorba is egy kis házi bunyóra, ha készpénzre lenne szükségünk. A verekedős részek azonban nem lettek a legjobbak, csak kisütés, nagyütés és védekezés van, a mozgás pedig nagyon lassú, és darabos, úgyhogy vigyázni kell, mert karakterünk bénasága miatt könnyen a földre kerülhetünk.
A grafika közepesre sikerült, éjszaka szépek a fények, és jó az összkép is, a nappali jeleneteket viszont nagyon nem találták el a készítők. A textúrák mattak, minden sterilnek és natúrnak tetszik, az udvaron sétálgatva nem érezzük azt, hogy egy kemény börtönben húzzuk az igát, a legrosszabb viszont az animáció, és a karakterek kidolgozása. A szereplők vigyázzállásban beszélgetnek egymással, semmi élet nincs az arcukon, a tekintetük bamba, a szemük üreges, a szinkron pedig még igazodik is mindehhez. Az eredeti stábnak nyoma sincs, az új hangok unottan olvassák fel a szövegüket, a konverzációk laposak, az átvezető kisfilmek meg tartalmatlanok, nem adnak semmi pluszt a történethez.
A rendezés úgy ahogy van pocsék, a Deep Silvernél nem volt senki, aki megmondta volna a Zootfly embereinek, hogy mit kéne csinálniuk, és mitől lesz tényleg jó egy játék. Sokkal többet is ki lehetett volna hozni az alapból, a történet megalkotásában hiába vett részt több eredeti forgatókönyvíró is, végül semmi élvezhetőt nem sikerült megszülni, sőt kínjukban még a narrációt is úgy oldották meg, hogy a főhős diktafonra veszi az eseményeket. Épp, hogy Paxton hátat fordít a smasszereknek, máris dokumentál, egy lépésre pedig ott van tőle T-bag meg Abruzzi, akik akkor se verik szét a fejét, ha éppen róluk mond valamit a szalagra. Hihető.
A tetoválás
A Scofield testén látható tetoválás avatatlan szemek számára csak egy hatalmas gótikus rajznak tűnik, igazából azonban a Fox River börtön alaprajzát rejti magában. Belecsempészték a teljes térképet, a csövek, alagutak és kijáratok helyét, illetve minden olyan fontos információt, ami a szökéshez szükséges lehet.
Sokan panaszkodnak arra, hogy Scofieldet irányítva izgalmasabb lett volna a játék, mi azt mondjuk, hogy éppen ez az új történeti szál menti meg az egészet. A szökés mikéntjét láttuk már a tévében, ismerjük minden részletét, ezt megismételve pedig semmi újat nem tudna mutatni a játék, tíz perc után küldenénk vissza az üzletbe. Ehelyett viszont egy új hős kerül a képbe, és bár a kivitelezés nagyjából egyenlő a nullával, a sorozat rajongójaként mégis hatalmas élmény visszatérni az öreg Fox Riverbe. A Prison Break: The Conspiracy közepes játék lett, így nem is érdemel magas pontszámot, de azt a keveset jó szívvel adjuk neki!