Dissidia 012: Duodecim Final Fantasy teszt

A játék, ami valószínűleg megnyerné a világ legidiótább és legértelmetlenebb játékcím világbajnokságát. Nem tudom, mi történt ott Square Enix tájékon, gondoljunk csak a legtöbb rajongónak hatalmas csalódást okozó FF XIII-ra, vagy a mindannyiunk által annyira várt Agito XIII-ra, ami ezúttal Type-0-ra kereszteltek, de tény, hogy címadás táján eléggé súlyos krízishelyzetbe kerülhettek a srácok. Bizonyára léteznek olyan fanatikus rajongók, akik tudják, mit a fenét jelent ez a cím, én nem tartozom közéjük és már így is bőven többet pampogtam erről, mint kellett volna.
 

Tehát itt van nekünk szeretett játékunk folytatása, ami rögtön az első pillanattól fogva felidézi bennünk, hogy mi volt az, amit a legjobban utáltunk az első részben. A történet tehát pontosan ott folytatódik, ahol az előző befejeződött, tekintettel arra, hogy már az is valami rettenetesen zavaros, bugyuta és értelmetlen volt, gondolom velem együtt ti is elfelejtettétek, miről is volt szó. Lényeg a lényeg, hogy folytatódik, és ezúttal az FF XIII sokak által utált Lightningja lesz első főszereplőnk, akiről nem lehet tudni, hogyan került ide, mit is csinál itt, főleg azt nem, hogy miért pont ő lett rögtön mindenkinek a vezére. Egy fontos dolog van csupán: mi képviseljük a jóságos fény erejének magvát, célunk legyőzni Káoszt, aki nagyon gonosz, de legfőképpen csak haza szeretnénk jutni a saját világunkba, hogy ott folytathassuk az ugyancsak örökké tartó végtelen hentelést, ami minden Final Fantasy játék mozgatórugója, ugyebár.
 

Tehát adott lesz egy új kampány, új főszereplőkkel, úgy mint: Lightning (FFXIII), Vaan (FFXII), Yuna (FFX), Tifa (FFVII), Laguna (FFVIII), vagy éppenséggel Kain (FFIV). Maga a sztori, mint írtam, továbbra is nagyon zavaros és bugyuta, a benne lévő párbeszédek teljes mértékig értelmetlenek és feleslegesek, a szereplők órákon keresztül képesek a semmiről dumálgatni, a karakterek jelleme eléggé bináris, egyszeregy módon nyilvánul meg, nem jön át a személyiségük komplexitása, amit annyira szerettünk az FF játékokban. Viszont van ebben az egészben valami egészen varázslatos dolog, ami egyszerűen nem hagyja, hogy abbahagyjuk. Ennek több oka is van. Az első a PSP-s léptékekkel mérhető hihetetlenül szép grafika, a játék alatt szóló, a klasszikus részeket idéző, kissé átdolgozott muzsikák, melyekről már azt hittük, hogy elfelejtettük, de ha jobban belegondolunk, akkor az átlagosan 50-60m vagy sokszor több száz órát igénybevevő végigjátszások megtették a hatásukat, örökérvényűen beleégtek az agyunkba és ritka kellemes érzés újra hallani ezeket a szeretett dallamokat.
 

De a legfontosabb természetesen maga a harc, és az a ritka élvezetes mód, ahogyan azt prezentálják nekünk. Igaz, nem változtattak túl sokat rajta, pont csak annyit, hogy újra hosszú órákra, napokra lekössenek minket. Az alapok maradtak a régiek, amire viszont jobban ráfeküdtek a készítők, az a szereplők egyéni stílusa. Lightning például a legkomplexebb karakter mindközül, ugyanis vele harcolva az FF XIII-hoz hasonlatos módon tudjuk váltogatni a különböző paradigmákat (Commando, Ravager, Medic), aminek köszönhetően stratégiailag fontos helyzetekben más stílusban küzdhetünk életünkért. Ugyancsak újdonságnak számít, hogy sose vagyunk egyedül, mindig velünk van egy partner, akit ha feltöltődött a „partner csíkunk” bármikor elő tudunk hívni, hogy pár nagyobb ütés bevitelével elvonja rólunk a figyelmet és át tudjuk gondolni a következő lépést. Ugyancsak újdonságnak számít az ellen-EX támadás. Az übergigamega EX támadásra ugye még mindenki emlékszik; ezzel sokszor el tudtuk dönteni egy nagyobb csata kimenetelét, de ezúttal lehetőségünk lesz arra, hogy ha éppen nekünk akarják ezt bevinni akkor a megfelelő pillanatot kiválasztva megfordítsuk a támadás kimenetelét. Az fő koncepció maradt a régi, kéttípusú alap támadásunk van továbbra is (Bravery és HP támadások) de ezúttal lényegesen több fajta áll majd a rendelkezésünkre, s nagyban bővül a választék, ahogy szép lassan haladunk előre a kampányban.
 

Azok a boldog PSP-sek, akik egy kisebb haveri körrel rendelkeznek, egyszerre akár tízen is próbára tehetik tudásukat ad-hoc módon.Lehetőség lesz 1v1-eket, kieséses tournamenteket, vagy akár a Tekken Tag Tournamenthez hasonlítható 2v2-ket is játszani. Sajnálatos módon online opcióval nem kényeztettek minket a készítők, ami nagyon szomorú dolog, hiszen beleraktak a játékba egy jópofa Tournament-szerkesztő opciót, ahol megcsinálhatjuk a saját pályáinkat, saját muzsikákkal, párbeszédekkel ellátva. Mi értelme van ennek, ha nem oszthatjuk meg remekművünket az egész világgal? De komolyan!? 
 

A Doudecim Final Fantasy továbbra is maradt a jól megszokott magas színvonalon, kisebb-nagyobb tupírozásokon esett keresztül, s vannak benne jó ötletek, de így másodjára mégsem üt olyan nagyot, mint elsőre. Akik szerették a Dissidiát, ezt is imádni fogják, de ők is egyet fognak velem érteni abban, hogy egy ilyen erős kezdés után jóval nagyobb erejű folytatásra lett volna szükség. Mindezek ellenére egy erősen jó pontozást megérdemel, és tekintettel arra, hogy tulajdonképpen már a PSP hattyúdalának időszakában vagyunk, boldogak lehetünk, hogy ilyen címeket adnak ki rá. Tegyél vele egy próbát! Megéri!
 
Memóriakártya: 352KB +
Wireless Kompatibilis: Igen
Game Share: Nem
Wireless Network: Nem
PSP Danger: * * * * *