Casual játék, vagy hardcore akció, az iPad immáron több ezer címet tud magáénak. A Broken Sword, a Civilization, a Mirror’s Edge, a Dead Space, a Monkey Island, a Grand Theft Auto, az Infinity Blade, a Lara Croft and the Guardian of Light, a Rage, a Rock Band, a Command & Conquer Red Alert, a World of Goo és a Need for Speed csak néhány híresebb darab az AppStore felhozatalából, lassan már nem marad olyan nagy játékkiadó, aki ne debütált volna valamilyen formában ezen a platformon is. S hogy mi az, amivel az iPad meg tudja hódítani a szíveket?


A hatalmas, multitouch érintőképernyő új élményeket ad, a hardver gyors, a játékbeszerzés pedig még az Ncore-nál is könnyebb. Nem kell elmenni a CD Galaxisba, de még csak PC-vel se muszáj szinkronizálnunk ahhoz, hogy rátöltsünk valamit, ahol van Wi-Fi kapcsolat, ott van tartalom is, egyszerűen csak ki kell választanunk, hogy mivel akarunk játszani, s miután bankkártyánk könnyebb lett néhány euróval, már nálunk is a cucc. Így kell mennie a dolgoknak 2011-ben, s bár nem egy könnyen hordozható handheld ez, nem való se villamosra, se suliba, de arra, hogy este, egy vízipipa mellett kiüljünk az erkélyre chillelni, hálás társ, vitázzatok velem.


A készülék első generációjára sokáig úgy tekintettünk, mint egy tökéletes táblagépre, ám hogy mennyire nem az, azt csak az iPad 2 megjelenésekor tudtuk meg. Az új gép 33%-kal lett vékonyabb az elődjénél, illetve néhány dekával csökkent a súlya is, az igazi erények viszont, mint mindig, ismét a vasban rejlenek. A régi Apple A4 processzor helyett immáron egy kétmagos A5 felel a számításokért, a 256MB DDR memóriát 512MB DDR2 váltotta, illetve új verziószámot kapott a grafikus gyorsításért felelős PowerVR mag is, a gép gyorsabb, stabilabb, élvezhetőbb lett, a turbó töltet pedig jót tett neki. Több program is nyitva lehet párhuzamosan, az alsó gomb ezúttal nem a bezárásra szolgál, hanem egyszerűen a háttérbe helyezi a futó folyamatokat, kétszeri megnyomásra pedig előjön a lerakott alkalmazások listája, újratöltés nélkül folytatható mind.


Ami nekünk a telefon és az iPad, az nemrég egészen más volt, lassan negyed évszázada, hogy bárhova is megyünk, mindig van valami a kezünkben. A telefonszám-tárolós karóra, a manager kalkulátor és a walkman milliók életét határozta meg, de a nyolcvanas évek a játékfronton is komoly fejlődéseket hoztak, míg otthon a C64-et, majd az Amigát, a SNES-t és a 286-ost nyúztuk, addig a balatoni osztálykirándulásokon igazi kis kincsek kerültek elő. A citromsárga gombos Tetris, és a kvarcjátékok istenének számító, hangja miatt csak pity-pitynek hívott Game & Watch volt a műszaki forradalom első hulláma, emlékszem, minden géphez csak egyetlen játék járt, s ha a Nap felé tartottuk, a képernyőn kirajzolódott az összes, rajta valaha is megjelent forma. Hát nem volt sok.


A rendszerváltás környékén debütált GameBoy tekintélyes súlya nem nagyon zavarta a gazdáját, sőt maga a készülék sem, mert mindig valaki más játszott vele. Két-három kazetta volt hozzá, ennél több nem fért ki a családi pótlékból, s észre sem vettük, felnőttünk, és már mobilon játszottunk. A 3210-es brutális játékélményt kínált a Snake segítségével, aztán a GameBoy Color premierje után nem sokkal megjelent az első fényképezős telefon is, az Ericsson T68i, tizenöt éve sincs mindennek. A különálló kamerát a készülék aljára kellett felcsatlakoztatni, fotózásra nem volt alkalmas, mivel felismerhetetlenül homályos, bélyegméretű képeket készített, de akkor az volt az űrtechnika. A GBA, az Ngage, a DS, majd a PSP aztán igen keményen belehúzott, már ami az eszközök fejlődését illeti, de a telefonok se maradtak le, a WAP-ról letölthető játékok után a Symbian és a Windows PDA korszak következett, utóbbira szinte bármit rá lehetett varázsolni, még Tomb Raider is volt, nem is akármilyen. Aztán megjelent az iPhone.


Az új típusú érintőképernyőhöz végre nem kellett ceruza, a készülékbe épített gravitációs gyorsulásmérő pedig minden mozdulatunkat észlelte. Horgászásnál egy laza csuklómozdulattal kellett bedobnunk a csalit, autóversenyen pedig a telefonnal kormányoztunk, s a múlt idő itt már nem is helytálló, hiszen máig ezek diktálják a trendet, legyen szó Windows Phone, Nokia, LG, HTC, Motorola, vagy bármilyen márkájú készülékről. Az iPad ennek a nagyképernyős változata, először el sem tudtuk képzelni, hogy mit fogunk csinálni egy ilyen készülékkel, csak menő grafikusoknál láttunk korábban tábla PC-t, aztán tessék, ez lett a jövő, először megjelent a Galaxy Tab, aztán jöttek az „olcó”, androidos másolatok Kínából, most meg már a Sony is ilyen gépen dolgozik, Playstation márkanév alatt.


A teszt során egy fehér iPad 2-vel volt lehetőségünk szexuális viszonyt létesíteni, az új szín jól áll neki, a méretarányok praktikusabbá tették, de édes meglepetést okozott az új tok is. A Smart Cover névre hallgató kiegészítő mágnessel csatlakozik a készülék oldalára, ha ráhajtjuk az iPad 2-re, mint egy könyvborítót, akkor a képernyő kikapcsol, ha pedig kinyitjuk, akkor magától feléled, hozzá se kell nyúlnunk. Hátracsapva kétféle támasztékként funkcionál, ha egyszerre akarunk YouTube videót nézni, és biciklit festeni, akkor nem kell többet a muskátlik közé rakni a gépet, de kitámasztva jobban használható a vezeték nélküli billentyűzet, illetve könnyebb a videó- telefonálás is. Merthogy az iPad 2 már ilyet is tud, a Facetime segítségével az iPhone-iPad tulajok élő beszélgetésbe elegyedhetnek, az előlapi lencse éppen, hogy élvezhető minőséget nyújt ehhez, a hátlapi, szintén új kamera viszont fényképezésre sem rossz, bár használat közben viccesen nézünk ki.


Az új iPad, mint elődje is, egy felesleges, sznob, túlárazott luxuscikk, de szeretjük a felesleges, sznob, túlárazott luxuscikkeket. Játékra is remek találmány, találni rá szép számmal olyan címet, ami nemhogy két percnél tovább leköti az embert, de rendszeres esti elfoglaltságot képes nyújtani, böngészésben pedig még veri is a PC-t. Nem izzad a lábadra a kétkilós laptop, nem kell egerezni, csak bekapcsolod, elolvasol pár Gamekapocs cikket, ránézel a Facebookra, s az álommanók már kopogtatnak is az ablakon, boldogan szenderülsz álomba, jól telt ez a nap is.