Rio: The Videogame teszt

A Rio igazi kis családi film, tele poénokkal, és vicces állatokkal, s ahogy lenni szokott, nem maradt el a mozihoz passzoló játék sem, két cím is érkezett hozzá az elmúlt napokban, hetekben. Az egyik a Playstation 3, Xbox 360 és Wii konzolokra megjelent Rio: The Videogame, a másik pedig az iPhone legnépszerűbb játékának exkluzív részeként debütált Angry Birds: Rio, melyre a cikk végén mindenképpen ki fogunk térni, előtte azonban lássuk, milyen lett a nagytestvér.


Szakítva a gyerekcímek régi hagyományaival, a Rio játék ahelyett, hogy egy hamar kipörgethető, verekedős, futkosós akciósorozatban dolgozná fel a film eseményeit, inkább a többjátékos szórakozásra helyezi a hangsúlyt. A Mario Party által kitaposott ösvényt követve Rio de Janeiro városában rengeteg mini kihívás vár ránk, összesen nem kevesebb, mint 43 darab pontgyűjtögetős kalandba fogunk belecsöppenni, kontrollereket kézbe venni gyerekek, most mindenki bizonyíthat.


A játékban egyszerre négyen mérhetjük össze ügyességünket, ha nem sikerül összehozni ekkora csapatot, akkor az üres helyeket kitölti a gép, s már indul is a kihívás. A Story, mint a legnagyobb játékmód, kerek tíz helyszínen át kalauzol minket, aki látta a filmet, annak mindegyik ismerős lehet, a rendszer pedig rendkívül egyszerű. Helyezésünk az adott rész állomásain szerzett pontokból épül fel, nem muszáj mindenhol nyerni, de összesítésben elsőnek kell lenni, csak így juthatunk tovább


A mini kihívások között akadnak egyszerű, klasszikus játékok, és kreatív, vagy éppen kevésbé kreatív újdonságok is. Van kidobós, célba lövés, foci, doboztörés, gyümölcsgyűjtés, hógolyócsata, tengerparti hullámkergetés, és dobolás, általában pedig mindegyiket bonyolítják is, majmok zavarják meg a játékot, mindenféle power up kiegészítőket vehetünk fel, vagy csapdák vannak elrejtve, szerte a pályán. A felhozatal azonban nem felnőtteknek szól, kőkemény gyerekjáték a Rio, óvoda és alsós általános iskola a célközönség, aki már meg tudja fogni a kontrollert, az élvezni fogja a kalandokat, ez egészen biztos.


A fő csatornán kívül persze akad még játékmód bőven, hiszen mit érne egy szórakoztató multi játék akkor, ha nem lehetne ezerféle módon belebonyolódni. A Party névre keresztelt menüponton belül négy mód vár ránk, a Versusra nyomva egyszerre több pálya is választható, szimpla, kötetlen játék ez, míg a Versus and Quiz annyival nehezíti meg az egészet, hogy a fordulók között mindenféle, Rióhoz köthető kérdésre is válaszolnunk kell. Mi Brazília fővárosa? Hányan laknak benne? Melyik Dél-Amerika legnagyobb metropolisza? S mi az, amit Blu a legjobban utál? A helyes válaszok értékes pontokat érnek, most hasznát vesszük a földrajzóráknak, de ugyanezeket lehet Team és Team and Quiz módokban is nyomni, utóbbiak csak annyiban különböznek a Versustól, hogy kétfős csapatokra bomlunk, s az eredmény pontjaink összeadásával jön ki.


Jópofa lett a Carnaval Dance is, itt ugyanolyan játéksorozat vár ránk, mintha az előzőnél, a különbség csak a pontozásban rejlik. A harc táncoló majmokért folyik, nem vicc, az első helyezett négyet, a második hármat, a harmadik kettőt, a negyedik egyet kap, két játék között pedig igazi kis karneváli hangulat vár ránk. Felvonulunk az utcán, akinek a leghosszabb majomsora van, az a bajnok, izgalmas apróság pedig, hogy míg a standard pontozást választva nyugodtan élvezhetjük játékunk jutalmát, addig crazy módban az ellenfelek elrabolhatják követőinket. Az utolsó helyezett kihívhatja az elsőt, s ha megnyeri az egy az egy elleni játékot, már meg is szerezte a majomcsapat egy részét.


A lehetőségeket tovább boncolgatva két játékmód maradt már csak, a Garland Gala, és a Carnaval Wheel. Előbbiben Luiz a kutya, Mauro a majom, és Nigel a papagáj vár ránk egy-egy küldetéssorozattal, nehézségük ugyanebben a sorrendben nő, míg utóbbiban a főszerepet egy hatalmas szerencsekerék kapja. Hogy mi lesz a következő játék, és hány pontot kapjon a győztese, azt pörgetésünk határozza meg, összesen 12 forduló van, a négy játékosból mindenki háromszor próbálkozhat. Itt viszont már taktikázni is lehet, mindenkinél van ugyanis három joker kártya, ha úgy hisszük, hogy a soron következő kihívásban jól teljesítünk, akkor bevethetünk egyet, győzelmünkért cserébe így dupla pont fogja markunkat ütni.


Látvány tekintetében nem teljesít valami jól a Rio. A grafika technikailag gyenge, az összkép közepes, s bár gyerekjátéknál annyira ezek nem is számítanak, mégsem tudunk megbocsátani neki, a hiányosságok ugyanis a játszhatóság rovására mentek. A szereplők rettentően kicsik, és a pálya is idegesítően túldíszített, a színek kavalkádjában egy pillanat alatt elveszítjük karakterünket, elég egy pislogás, s már azt sem tudjuk, melyik madárka volt a mienk. Így pontoktól esünk el, és hamar megutálhatjuk az egészet, de a hangok se valami jók, az effektek élesek, a karneváli zene pedig hosszú távon heveny fejfájást okoz.


A Rio játékot annak ajánljuk, akinek van legalább két kisgyereke, ők biztosan le fogják magukat kötni egész hétvégére, ha tetszett nekik a film, akkor fel se fognak kelni a játék elől. S amíg a kis szarógépek az Xboxot stoppolják, addig nekünk ott az Angry Birds: Rio, a játék, mely nem hiányozhat egyetlen iPhone-ról, vagy Androidról sem. Az exkluzív rész nem szakít a hagyományokkal, ezúttal is madarakat kell csúzliznunk benne, így lövöldözve ki ádáz ellenségeinket, malacok helyett most viszont ketrecek, illetve majmok állnak utunkba, illetve feltűnnek kedvenc főszereplőink is, persze a mi oldalunkon. A játékban összesen 60 pálya érhető el, de később érkeznek hozzá frissítések is, májusban, júliusban, októberben és novemberben egy-egy új epizód biztosan ki fog jönni.


Az új Angry Birds szokás szerint fantasztikus lett, ha valaki rákap, az addig nem nyugszik, míg ki nem szedi belőle az összes csillagot, most viszont a nagykonzolos Rio: The Videogame-et kell pontoznunk. Ő pedig már közel sem teljesít olyan jól, a legtöbb mini játék élvezetes benne, de bizony akadnak nagyon idegesítő, bugyuta és béna próbálkozások is, ráadásul online multiplayer sincs, úgyhogy a party játékélményhez legalább egy osztálytársat mindig át kell hívni a gyerek mellé. Ami a legrosszabb pedig, hogy míg a kicsik élvezni fogják a madárkalandokat, addig a felnőtteket mindez az őrületbe fogja kergetni, s a gyerek bármikor kibökheti: „Apa, gyere, játsszunk.”