Asus G74SX teszt

Kitörő örömmel jelentjük, hogy folytatódik a Gamekapocs totálisan amatőr, s egyben fantáziadúsan elnevezett "Hardver Rovat" rovata. Az amatőr címet egyébként azért érdemeltük ki, mert a profi hardveres oldalakkal ellentétben mi nem csinálunk táblázatokat, nem mérünk merevlemez-írási sebességet, sem videokódolást, meg azt sem szeretjük nézegetni, hogy melyik játék mennyi FPS-sel fut, milyen felbontásban és hányszoros anti-aliasing mellett. Ez azért van, mert minket ez nem érdekel, meg azért, mert túlságosan unalmas.


Minket két dolog érdekel: ha elindítunk egy modern játékot, akkor fut-e normálisan, meg az, hogy milyen érzés élni az adott laptoppal – milyen a kinézete, mennyire használható, mennyire minőségi.  Szóval, ezeket a „tesztjeinket” tekinthetjük inkább egyfajta kedvcsinálónak: ha megtetszik egy laptop, végső soron úgysem az alapján fogsz dönteni, hogy a CineBench R10 benchmarkban 16181, vagy 16329 pontot ért el a masina. Szóval, most, hogy tisztáztuk, vágjunk bele mai áldozatunkba, ami nem más, mint az Asus kiváló Republic of Gamers sorozatának legújabb tagja, a G74SX.


Az első dolog, amit kézbevétel után megtapasztalunk, hogy nehéz. Ez azért van, mert nem könnyű: a maga 4,28 kilójával ugyan nem kell féléves kondibérletet váltanunk, hogy odébb tudjuk tenni, de azért meg fogjuk érezni a súlyát. Ennél azonban talán még tekintélyesebbek a hosszúság, szélesség, magasság adatai, amik sorrendben 32,5cm, 42cm és 6,2 cm. Ezzel gyakorlatilag ugyanakkora, mint a széria előző Asus laptopja, viszont némileg nehezebb, de igazából a legdurvább, hogy még az Alienware M17x-nél is nagyobb, amiről már így is azt gondoltuk, hogy egy kisebb panellakás méreteivel vetekszik.


Mindez persze egy desktop replacement (vagyis egy asztali gépet helyettesítő, csak azért írtam angolul, hogy profibbnak tűnjön) masinánál nem annyira számít, mint ahogy a fogyasztás sem, tekintve, hogy nem tudok elképzelni olyan szituációt, amikor ennek a gépnek a konnektortól távol kellene működnie. A nyolccellás akkumulátor a sima internetezéssel körülbelül három órát bír, ami nagyjából az átlag a hasonló masinák között, egyedül az Alienware bírja gyanúsan – mintegy két órával  – tovább. Maximum terhelés mellett egyébként 130 watt körül zabál a G74SX, de ha békében hagyjuk, akkor beéri 40 watt körüli felvétellel.


Térjünk rá a lényegre, és tapizzuk körbe a szörnyeteget. A Republic of Gamers sorozatban az Asus tervezőit állítólag mindig a lopakodó repülőgépek inspirálják. Azért állítólag, mert amikor legutoljára néztem, a lopakodó gépek nem téglalap alakúak voltak. De ez nem is számít, mert – ismét csak állítólag – G74SX-et már nem egy repülő, hanem egy lopakodó hajó, a Sea Shadow ihlette. Jó tudni, hogy már létezik lopakodó hajó is. Akármi is ihlette, a laptop fantasztikusan néz ki: laposabbnak tűnik, mint amilyen, nagyon jók rajta az élvágások, és némileg visszafogott is, egészen addig, míg el nem érünk a hátulján található két hatalmas, krómmal körbevett légkiömlő nyílásig. Szerintem a lopakodó hajón nincs króm.


Ezen kívül egy olyan gumiszerű borítással vonták be, ami csodás minőségérzetet ad neki, tapintás után azt gondoljuk: ez egyben marad, amíg a világ létezik. Ezen kívül elvileg kevésbé látszanak meg rajta az ujjlenyomatok, amit nem kifejezetten tudok megerősíteni, ráadásul a borítás miatt csak valami olyan anyaggal lehet letörölni, amilyet én nem találtam az egész házban, mert bármivel próbálkoztam, nem használt. Sebaj, legalább látszik rajta, hogy használjuk. Miután kinyitottuk a gépet, örömmel tapasztalhatjuk, hogy egyébként ugyanez a gumis felület található meg a kéztámasztón is, aminek kifejezetten örülhetünk, mert nem csúszik, nem izzad be, és nagyon kényelmes még hosszabb távon is.


S ha már kinyitottuk a masinát, akkor szembesülhetünk a  szintén hatalmas, a konkurenciához képest Balaton méretű, 10,5 x 6,3 centis touchpaddel, amit valószínűleg senki nem fog használni, mint ahogy az alatta elterülő két darab méretes egérgombot sem, de azért leírom, hogy nagyon szépen, finoman és hangtalanul működnek, minőségérzetük abszolút csúcs. Ettől függetlenül szerencsére kapunk egy funkciógombot, amivel az egészet azonnal ki lehet kapcsolni, így a rendes egér használata mellett nem fogjuk véletlenül fejbe lőni csapattársunkat a tapipad érintésével. Ennél sokkan fontosabb a billentyűzet, amit viszont használni fogunk.


S szerencsére ezen a fronton az Asus még tovább javított az előd egyébként is remek felépítésén. Egyrészt a klaviatúra alatt egy alumínium lap foglal helyet, feltehetően azért, hogy kibírja, ha idegesen rácsapsz kettőt, miután valaki megint lerusholt Starcraft II-ben. A gombok maradtak a már bejáratott szigetes elosztásban, de ezúttal még nagyobb a hely közöttük, így elkerülhetjük a véletlen gombnyomogatást, másrészt pedig az elrendezésük is módosult némileg. A külön numpad jelenléte már természetes ebben a kategóriában, azonban azt távolabb vitték a többi résztől, így extra hely maradt a nyilaknak, amelyek végre szintén normális méretűvé váltak. A G74SX billentyűzete már-már tényleg olyan, mint egy „normális” billentyűzet, játszásra és gépelésre egyaránt kiváló.


Fontos még megemlíteni, hogy a hőelvezetést is remekül oldották meg az Asus mérnökei: egy korábban tesztelt MSI gamer laptopnál például hosszútávon kissé zavaró volt, hogy az egeret kezelő kezemre jött a forró levegő egy tetemes része. Szerencsére itt erről szó sincs: minden belső hőt a két hatalmas hátsó nyíláson vezet ki a gép, amit így jó messzire fúj tőlünk is, valamint a masina alatt sem gyűlik össze a melegség. El nem fogyasztott kávé vagy tea melegen tartására viszont optimális hely a gép hátulja.


Persze a laptop egyik legfontosabb része a kijelző, ami jelen esetben egy 17,3”-as, Full HD-s panel, lenyűgöző kontrasztaránnyal és jó betekintési szögekkel, valamint a 3D-támogatás miatt 120Hz-es képfrissítéssel. Információink szerint egyébként egy már jól bejáratott panelről van szó, hiszen az Alienware is ezt használja a konkurens M17x-ben, szóval várható volt, hogy nem fogunk csalódni. A hozzá kapott nVidia 3D-s szemüveggel kiélvezhetjük a játékok 3D-támogatását, s persze a 3D-ben megjelent Blu-ray filmeket is. Utóbbiban segít, hogy a gép Blu-ray meghajtóval érkezik, természetesen.


A hardvert tekintve igazából az egyetlen meglepetés az nVidia új GeForce GTX560M lapkájának megjelenése, melyet a G74SX az elsők között használ. Ez az előző generációs GTX460M-hez képest 15%-kal nagyobb órajelen fut, így már konkrétan 775/1550MHz-en ketyeg, ennek megfelelően a teljesíteménye is körülbelül 15%-kal jobb, mint az elődé, viszont a fogyasztását komolyan optimalizálták, így beéri kevesebb táplálékkal. Mellesleg pedig 3GB dedikált GDDR5 memóriával rendelkezik. A processzor is abszolút csúcs: a Sandy Bridge családból származó Intel i7-2630QM négymagos, HyperThreadinggel egyszerre 8 szálat képes kezelni, és persze támogatja a TurboBoost 2.0 technológiát.


Utóbbi folyamatosan képes változtatni a processzor feszültségét és órajelét a terheléstől függően. Érdekes módon az figyelhető meg, hogy abszolút teljes terheléses stressz-tesztnél elkezdi hangyányit lejjebb venni a sebességet, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a hűtés nem tudja teljesen kordában tartani a dolgokat. Ilyen használatot persze csak tesztprogramokkal lehet előidézni, a valóságban ez sosem lesz probléma. Egyébként a gépet lehet egy kisebb processzorral, az Intel Core i5 2410M-mel is rendelni, de nem tanácsolom senkinek, mert az úgy nézne ki, mint a Mercedes hátulján az S500 felirat az S600 helyett – semmi nem mutatja jobban, hogy az életed félresikerült.


Memória tekintetében specifikálhatunk az ízlésünknek megfelelően gyakorlatilag bármennyit: a négymagos modellek esetében a 4 memória slot kihasználásával egészen 16GB-ig lehet tornászni a RAM mennyiségét, míg a kétmagos processzorral „csupán” 8 gigáig juthatunk el. Szintén finomság a 160GB-os SSD, s a dupla merevelemez támogatása, és – meglepő váltással – a HD felbontású webkamera. Amit viszont mindenképp ki kell emelni, az a laptophoz képest atomikusan jól szóló Altec Lansing hangszórópáros, THX TruStudióval. Ilyen hardverrel persze a végeredmény egyértelmű: amíg nem használjuk a 3D-t, addig nem lehet olyan játékot mutatni a G74SX-nek, amit ne vinne el röccenésmentesen, 1920x1080-ban, maximális beállítások mellett. A képernyője simán közelíti a jobb asztali panelek minőségét, a felszereltségére nem lehet panasz, ráadásul nagyon halk és kulturált.

Összességében ez az új kedvenc gamer laptopom. Habár korábban nagy Alienware-rajongó voltam, úgy vélem, az Asus most jobb: összeszedettebb, visszafogottabb, mégis agresszív, ráadásul nagyon-nagyon minőségi. És legalább nem csinál diszkófényt a szobába.

Kapcsolódó cikkek

• Philips Evnia 34M2C8600 teszt
• AOC Agon Pro AG276QZD teszt
• AGON AG275QZ monitor teszt
• LG 32EP950 OLED monitor teszt