Syberia 2 Bemutató

Mikor azt halljuk vagy mondjuk Szibéria, általában legtöbbünk nem a napsütötte virágos mezőkre, madárfüttyel teli erdőkre és csodálatos állatokkal tarkított területekre gondol.

Nem. Az Oroszország északi középső részén fekvő Szibéria városka, kegyetlen hidegéről és rendkívül zord időjárásáról közismert. Az ott élő emberek főleg télen - kis túlzással ugyan, de - szinte nap mint nap megküzdenek az életben maradásért és azért hogy lehessen másnapra virradniuk.

„Ha nem dolgozol rendesen, mehetsz Szibériába” - ijesztgették a nem jól dolgozó orosz és más (akár itteni születésű) munkásokat is. És ez nem csak mókusvakítás volt ugyanis a mai napig, télidő idején a hőmérséklet gyakran megy akár mínusz ötven! fok alá is, így a radiátorok (és egyéb most nem publikus dolgok) akár egyszerűen be is fagyhatnak. És hogy miért élnek ott mégis? Talán kényszerűségből, talán otthonszeretetből nem tudni. De egy biztos, a végeláthatatlan jégmezőknek és hófödte hegyeknek, tagadhatatlanul megvan a sajátos varázsa.

 

Kiindulópont:

 

De térjünk rá mai témánkra, és merüljünk bele végre Syberia - néhol valós, de többségében mégis csak fantázia szülte - történetébe.

 

Kezdjük talán a legelején. A játék 2CD-s és ha hagyjuk hogy feltegyen mindent, az körülbelül 1,1 Gigába fog kerülni merevlemezünk kapacitásából. Hogy sok vagy nem sok, azon lehet vitatkozni, de előnyére váljon hogy teljes telepítéskor, csak az indításnál fogja kérni az egyes CD-t. Ezután duplaklikk az ikonra és máris szemlélhetjük a Microids logót és egy Jégből kirajzolódó Syberia II emblémát, ami szerintem elég impozánsra sikeredett.

 

A főmenü nem rejt sok különlegességet. A felbontás nem állítható, csak a textúrák minősége. Ami viszont még így első körben fontos lehet, az a Feliratok megjelenítésének az Igenre történő állítása. Na igen. Azért ehhez a játékhoz, - ha élvezni is akarjuk - nem árt egy közepes szintű angol tudás. Természetesen meg lehet próbálni kevésbé erős nyelvtudás birtokosainak is, de mivel naplónk az nincsen (egy rossz pont), szinte mindent a fejünkben kell tartanunk. Jó, azért nem kell megijedni, annyira nem veszélyes de hogy őszinte legyek, lehetett volna valami kis notesz vagy papír cetli vagy akármi segítségképpen…

 

Bonyodalom:

 

Történetünk pontosan ott kezdődik, ahol az előző rész abbamaradt. Aki volt olyan botor és nem játszott az első résszel, annak sem kell rögtön félredobni ezt a gyöngyszemet, ugyanis még a főmenüben van lehetőségünk kiválasztani egy játékoknál még eleddig nemigen látott opciót, ami itt most „Syberia Recap” névre hallgat. Ez egy középhosszú videóban szépen és aprólékosan elmeséli az előző kaland főbb momentumait. Megismerkedhetünk (már aki eddig nem találkozott volna még) Kate Walkerrel, aki nemcsak hogy helyes, de még egy New York-i Játékgyártó Cégnek az ügyvédje is. Tehát okos ;).

 

Mind élete, mind karrierje is egész jól ível felfelé, mikor is feladatot kap cégétől, egy Alpokbeli kis falucska, Valdine felkeresésére és az ott lévő híres automaton (robotgép) gyár megvásárlására. Természetesen a dolgok nem mennek olyan gyorsan, ahogy azt először hitte és hamarosan az egész élete a feje tetejére áll. A franciahoni kis településen először a gyár akkori tulajdonosával, Anna Voralberg-gel ismerkedik meg aki, mint kiderül egy hatalmas lángelmének (az automatonok és egyéb más gépek tervezőjének) Hans Voralbergnek a lánya. Illetve a gépgyárban még Oscarral a nem túl bátor de mégiscsak érző robottal, akivel szinte egész Európát beutazva kutatnak, a még korábban eltűnt Hans nyomai után. Végül kockáról-kockára összerakva a történetet, Kate nagy nehezen megtalálja Voralberget és egyben egy új kalandot is amely nem más, mint Oroszország legendás szigetének Syberiának a megtalálása.

 

Ha valakinek képzavara lenne, Syberia valóban nem sziget és mégannyira sem rejtett, de ez most csak részletkérdés. A lényeg, hogy rengeteg ilyen féligazság dologgal fogunk még találkozni kalandunk során.

 

Rögtön kezdeném első állomásunkkal Romansburg-gal. Ide gördül be elsőként a Hans által tervezett és gyártott fullextrás gőzős, rajta Kate-tel, Oscarral és persze magával a tudóssal. Közös céljuk eljutni Syberia-ba, ami mint kiderül – egyelőre – csak a mesékben létezik. Legalábbis a legtöbb ember azt vallja, a titokzatos hely maximum csak gyerekek elaltatására vagy ámulatba ejtésére jó, másra nem nagyon… Viszont professzorunk meg van róla győződve, hogy igenis létezik egy hely, ahol kék virágok nyílnak és ahol hatalmas mamutok tapossák porrá a felelőtlenül elébük kószálókat…

Valljuk be, ez valóban szép mese, de lássuk milyen élményt nyújt maga a játék.

 

Tetőpont:

 

Az irányítást legelőször közvetlenül Romansburg-ba történő érkezésünkkor kapjuk meg. Lévén, hogy point&click (tárgy fölé megyek, rákattintok) kalandjátékról lenne szó, szerencsénkre az irányítás nem lett túlbonyolítva. Kurzorunk egy lyukas lapos hengerre (kétfilléresre :) hasonlít leginkább. A bal egérgombbal tudjuk szeretett hősnőnket mozgásba hozni, míg a jobbal készletünket (inventory) előhívni. Innen érhető el a menü illetve a különböző - a játék során folyamatosan szerzett - használati tárgyak, és a játék egyik legnagyobb poénja, a mobil készülékünk. Igaz ez már az első részben is benne volt, de azért el lehet szórakozni vele egy keveset. Na de menjünk tovább.

 

Mikor először meglátjuk magunkat (Kate-et) épp a vonat egyik kocsijában álldogálunk. Tankolni kéne (szenet venni), meg kicsit rendbe szedni megviselt gőzösünket. Érdemes - mielőtt elhagynánk a szerelvényt - először Hanssal kezdeni a társalgást a belső szobában, mert ő elmond jó néhány dolgot a küldetésről és persze hogy most és akkor mit is kéne tennünk a továbbhaladáshoz.

 

Fontos nagyon, hogy mindig mindenre kérdezzünk rá, mert gyakran ezen múlik hogy továbbjutunk-e avagy rostokolunk még vagy egy órát valami kis támpontot keresve.

 

Azt még itt gyorsan elmondanám, hogy ha csak a felszerelés menüt hozzuk elő az nem állítja meg (pause) a játékot, hanem ezt csak és kizárólag a space-szel fogjuk tudni majd megtenni. Ilyenkor nem sok mindenhez tudunk majd hozzányúlni (lényegében semmihez), és még az egerünk is mozdíthatatlanná válik. Sokat gondolkoztam hogy ez vajon akkor mégis mire jó, de egy olyan pillanatomban mikor hirtelen kellett elmozdulnom a monitor elől, nem kellett jobb egérgombot és menüt nyomnom hogy megálljon a játék, elég volt csak rácsapnom a szóközre és már mehettem is. Hasznos haszontalanság, de azért tetszett.

 

Szóval Walker kisasszony, Mr. Voralberg útmutatásait követve és persze segítségünkkel, végre elhagyhatja a meleg szobát és a hóeséses peronra léphet.

Már az elején (a kabinban) is feltűnt nekem a csodaszép kézzel rajzolt grafika, de csak ezután ejtettem az államat padlószintre. A grafika még így felbontás választás nélkül is csodaszépre sikeredett. A lehulló hópelyhek tényleg olyanok mintha valósak lennének… A mozgások és az apróbb-nagyobb gesztikulációk, szintén pazarra sikerültek. Ritkán lehet látni így mozogni embereket. Három szóval kifejezve: pompásan néz ki.

 

Tényleg, a kamerakezelésről még semmit sem mondtam. A megszokott fix háttér és kamera az ilyen típusú játékoknál alap. Ezt itt a fejlesztők csak annyival egészítették ki, hogy az itt jelen lévő néha követ is minket. Nem nagy ügy de azért jót tesz néha, ha kicsit már belefáradtunk a rögzített nézetekbe.

 

Romansburg első embere (akivel találkoztunk) Colonel Emiliov lesz, aki először nem éppen kitörőnek nevezhető szívélyességgel üdvözöl miket a kicsiny városkában (bár engem inkább falucskára emlékeztetett). Látszik rajta hogy már eléggé unja a banánt és hogy a háta közepére kíván minden erre látogatót, pedig saját bevallása szerint is csak ha két havonta félszer utaznak erre külhoniak. A történetből nem sokat akarok elárulni, az inkább rátok bíznám, de utunk során rengeteg színesebbnél színesebb karakterrel fog összehozni bennünket a sors. A már említett Colonelen kívül (csak itt ezen a településen) még legalább hét-nyolc rendkívül jól kidolgozott és nem kevésbé karakterisztikus egyénnel fogunk párbeszédet folytatni. Köztük Malkával a kis árva lánykával, Mr. Circos-szal a Kabaré nevű fogadó vezetőjével, Ivan-nal és Gregor-ral a nagyon furcsán viselkedő testvérpárral, vagy egy Youki nevezetű kis szőrpamaccsal aki (vagy ami) erős átmenet egy kutya és egy fóka között.

 

Megoldás:

 

És akkor még nem is beszéltem a játék egyik legfontosabb és legsarkalatosabb pontjáról, a rejtvényekről és feladatokról.

Ezekkel általában nem is volt bajom, legtöbbször eléggé egyértelműen és egyszerűen meg lehet oldani a dolgokat a rendelkezésünkre álló felszerelésből, de néha már a hajamat téptem egy-egy puzzle bonyolultsága miatt. Vegyél egy fadarabot, szerezz hozzá kötelet és készíts belőle csúzlit. Ez eddig még oké, de! hogy találj meg egy jégcsapot egy hatalmas jégbarlangban, amin használni kell ezt már kicsit (nagyon) túlzásnak tartom. Pláne, hogy még azt sem tudod hogy egyáltalán jégcsapon kell használnod…

 

Az eddig még nem nagyon emlegetett zenék és hangok szerintem félelmetesen jóra sikerültek. Mikor felcsendülnek a főmenüben vagy a játék alatt a már jól ismert dallamok, nagyon jó érzés fogja el az embert. Le a kalappal a készítőik előtt. Most az egyszer sem a minőséggel, sem a mennyiséggel nem volt gondom legalábbis a hangok terén…

 

Természetesen, ahogy azt már lassan megszokhattuk nincs jó munka kisebb hibák nélkül (sajnos). Gondolok itt például a már korábban említett naplóhiányra, vagy a játék eléggé erőteljes linearitására. Jó-jó ez egy kalandjátéknál megszokott dolog, de azért jó lett volna még egy kicsit nagyobb szabadság…

 

Örvendetes, hogy nagyobb részek után a már használhatatlan dolgok eltűnnek a „tárhelyükből”, de az már eléggé furcsán hatott mikor Kate, kis bőrkabátjába begyömöszölte a két literes benzineskannát, vagy egy kisbaltát és még sorolhatnám. De ezt nem rovom fel hibának, hisz mindegyik kalandjátéknál így megy ez…

És végére hagytam a legnagyobb poént. Egy pénzérmét. Ugyanis az egyik rágó automatából, mikor pénz veszünk ki (más szóval feltörjük), a mindenféle nemzetiségű pénzek között egy magyar 50 Forintosra is lelhetünk. Mit ne mondjak, nagyon meglepődtem rajta. Köszönjük Microids :)

 

Konklúzió:

 

Végső soron a játékkal teljesen meg voltam elégedve. Megfelelően ki tud kapcsolni jó néhány órára, és kellemes kikapcsolódást ígér még azok számára is, akik nem feltétlenül a kalandjátékok szerelmesei. Azoknak pedig, akik igen, csak tiszta szívből tudom ajánlani.

 

És a végére már csak egyetlen kérdést tartogatok: Mikor jön már a harmadik rész? :)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...